BL-döntő: papíron a MU az esélyesebb

Ahogyan a szurkolókat, a két együttest is külön repülőterekre érkeztették a vendéglátók, akik igyekeznek a legalaposabban felkészülni rá, hogy csak a Luzsnyiki-stadion gyepén legyen összecsapás, a pályán kívül ne, mert mint mindig, most is megvan a veszélye a szélsőséges drukkerek közötti "különmeccseknek".

A friss angol bajnok MU játékosait, majd valamivel később a londoni Kékeket szállító gép is az esti órákban landolt, gondmentesen. A Manchester 24 futballistával érkezett, de a gárda skót mestere, Sir Alex Ferguson - akinek irányításával amúgy a Vörös Ördögök 1999-ben történetük második, egyszersmind eddigi utolsó BL-győzelmét aratták - igazából csak 18-as kerettel számol.

A brit média szerint Ferguson nem biztos, hogy a kezdőcsapatban küldi majd pályára mindhárom csatárászát, Cristiano Ronaldót, Wayne Rooneyt és Carlos Tévezt, hanem előfordulhat, hogy a mérkőzés alakulásának függvényében "sakkozik" majd velük.

Bizonyosan tagja lesz ugyanakkor az alaptizenegynek Paul Scholes, az FC Barcelona elleni elődöntőből csapatát szó szerint továbblövő középpályás, aki a 99-es, 2-1-re megnyert fináléban sérülése miatt nem játszhatott a Bayern München ellen.

A Chelsea-nél - amelyet csak "orrhosszal" előzött meg a bajnoki hajrában az MU - egyetlen jelentős kérdőjel akad: a védelem oszlopának, a könyökficammal bajlódó John Terrynek bizonytalan a fellépése. Egyébként azonban a fővárosi alakulat izraeli vezetőedzője, Avram Grant ugyanazt a gárdát akarja szerepeltetni, mint amelyik az angol-angol elődöntős párban győzedelmeskedett a Liverpool felett.

Vagyis a moszkvai döntőben a kezdőjátékosok sorában lesz például az elnyűhetetlen középpályás Claude Makelele (képünkön), oldalán Michael Ballack és Frank Lampard, elöl pedig a mindig roppant gólveszélyes Didier Drogba.

Az összecsapásra különleges biztonsági intézkedések közepette kerül sor. Az összesen 6 ezer rendőr és katona már javában végzi szolgálatát, hiszen hétfő óta folyamatosan érkezik a várhatóan 42 ezresre duzzadó angol szurkolói sereg, s a két tábor folyamatos szétválasztása nem kis feladatot ró a rendfenntartó erőkre, akiknek munkáját a szélsőséges manchesteri és londoni drukkereket jól ismerő angol rendőrtisztek is segítik.

Ami az esélyeket illeti, természetesen megoszlanak - s "döntetlen körüliek" - a vélemények annak megfelelően, hogy az angliai futballcsatározásokban is hol az egyik, hol a másik gárda bizonyult jobbnak.

Nemzetközi tapasztalatát tekintve viszont kétségtelenül a Manchester tűnik erősebbnek, s nem csupán a korábbi két BL-elsőség miatt, hanem mert a csapat hosszú évek óta ott van az európai labdarúgás élbolyában, mondhatni állandó - és eredményes - Bajnokok Ligája-résztvevő, míg a Chelsea most első alkalommal küzdötte be magát a kontinentális döntőbe.

Hozzáfűzendő: csak mint csapat tekintendő újoncnak a londoni társulat, hiszen a játékosok közül többen is - mielőtt a Chelsea-hez szerződtek volna - már voltak részesei európai kupasikernek. Jelesül Makelele 2002-ben a Real Madriddal, Andrij Sevcsenko 2003-ban az AC Milannal, Ricardo Carvalho és Paulo Ferreira pedig 2004-ben a Portóval ismerhette meg a végső diadal élményét.

Az edzői érdemek összevetésében ugyanakkor az MU javára billenti el a mérleget az a tény, hogy míg Grant, aki tavaly szeptemberben ült le először a Chelsea kispadjára, 15 BL-mérkőzést tudhat maga mögött, addig Ferguson 22 éve tartó manchesteri pályafutása alatt 151 Bajnokok Ligája-meccsen dirigálta "ördögfiókáit".

A "számháborús" érv mellett az MU mellett szól a két együttes egymás elleni örökmérlege is, amely szerint az eddigi - az angol bajnokságban, az FA-kupában és a Ligakupában vívott - 147 mérkőzésből 42 végződött döntetlennel, s 65 manchesteri siker áll szemben 40 Chelsea-győzelemmel.

Immár harmadszor fordul elő a Bajnokok Ligája történetében, hogy azonos nemzetbeli
együttesek találkoznak a döntőben. 2000-ben két spanyol, a Real Madrid és a Valencia, míg három évvel később két olasz, az AC Milan és a Juventus csatázott a végső sikerért.

Az angolokkal ez most először történik meg, bár tavaly már közel jártak hozzá, hiszen az elődöntőben akkor is érdekelt volt a Manchester United, Liverpool, Chelsea alkotta hármas, csakhogy a "kakukktojás" AC Milan elorozta előlük a trófeát.

Ashley Cole megsérült az utolsó edzésen

Friss hír a meccsel kapcsolatban, hogy a Chelsea kedd délutáni, Luzsnyiki-stadionbeli edzését Ashley Cole nem tudta végigdolgozni.

A londoniak médianyilvános edzéssel készültek a holnapi fináléra, s miután a tréninget a tévé is közvetítette, ezrek láthatták, amint Claude Makelele egy ártalmatlan szituációban egymás elleni játék közben rácsúszik Ashley Cole lábára, akit hosszú percekig kezeltek az orovok az eset után.

Cole bokáját nem sikerült rendbe hozni teljesen, ezért a bal oldali védő nem is tudott csatlakozni a társakhoz, könnyített gyakorlással fejezte be az edzést. Egyelőre kétséges, hogy a futballista vállalhatja-e a holnapi összecsapást, ha nem, akkor vagy Wayne Bridge helyettesíti majd, vagy Paulo Ferreira jön át a jobb szélről a bal oldalra.

Akármit is választ Avram Grant, a londoniak menedzsere, a United szurkolói örülhetnek a sérülésnek, hiszen a bal oldali védőnek kell majd semlegesíteni Cristiano Ronaldót, és még egy teljesen egészséges Ashley Cole-nek sem lenne egyszerű dolga a portugál ellen...

A labdarúgó Bajnokok Ligája - illetve 1993-ig BEK - eddigi győztesei:

1955/56: Real Madrid (spanyol)
1956/57: Real Madrid
1957/58: Real Madrid
1958/59: Real Madrid
1959/60: Real Madrid
1960/61: Benfica (portugál)
1961/62: Benfica
1962/63: AC Milan (olasz)
1963/64: Internazionale (olasz)
1964/65: Internazionale
1965/66: Real Madrid
1966/67: Celtic Glasgow (skót)
1967/68: Manchester United (angol)
1968/69: AC Milan
1969/70: Feyenoord (holland)
1970/71: Ajax Amsterdam (holland)
1971/72: Ajax Amsterdam
1972/73: Ajax Amsterdam
1973/74: Bayern München (német)
1974/75: Bayern München
1975/76: Bayern München
1976/77: FC Liverpool (angol)
1977/78: FC Liverpool
1978/79: Nottingham Forrest (angol)
1979/80: Nottingham Forrest
1980/81: FC Liverpool
1981/82: Aston Villa (angol)
1982/83: Hamburger SV (német)
1983/84: FC Liverpool
1984/85: Juventus (olasz)
1985/86: Steaua Bucuresti (román)
1986/87: FC Porto (portugál)
1987/88: PSV Eindhoven (holland)
1988/89: AC Milan
1989/90: AC Milan
1990/91: Crvena Zvezda (jugoszláv)
1991/92: FC Barcelona (spanyol)
1992/93: Olympique Marseille (francia)
1993/94: AC Milan
1994/95: Ajax Amsterdam
1995/96: Juventus
1996/97: Borussia Dortmund (német)
1997/98: Real Madrid
1998/99: Manchester United
1999/00: Real Madrid
2000/01: Bayern München
2001/02: Real Madrid
2002/03: AC Milan
2003/04: FC Porto
2004/05: FC Liverpool
2005/06: FC Barcelona
2006/07: AC Milan

Összesítés:

9 alkalommal: Real Madrid
7: AC Milan
5: FC Liverpool
4: Bayern München, Ajax Amsterdam
2: FC Barcelona, Juventus, Internazionale, Manchester United, Nottingham Forrest, Benfica, FC Porto
1: Celtic Glasgow, Hamburger SV, Steaua Bucharest, Olympique Marseille, Feyenoord, Aston Villa, PSV Eindhoven, Crvena zvezda, Borussia Dortmund

Az eddig lejátszott BEK-, majd BL-finálékban a spanyol és az olasz csapatok szerepeltek a legeredményesebben 11-11 diadallal, de az angolok - a Manchester United vagy a Chelsea révén - ezúttal mindenképpen utolérik őket.

Spanyolországból a Real Madrid kilenc, az FC Barcelona két sikerrel büszkélkedhet. Az olaszok közül az AC Milan hét, az Internazionale és a Juventus két-két alkalommal bizonyult a legjobbnak. Anglia képviseletében az FC Liverpool öt, a Nottingham Forest és az idén is érdekelt Manchester United két-két, míg az Aston Villa egy győzelmet szerzett.

Német klub eddig hatszor nyert: a Bayern München négyszer, a Hamburger SV és a Borussia Dortmund egyszer-egyszer. Ugyanennyi diadalt arattak holland együttesek: az Ajax Amsterdam négy, a Feyenoord és a PSV Eindhoven egy-egy idényben volt a legjobb. Portugália négy (Benfica 2, FC Porto 2), míg Franciaország (Olympique Marseille), Románia (Steaua Bucuresti), Jugoszlávia (Crvena zvezda) és Skócia (Celtic Glasgow) egy-egy győzelmet ünnepelhetett.

Magyar együttes soha nem jutott BEK-döntőbe. A Vasas (az elődöntőben: Real Madrid-Vasas 4-0, 0-2) az 1957/58-as, a Győri ETO (az elődöntőben: Benfica-Győr 4-0, 1-0) az 1964/65-ös, míg az Újpesti Dózsa (az elődöntőben: Bayern München-Újpest 1-1, 3-0) az 1973/74-es kiírásban került a legjobb négy közé.

Örökranglista a döntős szereplések alapján:

Spanyolország: 11 győzelem, 9 vereség
Olaszország: 11, 14
Anglia: 10, 4
Németország: 6, 7
Hollandia: 6, 2
Portugália: 4, 5
Franciaország: 1, 5
Románia: 1, 1
Skócia: 1, 1
Jugoszlávia: 1, 1
Belgium: 0, 1
Görögország: 0, 1
Svédország: 0,1

MTI/origo/samsungsport