Újra Pécsre jön a harmonika mágusa

- Az Önök repertoárjának mottója: „Közismert melódiák harmonikán virtuóz előadásban". Játszanak francia musetteket, német, olasz, orosz, spanyol darabokat, tangókat, de műsorukon a vérpezsdítő dél-amerikai dallamok, ragtimok, és klasszikus zenei átiratok is békésen megférnek egymás mellett. Ez igen sok különféle zenei stílus ismeretét feltételezi.
- Magam hosszú éveken át tanulmányoztam a különböző stílusokat, az azokra jellemző jegyeket. A különböző stílusok ugyanis hosszú idő, akár évszázadok alatt nyerik el végleges formájukat. Sok-sok generáció éneke, tánca, zenélése alakítja-csiszolja azokat. Ebben rejlik az értékük.

- Ön igen otthonosan mozog a különféle stílusok között. Ha például német polkát vagy osztrák sramlizenét játszik, a lelki szemeink előtt azonnal kantáros bőrnadrágban jelenik meg, amint jódlizva járja az Alpok zöld lankáit. És ha a „Fekete szemek" című orosz népdal szívfájdító dallamai jönnek elő a hangszeréből, akkor pedig virtuálisan gimnasztyorkát visel, amikor meg például a francia dallamok futamait játssza, máris a Szajna-partra repíti a hallgatóságát.
- Természetesen egészen másképpen kell játszani például egy andalító szerelmes sanzont, mint egy ropogós csárdást. Életemben már sokszor rácsodálkoztam például utcai zenészekre: némelyük elképesztő gyönyörűen vagy lenyűgöző virtuozitással játszott, pedig feltételezhetően halvány fogalma se volt arról, hogy mi az A-moll vagy a B-Dúr.

- Azért az örök kedvenc a délszláv kóló marad, jól tudom?
- A kóló igazából egy balkáni körtánc. Édesapám Bácsalmásról való, gyermekkoromban sokszor nyaraltam azon a vidéken, így korán megismertem és megszerettem ezt a fajta népzenét. Nincs koncert, ahol ne szólalna meg legalább egy délszláv dallam. Így tisztelgek édesapám emlékének.

- Édesapja volt egyben az első tanítómestere is?
- Méghozzá igen szigorú tanító! Különféle nehéz feladatokat talált ki: az okítás részeként öt-hat évesen már mindent úgy kellett megtanulnom, hogy a dallamot az összes hangnemben el tudjam játszani. Akkoriban némely gyakorlat túl bonyolultnak tűnt, de ma már végtelenül hálás vagyok neki a jó alapokért.

- Talán az édesapja egykori nagyon nehéz feladatainak köszönhető, hogy ma Önt a harmonika mágusának nevezik.
- Ez egész biztosan így van.

- Általában behunyt szemmel játszik. Miért?
- Erre nem tudok pontos választ adni. Valahogy így esik jól. Néha az az érzésem, hogy nem is én játszom, hanem azt figyelem, hogy milyen hangok szólalnak meg és jönnek ki a hangszerből.

A hallgatóság - bár a szemét nyitva tartja - ugyancsak rendre elvarázsolódik Orosz Zoltán játékától. A harmonika mágusa valóban nagy varázsló. Nincs rá magyarázat, de tény, hogy az a bizonyos „rongyos élet" a koncert idejére mézédessé válik.

Cs. Sz. - Fotó: vaskarika.hu