Törőcsik Mari 75 éves - ereje teljében

A Kossuth-díjas színművész felidézte: sikerekben és értékes munkatársakban gazdag pályafutásához egyaránt szüksége volt jó adag szerencsére és persze rengeteg türelemre is. "Engem az Isten a tenyerén hordozott. Az első pillanattól kezdve, mikor Gellért Endre, a Nemzeti Színház akkori főrendezője, aki főtanszak-vezető volt a főiskolán, felfigyelt rám, majd átadott Major Tamásnak. A Major neveltje vagyok, aki szent meggyőződésem szerint a legnagyobb mester volt, a legjobb színházi gondolkodó" - emlékezett karrierjének kezdeteire.

Mint Törőcsik Mari hozzáfűzte, az induláshoz nagyszerű lehetőséget kapott Fábri Zoltántól, akinek Körhinta című filmje Európa keleti részéről indulva először tudott komoly sikert aratni nyugaton is. Újabb filmbemutatóinak köszönhetően a huszonéves színésznő szinte évente meghívást kapott a Cannes-i Filmfesztiválra, a francia művészélet csillogásából hazatérve azonban remegve ment statisztálni a Nemzeti Színházba.

"Tudtam, hogy a filmekben sikerem van, de én semmit nem tudok ahhoz, hogy a színpadra lépjek, tisztában voltam vele, hogy nincsenek még a birtokomban azok az eszközök, amelyekkel ott ki tudom magamat fejezni" - idézte fel a Nemzeti Színházban töltött első időszakot, hozzátéve: a kritika kilenc-tíz évig nem fogadta el őt a színpadon.

Törőcsik Mari a küzdelemből - a társulat segítségével is - inkább erőt merített, gyakran azonban éppen a sikerektől ijedt meg: "abban hiszek, vagy reménykedem, hogy jól viseltem el a bukásokat és a sikereket is, hangsúlyozva, hogy a bukások elviseléséhez volt segítő erőm. De én ha buktam, akkor hittem legjobban, hogy érdemes még, hátha mégis tudok valamit. Ha nagyon nagy sikerem volt, különösen, ha igazi, komoly dologgal, akkor mindig kétségbe estem, hogy van-e még bennem valami".

Pályája során számos nagy mesterrel dolgozott együtt, különösen szívesen emlékszik Gellérten és Majoron kívül Apáthi Imrére, Várkonyi Zoltánra, Iglódi Istvánra, Grigorij Konszkijra, az erdélyi Harag Györgyre, Jurij Ljubimovra, Taub Jánosra, Zsámbéki Gáborra vagy Anatolij Vasziljevre. "Természetesen ezzel kerestem a kenyeremet, a pályám egy részét a szocializmusban töltöttem, ezért sokszor pénzért olyan dolgokat is elvállaltam, amit talán nem kellett volna. De én is kutattam, kerestem, és meg is találtak, akik elhitették velem, hogy még érdemes" - tette hozzá.

A 75 éves színművész ma is szívesen dolgozik együtt fiatalokkal; mint gyakran mondja: "olyan csodálatos életem volt, hogy soha nem kellett megérnem, hogy nem kellek, vagy hogy nem kellek a legjobbaknak és a fiataloknak is". Tavaly a Nemzeti Színházban az addig színészként ismert, mindössze második rendezésére készülő Rába Roland George Tábori-rendezésében, a Mein Kampfban is szívesen vállalta a Halál asszony figuráját.

Mint Törőcsik Mari elárulta, Alföldi Róbert főigazgató eredetileg egy nagy szerepet szánt neki, kaposvári bemutatója után azonban inkább a Halál asszonyt vállalta. "Kérdeztem, hogy ki rendezi. Alföldi azt mondta, Rába Roland. Mondom, nem normális ez a Roland! Hát egy ilyen jó színész, és most mindenki, boldog-boldogtalan rendezni akar. Aztán az első olvasópróbán átöleltem, elmeséltem neki, hogy mit mondtam róla, és közöltem vele, boldog vagyok, hogy ő a rendező. Végiggondoltam, hogy tulajdonképpen az összes nagy mesterem mind színésznek készült" - vont mérleget.

Törőcsik Mari készülő munkáiról is szólt. Mint elmondta, Rába Roland rendezi Fejes Endre és Presser Gábor Jó estét nyár, jó estét szerelem! című darabját, amelyet december 10-én mutat be a Nemzeti Színház; Beumarchais klasszikusában, a Figaro házasságában pedig Marcellinát játssza a Maladype Színház bázisán. "Bolond vagyok, hogy két előadásban próbálok egyszerre, de Zsótérnak nem tudtam nemet mondani" - jegyezte meg a nemzet színésznője.

(mti)