Teljes gőzzel az olimpiára

2008. július 31. csütörtök 22:05

Teljes gőzzel az olimpiára
Athén után most Pekingben készül a bizonyításra Csonka Zsófia, a PVLK sportlövője. A fiatal pécsi tehetség a 2007-es bangkoki Vk-n elért 5. helyezésével szerezte meg az olimpiai részvétel jogát, ennek megfelelően az elmúlt időszak a fizikális és mentális felkészülés jegyében telt. A hazai és nemzetközi versenyek között szerepelt a pekingi előolimpia is, amelyről Csonka ezüstéremmel tért haza.

A napokban megkezdték a kiutazást a magyar versenyzők az idei nyári olimpia helyszínére, Pekingbe. „Én az első nagy magyar csoporttal, augusztus másodikán indulok", mondja Csonka Zsófia, aki két lövészszámban (légpisztolyban és sportpisztolyban) indul az ötkarikás játékokon.

Magyarországot ez alkalommal öt sportlövő képviseli, (Gerebics Roland, Sidi Péter, Csíkné Tóth Anita, Igaly Diána és Csonka Zsófia) közülük egyedül ő indul pisztolyszámban.

A felkészülés a legvégéhez közeledik: edzőtáborok, és pár kisebb verseny keretében több hete igazán feszes tempóban folyik a munka, erősíti meg a pécsi lány is.

Csonka Zsófia

Sportág: lövészet
Versenyszámai: légpisztoly, sportpisztoly
Született: 1983. szeptember 12., Pécs
Edző: Herbai János, Karácsony Gyula
Klub: Pécs Városi Lövész Klub
Kiemelkedő eredményei: egyéni junior Európa-bajnok (légpisztoly, 2003) egyéni junior vb-4. (sportpisztoly, 2002), csapat junior vb-4. (légpisztoly, 2002), a bangkoki sportlövő Világkupa-verseny 5. (kvóta), ISSF Vk Peking 2. (légpisztoly 2008), Athén, olimpia (légpisztoly 26., sportpisztoly 30., 2004)

Olimpiai program:
Augusztus 10.: légpisztoly
Augusztus 13.: sportpisztoly 30+30 lövés

„Ezt a három-négy hete tartó időszakot mi olimpiai finisnek neveztük el, ami a következő heti pekingi kinntartózkodással együtt (tehát a verseny kezdetéig) összesen öt hetet jelent. Erről a bő egy hónapról annyit érdemes tudni, hogy gyakorlatilag az őszi alapozó edzés másolása, mindössze az utolsó hét más némileg. Most megpróbáljuk azt, ami a lövészetben nagyon nehéz: a csúcsformára hozást."

A versenyzőknek nemcsak fizikálisan, de mentálisan is a topon kell lenniük a kellő időben. Ebben a sportágban elsődleges szerepe van ugyanis a mentális vonalnak.

"Meg merem kockáztatni, hogy a kulcsfontosságú pillanatban többet jelent, hogy ki az, aki fejben közelebb tud kerülni az ideális harmónia-állapotához", mondja Csonka, akin az izgalomnak szerencsére semmi jele sem látszik.

Ő azok közé a magyar sportolók közé tartozik, akik a Játékokat megelőzően már az előolimpián megismerkedhettek a pekingi versenykörülményekkel.
 
„Mindenhol ezt lehet olvasni, de tényleg elképzelhetetlenül szörnyű és rettenetes a szmog", erősíti meg kezdi a rossz hírt. "Nagyon megviseli az embert, mivel olyan érzésed van, hogy nem tudsz rendesen levegőt venni. Míg itthon felnézünk és kék eget, felhőket látunk, ott szürke szmog borít mindent, ötszáz méterre is alig lehetett ellátni", fűzi hozzá.

Mivel a sportlövőknél a kvalifikáció az utolsó évben már nem lehetséges, nagyjából erre az időre ki is alakul a várható olimpiai mezőny. Csonka így csak azokat a versenyzőket nem ismeri a mezőnyből, akik az esélyegyenlőség jegyében - például, mert valamely kis országból érkeznek  - szabadkártyát kaptak.

Az igazi kérdés persze az, hogy ott és akkor, a lőállásban ki mire lesz képes. Ebben a sportban nem lehet előre számolgatni, és nincs is igazán papírforma. „Nálunk mindennap lehet húsz aktuális olimpiai bajnok. Azon a napon, abban a bizonyos eyg óra tizenöt percben elvégzett munka és önmagunk legyőzésének sikeressége dönti majd el, hogy ki lesz a bajnok vagy éppen az utolsó", fogalmaz.

Kérdésünkre, hogy mivel lenne elégedett második olimpiáján, magabiztosan azt válaszolja, hogy mindenképpen az élmezőnybe kerülés a célja Ez eddigi eredményei alapján reális elvárásnak is tekinthető, hiszen az elmúlt években mindig a legjobb tízben szerepelt a világranglistán.

Hozzátette ugyanakkor, hogy az eredmény legkevésbé számokban kifejezhető. „Ha  azt érzem, hogy az utolsó cseppet is kicsavartam magamból, függetlenül attól, hogy az első vagy az utolsó helyre volt is elég, azt hiszem, boldogan térek haza."

Kocsis Anita, Fotó: Dittrich Éva