Uránbánya: vége a sugárzásnak?

2007. november 05. hétfő 16:46

Uránbánya: vége a sugárzásnak?
Ha a parlament rábólint a Pécsre küldendő pénzekre, jövőre végleg befejeződhet a mecseki uránbánya rekultivációja. Az eredeti ütemterv szerint ennek már öt éve meg kellett volna történnie, ám pénzhiány miatt csúsztak a munkálatok. Az ausztrálok közben tovább kutakodnak egy esetleg bányanyitás kapcsán.

Már tíz éve is van annak, hogy a kormány végleg bezárta a veszteséges uránbányákat a Mecsekben, s a bányatelket azóta úgymond rekultiválják. Az ezt végző, állami tulajdonú Mecsek-Öko Zrt. vezérigazgatójától, Papp Bélától (aki az SZDSZ jelöltjeként korábban Pécs alpolgármestere is volt) megtudtuk, hogy a munkát az eredeti tervek szerint 2002-ig kellett volna elvégezni - az 1997-es kormányrendeletben erre - akkori áron - 18 milliárd forintot szántak, de a határidő, főleg finanszírozási okok miatt, folyamatosan módosult, csúszott.

Nyomulnak az ausztrálok

Miközben a Mecsek-Ökonál már a rekultiváció 2008-as befejezésének örülnek, tudni kell, hogy még jó néhány évig kutat urán után a Mecsekben egy ausztrál cég. Bár a kitermelés a kilencvenes években veszteséges volt, mostanra az urán világpiaci ára hatalmasat nőtt. Az ausztrálok szerint emiatt, s egy új eljárás segítségével lehet rá esély, hogy újra megtérülő beruházás lenne egy mecseki bányanyitás.
A cég az úgynevezett külszíni perkolációs technológiát alkalmazná a kitermeléshez, melynek lényege, hogy az uránt már a föld alatt vegyszerrel feloldják, majd az oldatot zárt rendszeren keresztül szivattyúzzák a felszínre. A módszere előnye, hogy nincs szükség meddőhányókra, tárókra vagy ércdúsító üzemekre, csak a nyomó- és szívó kutakra, összekötő csővezetékre, illetve néhány felszíni objektumra.
Az ausztrálok amúgy négy évre kaptak kutatási engedélyt, s Barabás András a kutatást végző cég hazai képviselője szerint jelentős mennyiségű uránércet rejt még a hegység. A szakember arra még nem tudott válaszolni, hogy mindez nyereségesen kitermelhető-e. Mint mondta, most a próbafúrásokon múlik minden.

Az állami tulajdonú cég 2006-ban viszont csak 400 millió forintot kapott a munkálatokra, s idén is csak félmilliárdot fordíthattak a rekultivációra. „A pénz valóban szűkösen csorog, hiszen ebben a két évben két és félmilliárd forint járt volna" - mondja az igazgató, majd hozzáteszi: ennek ellenére is remény van jövő évi befejezésre, hiszen most 1,321 milliárd forint áll a célra - legalábbis a tervek szerint - rendelkezésre a költségvetésben.

Bár az említett összeg csak akkor lesz meg, ha a parlament rábólint a tervezetre, Papp Béla bizakodó: „úgy tudjuk, hogy a döntéshozók sem húznák tovább az ügyet, így nem tartom valószínűnek a további csúszást" - mondja.

A munkák nagy részével már készen vannak: az egykori aknákat betömték, a szennyezett épületeket lebontották. Ami még visszavan: az egyik zagytározó 165 hektárjából harminc hektárnyi terület vár kezelésre.
A másikon viszont már ma is birkák legelésznek.

Két víztisztító persze biztosan marad még az egykori ércdúsítótól délre: a területről kikerülő vizet ugyanis dréncsövekkel juttatják egy derítőbe, s az csak vegyi tisztítás után kerülhet vissza a természetbe. Ez a tevékenység azért is fontos, mert a terület alatt húzódik a pécsi vízbázis jelentős része.

Mindemellett a társaság szakembereinek még hosszú évekig folymatosan méréseket kell végezniük a szennyezett területeken, így a rekultiváció végeztével is maradnak még elvégzendő szűrő/ellenőrző, azaz monitoring-feladatok.

Korb Zoltán