Vörösbor, Vörös tér: Rátgéber "blogol"

"Különleges hét ez a mostani, itt-tartózkodásunk harmadik hete, részben, mert a gyerekek számára most indult az óvoda-iskola, részben pedig, mert végre megkezdődik a játék is. Az első orosz bajnokinkat pénteken a „világ másik végén", a 3300 kilométerre fekvő Novoszibirszkben játsszuk, ez még Euroliga-ellenfeleink jó részénél is hosszabb utat jelent. (Azóta már e találkozó eredményét is tudjuk, Rátgéber László csapata 79-55-ös győzelemmel mutatkozott be - A szerk.)

Mivel is kezdjem, mondjuk a szakma maradjon a végére, legyenek akkor a gyerekek, szegények amúgy is ők sínylették meg legjobban a költözködést. Illetve, főként az ötéves Tomcsi, a kisebbik fiam, aki brit iskolába jár, mi lehet, hogy inkább óvodának mondanánk, ugyanis négyéves kortól járhatnak ide a gyerekek.

Tomcsi illeszkedett be nehezebben, hétfő reggelig el sem akarta hinni, hogy nem nyaralni jöttünk, amikor megérkeztünk, rögtön a tengert kereste, nyaranta megszokta, hogy ha röpülünk, az leginkább tengerparti vakációban végződik. Az iskolában persze nem ismer szegény senkit, nem tud rendesen kommunikálni, nem tudja elmondani, ha szomjas, vagy ha pisilnie kell. Ezért persze mérges, szinte sokkolja az új helyzet, csak akkor nyugszik meg valamelyest, ha az anyukája is ott tud ülni vele egy kicsit.

Lacika már a tízévesek bölcsességével tekint a helyzetre, ő egyébként is sokkal gyorsabban beilleszkedett a gyerekek közé, nem kis részben a sportnak köszönhetően. Ő ugyanis kiválóan focizik, az ügyes gyerekeket pedig a világ minden tájékán respektálják a többiek, így szerencsére ilyen gond nem volt.

Volt persze magával a hurculkodással, amire ideértünk, aki már költözködött, el tudja képzelni, mekkora pakk kerekedett egy komplett család ruhatárából, kacatjaiból, főként, hogy legközelebb karácsonyra megyünk haza Pécsre. A repülőn a súlytöbblet miatt százezres nagyságrendű felárat kellett fizetnünk, itt pedig két kisbusz vitt minket haza a reptérről.

A lakásunk egyébként Moszkva egyik elegáns déli kerületében fekszik, Vidnoje a neve, szóval, van vagy kétszáz négyzetméter, úgyhogy több mint kényelmesen elférünk. Ráadásul hipermodern, egy csomó technikai ketyeréről azt se tudom, mihez kezdjek velük.

És ha már a modernizáció. Szinte hihetetlen, hogy Oroszország, legalábbis a főváros, milyen rohamléptekben fejlődik az utóbbi időben. Évről évre hatalmasakat lépnek előre, mára régesrég leköröztek bennünket, ha csak egy bevásárlóközpont kínálatát hasonlítom össze egy magyaréval, hát szembeötlő az áruválaszték bősége a hazaihoz képest.

És akkor a Szpartak csarnokáról már nem is beszélek, pontosabban ez Vidnoje kerület önkormányzatának tulajdonában áll, de a kosárcsapat szinte kizárólagos használója, akkor és annyit edzünk, amennyit akarunk. A csarnok egy 4800 férőhelyes, 21. századi felszereltségű épület, van benne egy külön kisterem, nyolc palánkkal, és persze saját erősítő- és fitnesztermünkben is dolgozhatunk. Ehhez illő a stábom is, az egyik másodedzőm az amerikai Pokey Chatman, korábban a Louisiana Universityt, most másodállásban a szlovák válogatottat dirigálja, a másik Alekszandr Kovaljov, az U20-as Európa-bajnok válogatott mestere.

Van még természetesen erőnléti edzőnk is, ráadásul egy szerb szakember, akivel így az anyanyelvén tudok diskurálni, meg két masszőrünk, egyikük másfél évtizede gyúrja az ausztrál női válogatott játékosait is, a csapatorvosunkat a török futballválogatottból igazolták, Oleg, a szertáros tizennégy évig Kanadában élt, úgyhogy valóban nemzetközi a csapat. Ja, és sofőröm is van, Jura, aki igazán termetes legény, és egyelőre nélkülözhetetlen számomra, nélküle sehová sem találnék oda az itteni forgalomban.
És akkor arról se feledkezzünk meg, amiért végül is itt vagyok, lassan szállingóznak vissza a játékosok, végre megjött egyik nagy sztárunk, az amerikai Fowles, ő, azon túl, hogy olimpiai bajnok, arról híres, hogy zsákolni is tud - mint a régi pécsi szép időkben Sztyepanova tette...

A világ legjobbjának tartott ausztrál Jackson csak a hét végén érkezik, ahogy az ugyancsak ötkarikás bajnok Taurasi és Bird is, így éppen a jövő heti Euroliga-rajtra lesz teljes a keretünk, amelyen az olasz Schiót fogadjuk Vidnojében. Egyelőre fél házzal dolgozunk, plusz egy sor ifivel, de az erősségünket jelzi, hogy összes sztárunkat nélkülözve is másodikak tudtunk lenni a múlt heti isztambuli felkészülési tornán.

A rengeteg munka egyelőre eltereli a honvágyamat, főként, hogy ilyen híreket hallok a hazai palánkok világából, mint ez a remek kis bírósztrájk, ez már valóban mindennek a teteje, igaz, egy pillanatra felötlött bennem a gondolat, mi lenne, ha most otthon lennék, talán még egy NB I-es meccset is vezethetnék, és végre nem én kapnék, hanem adhatnék valakinek egy technikait...

A pécsi csarnok hangulata viszont tényleg hiányzik, hiába az itteni hatalmas, modern és szép épület, hiába a sok sztárkosaras, hiába a sokkal magasabb fizetés, a tizenöt év az tizenöt év még egy ilyen világpolgárnak is. Ahogy a moszkvai éttermek is lehetnek különlegesek, de a Tettye az csak a Tettye, és hogy mára zárjam soraimat, a jó villányi vörösborokról sem volt könnyű a váltás a Vörös térre..."

Lejegyezte: Sz. Zs - Fotó: Dittrich Éva