Drámai bejelentést tett Rátgéber László: nekem ennyi futotta az erőmből, itt a vége!

2026. május 07. csütörtök 16:33

Rátgéber László, a Nemzeti Kosárlabda Akadémia irányítója kedden még a pécsi lányok bajnoki címét ünnepelte, csütörtökön csütörtökön azonban Facebook-oldalán bejelentette: gazdasági háttér hiányában kénytelen lesz feladni a munkát.

"Kedd este megnyerték a lányok nekem a 11. bajnoki címemet, de én sajnos le lettem győzve.

Sajnos mégis fel kell adnom akadémiám felnőtt csapatainak menedzselését.

Azzal kell kezdenem, hogy hihetetlenül büszke vagyok erre a csapatra! Ez a tizedik magyar bajnoki címem, mint egy tudományos cikkben, eddig kilencben első szerző voltam, ebben az utolsó. Az, akinek nem akasztottak aranyérmet a nyakába, de ő fogta össze a sorokat.

És talán a teli csarnok még nagyobb siker az aranyéremnél.

A döntőben már nem tudott pályára lépni a csapat két légiósa, így a magyar válogatott magra, a 19 éves Rátkai Eszterre és a 18 éves Josepovits Kingára sokkal nagyobb szerep hárult. Ezek a játékosok rengeteget fejlődtek a szezon során, most pedig a legmélyebb vízben, a bajnoki döntőben kellett helyt állniuk, megmutatniuk tudásukat és karakterüket. Szerintem ez sikerült. Külön öröm számomra Studer Ágnes, aki kimaradt a válogatottból, számára biztosan nagyon sokat jelentett, hogy megmutatta, ki ő, és köszönöm neki és a többi bajnoki hősömnek, hogy a fiataljaink nevelésében igazi példaképeket találtunk házon belül.

Fantasztikus sikerek születtek az elmúlt hónapokban is, most látszik igazán, milyen munkát végzünk az Akadémián. Juhász Dorkát választották a 2025/2026-os Euroliga évad legértékesebb játékosának, Kiss Virág a világbajnokságra kijutó női magyar válogatott csapatkapitánya lett és nagy büszkeséggel mondhatom azt is, hogy Josepovits Kinga 18 évesen debütált ebben a válogatottban. Mindezek mellett még a WNBA idei draftján a Phoenix Mercury kiválasztotta Rátkai Esztert, ez idén mindössze nyolc európainak sikerült.

Ezek elképesztő sikerek!

Mikor létrehoztuk az Akadémiát, arra vágytunk, hogy ilyen szellemi kisugárzásunk legyen, hogy a tőlünk kikerülő játékosok felismerhetők legyenek és megállják a helyüket a világ élvonalában. Erre lehet azt mondani, hogy értéket teremtettünk, ezek már most megkérdőjelezhetetlen eredmények, de hitem szerint ez még csak a kezdet! Ahogy Juhász Dorkára felhívtam a figyelmet 16 éves korában, úgy most Josepovits Kingára mondom: belőle is az Euroliga legjobb játékosa lesz.

Sokakban felvetődik a kérdés, hogy kell-e felnőtt csapat az Akadémiának. Szerintem igen! Az Akadémia kimenete egy minőségi felnőtt csapat, enélkül nincs sikeres utánpótlásnevelés, ezt kell látni. Az akadémiánk egyik legfontosabb szakmai erejének és egyedi értékének érzem, hogy mi rendelkezünk a szükséges tudással és stratégiával ahhoz, hogy nemzetközi szinten is sikeres felnőtt játékosokat neveljünk a 16-17 éves tehetséges fiatalokból. Ezt tettük anno Zsolnay Gyöngyivel, Donkó Orsival, Iványi Dalmával, Bujdosó Nórával, Fegyverneky Zsófival, Raksányi Krisztinával.
Mi egy ritka hely vagyunk, ahol a játékosok beválnak.

A felnőtt női válogatottban már bemutatkozott játékosaink mindegyike már 16 évesen megkapta a lehetőséget az NB I A-ban és az Európa Kupában, anno pedig az Euroligában való szereplésre. Meggyőződésem, hogy ezek a nemzetközi sikerek nem lennének, ha a lányok karrierjeit, versenyterheléseit nem tervezzük meg ilyen tudatosan.

A fiú vonalon az NB1 A-s felnőtt csapatunk az első 10 mérkőzésen 9 alkalommal veszített, de most már 5 fordulóval a vége előtt bebiztosítottuk a bennmaradásunkat. Ebben a szezonban Meleg Gergő felnőtt válogatott lett, több középiskolás is folyamatosan szerepet kap a csapatunkban, és Lukácsi Gábor 18 évesen meghívást kapott a felnőtt válogatott keretbe. És még csak érkeznek a tehetséges fiúk, ott most kezdtünk építkezni.

Ez bizonyítja, hogy jól dolgozunk az utánpótlásban és megteremtjük a játékosainknak a lehetőséget, hogy tényleg válogatott szintű játékosokká válhassanak. Tapasztalatunk szerint nem lehet elengedni a játékosok kezét junior korosztályban, ez a legérzékenyebb időszak, ha itt nem kapnak megfelelő emberi és szakmai támogatást, elvesznek, vagy jóval alacsonyabb szinten tudják folytatni, mint amennyi potenciál lenne bennük. A tehetséggondozást tehát nem szabad elvágni, nem szabad lefejezni az Akadémiát. A felnőtt csapataink a legjobb laboratóriumai az akadémiai fejlesztésnek, itt kapnak lehetőséget felnőtt játékossá válni, itt derül ki, kiből lehet nemzetközileg is sikeres játékos.

Csak ezeknek a felnőtt csapatoknak a mai sport viszonylatban egyáltalán nincs biztosítva a működtetésük, nincs rendszerezve a finanszírozásuk, és sajnos nem tudtunk érdekesek lenni gazdasági szereplőknek sem.

Aki pedig máshol folytatja a pályáját, az sem esik ki a látókörünkből: szakmai kapcsolatokat ápolok minden kontinensen, pl. Juhász Dorka miatt beszéltem Geno Auriemmával, aki 26 olimpiai bajnokot nevelt. Aztán kerestek Törökországból is, nem véletlen, hogy a Galatasaray-hoz igazolt és ott lett Európa legjobbja. A kapcsolati tőkémet és európai ratingemet kihasználjuk, minden játékosunknak a legjobb lehetőségeket keressük, támogatjuk a pályájukat.

A női csapat nagy sikerének a titka szerintem az, hogy a modern sportban és kosárlabdában ma már nem öt-öt ellen játszanak a csapatok, hanem egy szervezet áll fel egy másik szervezet ellen, és mi itt vagyunk nagyon erősek.

Amit a konferenciákon és az egyetemen oktatunk, végigcsináltuk.

A csúcsteljesítmény mindhárom pillérét felépítettük: a technológia Zseljko Djokics kezében volt, aki a magyar mezőnyből szerintem kiemelkedik felkészültségben, de fanatizmusban is. Ez az aranyérem az ő remekműve!

Ő a pécsi kosárlabdakultúra fontos képviselője, hiszen részese volt a pécsi kosárlabda aranykorának először utánpótlásedzőként, majd Fűzy Ákos mellett másodedzőként, aztán vezetőedzőként is irányította a csapatot.

A második pillér a tudomány: nagyon tudatosan figyelünk a táplálkozásra, regenerációra, a játékosok kondíciójának kezelésére, a rehabilitációra, a pszichológiai támogatásra és az analitikára is. Hiszen a modern kosárlabdában azt tapasztaljuk, hogy azok a csapatok nyerik a mérkőzéseket, amelyek hamarabb kipihenik magukat.

Véleményem szerint szenzációs regenerációs, rehabilitációs és kondicionáló programokat csináltunk, amelyek eredménye nagyon látványosan visszaköszön a pályán. Azt is büszkén elmondhatom, hogy a sporttudományos teljesítményünk is messze kiemelkedik a hazai viszonyok között, amely ismereteket folyamatosan megpróbálunk beépíteni a szakmai munkába, és ütköztetjük az elméletet a gyakorlattal, ha ezt nem tennénk, nagyon gyorsan lemaradnánk Európa élvonalától.

A harmadik pillér a művészet: hogy akkor legyél a legjobb, amikor kell. Például a bajnoki döntőben. Sokszor az ellenfél játékosai úgy néztek ki, mintha elfelejtettek volna kosárlabdázni, míg a mieink duzzadtak az erőből és az önbizalomtól. Semmi sem történik véletlenül.

Az extra, a negyedik pillér pedig az volt, hogy – ebben a tudás- és teljesítmény-tisztelet nélküli és extrém módon polarizált világunkban – a pécsiek és a női kosárcsapat újra egymásra találtak. Olyan szurkolókat láttam a lelátón, akikkel kilenc bajnoki címet ünnepelhettem annak idején. Ezért a csapatért újra érdemes volt kijönni a Lauberbe és ez óriási dolog.

A sikerek eredményeként felvetődik a jövő, és persze az Euroliga kérdése. Volt egy álmom, mikor létrehoztam az Akadémiát. Az alapoktól kezdve egy komoly kosárlabda-kultúrát építettünk, amely megteremti a lehetőségét a korábbiakhoz hasonló sikerességnek. Ezt tűztem a zászlónkra, és úgy látom, ez megtörtént. Most egy határvonalhoz értünk, meg lehetne valósítani minden magyar sportág álomprogramját: megtartani értékeidet, mert van belőlük bőven, és hazahozni sajátjaidat, Juhász Dorkát, Takács-Kiss Virágot, Wentzel Nórát, Laczkó Sárát… elindulni egy bivalyerős, csak saját erőkből álló csapattal az Euroligában.

Szenzációs lenne! Ez lenne a követendő út mindenki számára.

És itt most meg kell állnom. Mert ehhez nincsenek stratégiai partnereink. Úgy érzem, szakmailag és emberileg minden lehetséges dolgot megtettem ezért a csapatért.

Elmentem a falig. Azok, akik segíthettek volna, nem segítettek! Azok, akik segítettek, érezzék ezt saját sikerüknek, és hálás leszek nekik életem végéig.

Sokakkal tárgyaltam, sokakkal leültem. Öt éven keresztül. Sok ígéretet is kaptam, de ezekből nem lett piaci alapú támogatás. Úgy látom, új kapukat kell nyitni, és kiáltunk a megmentőkért!

Persze a saját szervezetünket is alaposan meg kell vizsgálnunk. Újból megnézetni munkatársaim hozzáadott értékét.

Az általunk teremtett és képviselt értékek, azt hiszem, egyértelműek, az előttünk álló hatalmas lehetőség is ugyanarra mutat. De nekem hideg fejjel kell gondolkoznom, felelősséggel tartozok az AKADÉMIÁÉRT, a munkatársaimért, játékosainkért, a rendszerért, amit felépítettünk, nem vihetem azt a homályosba a legszebb álmokért sem. Ha pedig a realitásokat nézem, ilyen anyagi kondíciók között nem tudjuk vállalni az Euroligát, nem tudunk a mostaninál feljebb lépni.

Nekem ennyi futotta az erőmből. Itt a vége.

Lehet, hogy már most is késő, de kérni fogunk tíz nap türelmi időt az edzőinktől, játékosainktól, ennyi türelmi időt még adtam magunknak, talán ennyi még belefér, ha ezalatt nem sikerül megteremteni az Euroliga feltételeit, akkor más szinten kell terveznünk a jövőnket.

És tudom, azt is jól fogjuk csinálni, az is egy út, és arra is büszkék leszünk.
De aki kedd este ott volt a csarnokban, vagy csak a tévén látta a bajnoki döntőt, az tudja, mekkora kár lenne elszalasztani ezt a szintlépést.