Emlékművet avattak az 1986-ban, a vasasi bányaomlás során meghalt bányászok tiszteletére

A magyar bányaipar egyik legnagyobb szerencsétlenségére, az 1986-ban történt, hat magyar és öt lengyel bányász halálát követelő vasasi bányaomlás áldozatainak állítottak emléket a baranyai megyeszékhely külső városrészében, Pécs-Vasason.

Mint azt Hoppál Péter kulturális államtitkár a magyar állam, a pécsi önkormányzat és civilek támogatásával megvalósuló Lélekmadár-Bányászhimnusz elnevezésű emlékmű avatásán elmondta, a mecseki bányászat 1782-es indulása óta nem történt olyan súlyú tragédia, mint amilyen 1986. február 18-án. Felidézte: tizenöt bányászt temetett maga alá az omlás, és tizenegy dolgozón már nem tudtak segíteni a három napon át tartó mentés során. 

Az államtitkár hangsúlyozta: a Bachmann Zoltán Kossuth-díjas építész tervei alapján mintegy 10 millió forintból elkészített emlékmű az egykori mecseki bányászok és leszármazottaik közösségi erejének köszönhetően valósulhatott meg. Kiemelte: a mecseki bányák 2002-es bezárásáig a tárnákban, vájatokban dolgozók kétszáz éven át jelölték ki azt az irányt, amely a fejlődés útjára vezette a baranyai megyeszékhelyet. Elmondta: Pécsen a több évezredes hagyományok között fontos arcélt jelent a bányászat munkakultúrájának fontos és színes tradíciója.

Hoppál Péter utalt arra, hogy - bár az utóbbi évtizedek mást vetítettek előre - ma kijelenthető: a mecseki bányászatnak nemcsak múltja, hanem ismét jelene, sőt, jövője van. Felidézte: nemrégiben újranyitották a pécs-vasasi külszíni fejtést, szeptembertől pedig Komlón ismét vájárok képzését végzik. Páva Zsolt, Pécs polgármestere azt hangoztatta, hogy a nyolcvanas években Pécsre és a mecseki bányákba érkező lengyel vendégmunkásokkal mindvégig kiváló volt a magyarok kapcsolata, a vájárok megtalálták a közös hangot a tárnákban és azon kívül is. Utalt arra, hogy a tragédia csak tovább erősítette az együvé tartozást, a bányász hagyományok ápolását.  

Az emlékműnél koszorút helyeztek el a magyar és a lengyel kormány, valamint civil egyesületek nevében is. A vasasi bányaüzem föld alatti dolgozóinak létszáma az 1980-as években meghaladta az ezret, 1985-től lengyel bányászok is érkeztek, és az évtized végére pedig már mintegy kétszázan dolgoztak ott. A mecseki szénbányák leépítése a vasasi tragédia évében kezdődött meg - amikor 700 millió forint volt a cég vesztesége -, az állam által 1991-ben kezdeményezett csődeljárás következtében pedig fel is számolták a vállalatot.  

A Mecsekben 1753 és 2002 között bányásztak szenet, az 1950-es évek végétől 1997-ig pedig uránt is.

Volt olyan időszak, amikor a szénbányákban tizenegyezren, az uránbányában nyolcezren dolgoztak. A szénbányászat 2015-ben indult újra a vasasi külfejtés területén. Nem tudni pontosan, hogy hány bányász vesztette életét a mecseki tárnákban sújtólég- vagy szénporrobbanásban, tűzben, gázkitörésben és omlásban. A Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány kutatásai szerint a második világháború óta csak Pécsen ötszáznál is több áldozatot követelt a bánya.

Képünkön Lovász István, a város jegyzője (balra), Páva Zsolt polgármester (balról a második) Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár (jobbról a második) és Riedl István pécsi bányakapitány (jobbról a harmadik) leleplezik a Lélekmadár-Bányászhimnusz emlékművet a pécs-vasasi Bányász Emlékparkban február 20-án. 

MTI - Fotó: Sóki Tamás