Van remény, mert feltámadott

Válság van. A pénzügyi világban. A gazdaságban. A társadalomban. A morálban, a családban. Az értéktelen világ hirdetői válságot szabadítottak hazánkra, és a világra. Bizony, szeretet nélkülivé vált ez a világ. A szabadságot sokan összetévesztik a szabadossággal.

Ha egy bizonyos életstílusra nincs kötelező törvény, akkor az élet a szabadosságot hirdetők számára csak üres és tartalom nélkül leélt idő. Sok embert ma ez a helyzet jellemez. Üresnek érzik magukat. Mivel csak szabadok akarnak lenni, ezért nem tűrnek semmilyen kötöttséget. Az ilyenfajta élet nagyon veszélyes. Nem is nevezhető igazi életnek. Az ilyen életet élők hirdetik a piac mindenhatóságát, meg azt, hogy minden árucikk. Tanfolyamokat szerveznek arra, hogy egy állásinterjún hogyan adjuk el magunkat! Ilyen emberek „csinálnak" politikát is.

Élni ugyanis annyit jelent, mint feladatot vállalni, és betölteni hivatásunkat. Aki nem szolgálva él, az tartalom nélkül él. Az olyan ostobaságokat fog mondani, hogy: „nem törvénytelen, de etikátlan"! Nincs politikai felelősség.

A háznak alapra van szüksége, hogy szilárdan álljon, és családok otthona legyen. A fának gyökerek kellenek, hogy dacoljon a viharral. Az embernek jó szülőkre, nevelőkre, tanárokra, a megélhetés biztonságára van szüksége, hogy ember lehessen. Milyen társadalom az, amely nem tud a felnövekvő nemzedéknek derűs ifjúságot, követendő erkölcsöt, a szülőknek tisztes munkát, és ezért megfelelő jövedelmet biztosítani?

Milyenek ennek a társadalomnak a vezetői? Látjuk, tapasztaljuk.

Jézus békességet hagyott ránk. „Békességet hagyok rátok: az én békémet s nem a világ békéjét adom nektek".

Az igazi béke alapjai ismeretesek. Az igazságosság, az emberi személyiség tiszteletben tartása. A tisztelet és a szeretet, amellyel minden embernek tartozunk egyszerűen, mert emberek vagyunk.

Jézus az utolsó egy hetével,- amikor is megjárja a poklot, és mennyet- azt mutatja meg nekünk, hogy az életet csak az ismeri meg igazán, aki megjárja a mélységeit is. Az embernek néha a kudarc adja meg a lendítő erőt. Mert az életet csak az ismeri igazán, aki tud annak mélységeiről is. Jézus ezt mutatta meg nekünk a megfeszítésével, halálával, és a feltámadásával. Van remény!

„Az tudja, mi a test, aki szenved vele,
Te tudod Istenem, szenvedés Istene.
S amióta láttam, mi érte a váltság,
Elhiszem már én is a test feltámadását.
Nekem is az kellett, mint régen Tamásnak,
Hogy hitetlen újat drága sebbe mártsak.
Tavaszi szél fújja, hozza a szép hitet:
Szétomló testünket, szebben megépítheted".
(Vas I.: Húsvéti ének a testről)

Jézus szenvedése és halála, majd feltámadása példamutatás a világnak arra is, hogyan kell a becsület útján járni, és lehetséges akár a legnagyobb tévedésből, a legnagyobb bukásból is fölemelkedni, s tiszta szívvel a helyes úton járni.

Erre a kiutat mutató reményre sohasem volt olyan nagy szüksége az igazságot és békét kereső hazánknak, mint most napjainkban. Ne feledjük: Van Remény!

Áldott, békés húsvétot!

Lőrincz Miklós