A kovácsműhelytől a hotelfeljesztésig

- Pécsett a Zipernowskyba került. Innen szinte egyenesen vezetett az út az épületgépészeti főiskolára. Honnan ered az érdeklődése a gépészet iránt?

- Egy Baja melletti faluban, Bácsszentgyörgyön nőttem fel, felmenőim között több kovács is volt, gyermekkoromban apámnak segítettem otthon. Akkor még lovakkal dolgoztak, szükség volt a kovácsokra. Sokszor patkoltam is például, vagy más szerszámot készítettem apám műhelyében. Egy faluban a gyerek hamar felnő, s én tizennégy esztendősen amúgy is jól megtermett legény voltam. Valahogy természetes volt aztán, hogy gépészmérnök leszek.

- Fiatalemberként - kezében a diplomával - aztán elhagyta az országot. Miért?

- A főiskola után az uránbányánál energetikai mérnökként helyezkedtem el, aztán 1983-ban disszidáltam. 1976-tól kezdtem el a súlyemelést és 78-ban már válogatottként is járhattam Nyugaton, így láthattam a különbséget Kelet és Nyugat között. Nem akartam a szocializmusban élni. A sváboknál természetes gondolat, hogy "mi egyedül is meg tudjuk oldani a dolgokat", s a családban mindenki "vállalkozó" - iparos vagy paraszt - volt. Azt a kérdést sem szerettem volna hallani negyvenévesen, hogy miért nem próbáltam szerencsét, amikor húsz voltam? A disszidálás nem volt egyszerű történet, hiszen az uránbánya - melyet otthagytam - kiemelten fontos üzem volt, s emiatt itthon szüleimet jó párszor fel is kereste a titkosrendőrség... Nem voltam egyedül külföldön sem, hiszen ahova először kerültem, egy Stuttgart melletti településre, már éltek rokonaim - őket a második világháborút követően telepítették ki Magyarországról.

- Miként lett német állampolgár?

- Sváb vagyok, így a németek rögtön - három nap alatt - megadták az állampolgárságot. A rokonság pedig segített munkát találni - ugyan egy évig csak fémrudakat daraboltam, de muszáj volt, hiszen egy kofferrel meg háromezer márkával a zsebemben mentem ki. Később ez megváltozott, miután a Bayer gyógyszergyár csapata leigazolt profi súlyemelőnek. A sport mellett technikusként, majd mérnökként is elhelyezkedhettem. Alázattal tettem a dolgom; egy parasztudvarban, egy kovácsműhelyben nőttem fel.

- Mikor jött haza?
- Csak 1993-ban, hiszen 1988-ban odakint elindítottam egy külkereskedelmi tanácsadó céget; akkoriban kezdtek el a magyarok nyitni Nyugat felé, az itthoniaknak viszont semmilyen információjuk nem volt a kinti vállalkozásokról. Nem volt még internet, hogy gyorsan tájékozódjanak, én ezért felvásároltam egy csomó kinti Yellow Pages-t, majd a tanácsadó cégen keresztül közvetítettem a magyarok és németek között. Importáltam akkoriban ötsebességes, exportra szánt Ladákat is az NSZK-ból, mert náluk nem igazán fogyott - főként a barna és homokszínűekből. Itthon éveket kellett várni egy-egy darabra, de én négy hét alatt meghoztam. Azaz volt rá igény, csak észre kellett venni, fel kellett ismerni. Az üzleti életben sok minden félszavakon, elejtett információn múlik.

- Mérnökből, autókereskedőből hogyan vált ingatlanfejlesztővé?

- Előbb a feleségem dolgozott ezen a területen, egyszer-egyszer pedig én is besegítettem neki, elsősorban épületgépészeti kérdésekben. Aztán 1999-ben a Siklósi úti Interspar építése idején teljesen belemerültem ebbe a munkába, ma már csak ezzel foglalkozom. Hét éve dolgozom a déli ipari park kialakításán, több száz tulajdonostól egyesével megvásárolva a telkeket. Sokan azt mondják, hogy örülnének, ha annyi pénzük lenne mint nekem, de ez téves feltételezés: én a legtöbbször névtelenséget kérő befektetők pénzét forgatom.

-Mi kell ahhoz, hogy egy projekthez megnyerjen egy befektetőt?

- Egy A/4-es papírlapra felvázoljuk a terveket, azt, hogy egy adott területtel mit szeretnénk kezdeni. A lap jobb alsó sarkába pedig egy olyan elvárható eredményt kell írni, amelyre nem mondhatnak nemet... Ennyi.

- Az előző városvezetéssel, úgy hírlik, nagyon jó volt a kapcsolata. A mostanival milyen?

- Ki, kik voltak az előző vezetők? 1988-89-ben Molnár Zoltán tanácselnök irányította a várost, akkoriban a feleségemmel még a németországi - a későbbi Pécs testvérvárosává vált - Fellbachban éltünk, s odakinn a nejem tolmácsolt a városi küldöttségnek. A fellbachiakkal az első kapcsolatot még én hoztam össze a súlyemelők révén. Később Páva Zsolt polgármesterként is járt ott többször, Krippl Zoltán pedig rokonságban van velünk. Toller László sokáig volt első ember, őt követte Tasnádi Péter, rövid ideig pedig Tóth Bertalan, mint általános polgármester-helyettes irányította a várost. Most újra Páva Zsolt Pécs polgármestere. Az ingatlan pártoktól független: vajon jóban vagy rosszban kell lenni ahhoz egy város vezetésével, hogy az ember megvásároljon egy telket? Az üzletet távol kell tartani a politikától.

- Mi a kedvelt időtöltése?

- Teniszezem - párost játszunk hetente kétszer egy kis csapattal. Fallabdáztam is, de a térdeim azt már nem bírják. Jön majd a golf is - úgy hatvanon túl. Harmincöt éve motorozom, egy évtizede van meg a Honda 700-as cruiserem, ez amolyan országúti cirkáló. Egy óra motorozás teljesen kikapcsol. Azért a felső kabátzsebben mindig ott lapul a fényképezőgép is, s ha észreveszek egy-egy befektetési lehetőséget, egy megvásárolható ingatlant, akkor azt lefotózom... Tanulni is szeretek, az utolsó diplomámat több mint negyvenévesen szereztem, én voltam a második legidősebb a csoportban.

B. M.