Zubor Dorina nyerné a szépségvsersenyt a pécsi vásárcsarnokban, ha lenne ilyen

Kár, hogy sem a régi, sem az új pécsi vásárcsarnokban nem rendeztek még szépségversenyt az állandó dolgozók között, mert akkor Zubor Dorina jó eséllyel indulhatna a koronáért. Így azonban marad neki a hétköznapi, bár cseppet sem unalmas munka, a mérleg mögött. A kolbászok, felvágottak, más töltelékáruk világában, ahol éles késével cseppet sem fenyegetően vagdos, majdnem állandó mosollyal a szája szegletében. Egykor el sem tudta volna képzelni magát ott, de ma nem bánja a sorsát.

Kevesen mondhatják el magukról, hogy szinte egy vásárcsarnokban cseperedtek fel.

Ezen ritka leánykák közé tartozik Zubor Dorina, aki apró óvodásként is már bejáratos lehetett a családi vállalkozásba. Igaz, akkor még csak rácsodálkozott a látottakra, nem is sejthette a jövőjét.

- Irodában képzeltem el magam, amikor középiskolába jártam - árulta el a talpraesett eladó. - Ehhez képest, egyszerre csak itt találtam magam, pontosabban még a korábbi csarnokban, éles késsel a kezemben.

- Nem veszélytelen „fegyvert" forgat!

- Így igaz, hiszen párszor már vágtam meg az ujjaimat, ez szakmai ártalom, meg tanulópénz is egyben. Különösen akkor kell figyelni, amikor a szalámik külső műbelét húzzuk le, a szeletelés előtt, amit már többnyire gép végez. Csorba késsel nem lehet nyesegetni itt semmit, mert az fárasztó, lassú tevékenység. Magam is szoktam fenni az eszközt.

- Széles az áruskála, de mindet ismeri?

- Ez csak természetes! Itt a vegetáriánusoknak nem nagyon jut hely. Azt nem mondom, hogy éjjel-nappal ilyet fogyasztok, de tanácsokat is szoktam adni a bizonytalan vásárlóknak. Azt meg másképpen nem lehet, csupán tapasztalat alapján. Szerencsére azért nem látszik rajtam, ha néha csipegetek, de mást is eszem.

- Egész nap sürög-forog, de bírja erővel?

- Az erőfeszítéseket meg lehet szokni. sokkal rosszabbul viselem a korai kelést. Ha hétkor nyitni akarok, akkor előtte még számos feladatom akad, de valamit valamiért.

- Az édesanyjával vannak gyakran párban, ebből még előnye is származhat?
- Amennyit „hoz a konyhára", majdnem annyit el is visz, de inkább könnyebb, mint nehezebb ügy együttműködni vele. Igyekszünk mindent megbeszélni, rugalmasak vagyunk a másikkal. Valamennyi fontos eseményről tudok, mert egyszer majd előrelépek a családi rangsorban, ha minden igaz.

- A mosolya nem tűnik mesterkéltnek, bár nyilván tanult marketinget is!
- Egyrészt valóban akadt olyan tantárgyunk, ám nem igazán gyakoroltam ezt a képességet. Szeretem a vevőinket, egyesek meg már miattam is járnak hozzánk, nekik sem okozhatok csalódást. Morcosan nem annyira jó itt álldogálni. Én sem szívesen megyek oda, ahol durcás a kolléganő.

- Nehéz megbecsülni a napi keresletet, a forgalom mértékét?
- Na, ez az, amit az iskolapadban lehetetlen elsajátítani! Ünnepnapok előtt, máskor utána, tréfásan azt szoktuk mondani, nálunk is zajlik az „éhezők viadala". Akadnak kilengések a mennyiségben, de a tapasztalat sokat segít rajtunk. Nem vagyok híve az agyontömött üvegszekrénynek, inkább a kissé szellősebb megoldást helyezem előtérbe, de a hiánycikk sem jó üzenet.
- „Belakták" már a mostani üzletüket?

- Talán igen, jónak is mondanám. De nagyon várom az első itteni karácsonyt, meg a következő húsvétot. Kíváncsi vagyok, mennyire pörög fel az érdeklődés. Gazdasági szemmel is kötelező figyelnem a történések menetét, ha már erre adtam a fejemet, nem egy íróasztalnál ücsörgök.

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva