"A Balkán kapuja" - az EKF-ről ír a pesti netsajtó

"Amikor 2005 végén kiderült, Pécs kapja a lehetőséget, hogy 2010-ben egy komplett német régió és Isztambul mellett Európa Kulturális Fővárosaként valahogy megpróbálja felkarcolni magát a térképre, Toller Lászlónak, a város akkori polgármesterének valószínűleg nem ez a vízió élt a fejében 2008 tavaszáról.

A városok meccsét eldöntő pályázati anyag fedlapján ez a cím díszelgett: „A Balkán kapuja", de akkor még joggal lehetett hinni, hogy nem a szlogen cinikus olvasata válik valóra. A hit helyett mostanra legfeljebb a remény maradt - az a fajta, kicsit vak remény, amivel mondjuk egy darfúri menekült reméli, hogy majd jobb lesz, bár pontosan nem tudja megmondani, mitől.

Nem az a baj - ahogy a súlyos balesete utáni kómában fekvő Tollert váltó új polgármester, Tasnádi Péter fogalmazott -, hogy „még nem nőtt ki" a tervben ígért öt nagyberuházás a földből, meg hogy az ötből egyről, a belvárosba álmodott sztárkiállítótérről azóta kiszámolták, hogy nem is annyira kéne megépíteni.

Az idei év két kultúrfővárosának egyike, Liverpool még most is városhatártól városhatárig fel van túrva, és nem kevés mázli kell majd ahhoz, hogy legalább az építkezések nagyját befejezzék még az előtt, mielőtt az utolsó turista is hazamenne decemberben.

Még az sem feltétlenül kétségbeejtő - bár a pillanatnyi állapotokat illetően beszédes -, hogy lényegében a teljes eredeti pályázatíró stáb felállt már. Megint csak: Liverpoolban ugyanígy jöttek-mentek a művészeti vezetők, majd a harmadikkal konkrétan odáig jutottak, hogy Ringo Starr egy akkora geilparádé számmal nyithatta meg az évet, ami miatt inkább egy életre el kellett volna tiltani minden hangszertől, ami nem dob. Mégsem tagadta ki őket Európa.

Az aggasztó az, hogy nem úgy tűnik, mintha a pécsi vagy az országos döntéshozók között csak egy is akadna épp, akinek a leghalványabb fingja lenne arról, hogy mi ez az egész kultúrfőváros dolog, és végső soron mire jó. Valóban, színvonalasan bemutatkozni Európának, de egyelőre annyira lelkesítőek az erről szóló mondatok, mintha az egész valami kipipálandó, elnyújtott kultfesztiválba oltott augusztus 20. volna, amit muszáj valahogy letudni, aztán 2011. január elsején végre le lehet kapcsolni a villanyt, és mindenki kialhatja magát.

Pedig a kultúrfővárosság jóval több: megismételhetetlenül fel tud rázni egy várost, és újra tudja rajzolni a vonalait. Egyrészt egy rakás pénz érkezik máshogy soha meg nem valósuló fejlesztésekre. Ha ezeket okosan költik el, nem a belváros újrafestésére meg presztízsberuházásokra, hanem a város e nélkül a lehetőség nélkül változatlanságra ítélt részeibe nyúlnak bele.

A bírálók épp azt emelték ki a pécsi pályázatból, hogy sikerült megérteni: a kultúra nem egy vitrin, amit tele kell pakolni, hanem a pezsgő hab egy jól működő város tetején. A fejlesztések javát így a kirakatbelvároson kívül eső, szó szerint szürke körzetek egyikébe tervezték, szóval ez úgy fest, rendben lesz - még ha a megálmodók egyike sem fog már ott állni, hogy átvagdossa a szalagokat.

Másrészt viszont az lenne a lényeg, ahogy egy egész város fölsorakozik a cél mögé, és közben teleszívja magát önbizalommal, bármi is legyen a vége. A végső tét ugyanis nem az, hogy öt- vagy hétszázezer turista jön-e majd, hanem az, hogy mi történik Péccsel útközben, amíg valahogy elvergődnek a célig - fizikailag meg lelkileg. Hogy lesz-e az országban egy város, ahol lehet és érdemes is élni, vagy Magyarország marad a Budapest nevű városállam a nyolcmillió ember lakta vidéki konyhakerttel.

Ezért sértő miniszterek részéről belengetni, hogy majd egy kormánybiztos rendet vág a beruházási tervek között, meg hogy a pesti Művészetek Palotá­ja-stáb kitalálja és leszervezi, amit kell, ha nem megy. És ezért nem elegáns a győzelemről lemaradt városok stréberkedő felajánlkozása sem. Ezt a meccset Pécsnek kell lejátszania, és a többiek mindössze két dolgot tehetnek: konstruktívan segítenek nekik ebben, vagy szorítanak Pécs sikeréért. Aki mást tesz, annak se városról, se országról nincs sok fogalma."

Gondola.hu