"Trianon össztársadalmi frusztráció"

- Mit takar az a kifejezés, hogy népegészségügyi orvostan?
- Ez a szakterület nem azzal foglakozik, hogy hogyan gyógyítsuk meg a betegeket, hanem azzal, hogy hogyan maradjunk egészségesek. Az újdonság pedig az, hogy komplexitásában ragadjuk meg ezt a megelőzést célzó tárgyat, miután különböző tudományterületeket foglal magába - a népegészség- illetve közegészség- és járványtan mellett a gyógyítást is. Ezért is lett népegészségügyi orvostan az elnevezése. Ez annyit tesz, hogy ezzel a megelőzés hangsúlyozottan a gyógyító tevékenységek „mellé" kerül. A prevenció ugyanis ma Magyarországon jellemzően háttérbe szorul, pedig köztudott, hogy daganatos megbetegedések esetén az idejében felismert rák hatványozottan nagyobb eséllyel gyógyítható.

- A megközelítés viszont abban is új, hogy hangsúlyt fektetnek arra, hogy még a tünetek megjelenése előtt felismerhetőek legyenek a daganatos betegségek. Ennek mi a jelentősége?
- Minden civilizációs - például a daganatos, vagy a szív és érrendszeri - betegségnek rendkívül hosszú lappangási ideje van. Ezek tizenöt-húsz esztendeig is „némák", de még az első tünetek megjelenése előtt a felszín alatt mocorognak a hibás gének, a sejtek. Mindezzel azonban a hagyományos orvostudomány nem tud mit kezdeni, hiszen csak a tünetek megjelenésekor válik „láthatóvá" a betegség. Ellenben az úgynevezett molekuláris biomarkerekkel (biológiai jelekkel) a genetikai szinten történt apró változások megfigyelésével, elemzésével már ebben a „néma" periódusban is megállapítható a veszélyeztetettség - de ekkor még szó sincs betegségről.

- Miért hasznos ez az eljárás?
- Minden egészséges emberben húsz éves kora után tízezer daganatsejt keletkezik. Amíg az immunrendszer normálisan működik, addig a szervezet ezeket magától el is pusztítja. De mindig van egy genetikai hiba, amely folyamatosan termeli a daganatos sejteket, és ha a védekező rendszer ereje kimerül, ezek bekerülnek a vérkeringésbe és előbb-utóbb kialakul a rák. Azonban kémiai anyagok bevitelével ezek a genetikai hibák felfedezhetőek, így tehát úgy gyógyulhatunk meg, hogy valójában még meg sem betegedtünk. Ezzel a módszerrel a megbetegedési és a halálozási arányokon is jelentősen javíthatunk. Az ilyen típusú megelőzésnek a hatékonysága negyven-ötven százalékos, míg a rákszűrések esetében ez csak öt és tíz százalék körül alakul - hiszen a szűrés során már csak a kialakult betegséget lehet felismerni.

- Miért nem működik ez ma nálunk?
- Hazánkban is megvannak a technikai feltételek, de az országos egészségbiztosítási pénztár finanszírozási rendszerében a preventív módszerek egyszerűen nem szerepelnek - bár én tizenöt éve küzdök azért, hogy néhány elemet mégis beemeljenek, erre azonban a mai rendszer szerint semmi esély sincs. Csak egy jellemző példát hadd említsek: az Amerikai Egyesült Államokba készülő magyar orvosok számára a különbözeti vizsga anyaga harminc százalékban a megelőzésről, népegészségtanról szól. Nálunk az orvosin ez alig teszi ki a tanulmányok öt százalékát.

- Az Ön által szerkesztett könyvnek a fentiek mellett van egy másik lényeges eleme is, méghozzá a trianoni döntés szerepe az egészségünkre.
- A megelőző orvostan természettudományi és társadalomtudományi alapokon nyugszik, ez utóbbiak pedig határterületei a szociológiának, történelemnek, s a magatartástudománynak is. A magatartástudósok állapították meg, hogy a rendszerváltás után nagymértékben romlottak a demográfiai mutatók, a halálozási arányok. Ez nem is változott egészen 2003-ig, amikor lekerültünk az öngyilkossági ranglista éléről. A vizsgálatok során a tudósok rájöttek, jelentősen befolyásolja egy-egy népcsoport viselkedését egy olyan tragikus döntés, mint a trianoni: csökken a közösség összetartó ereje, gyengül a társadalmi csoportok közötti szolidaritás és védekező hajlam, ezzel együtt nő az önfeladás.

- Mindez orvosi, egészségügyi szempontból miként tetten érhető?
- Annak idején ennek első jele az volt, hogy drasztikusan megemelkedett az öngyilkosok száma, s csökkent a gyermekek száma is. Bár az anyaországi magyarok alól is kihúzták addigi életüket - a hitet, az erkölcsöt, vagy magántulajdon intézményét-, de az elszakított területeken kisebbségben élő három-négy millió magyar 1945 után - a kommunista-szocialista rendszerben - teljesen magára maradt. Valójában egy össztársadalmi frusztráció követte Trianont, erről azonban a mai napig nem lehet beszélni, mert aki erről értekezik, ráfogják, hogy szélsőséges. Ettől függetlenül tény, a magyar nemzet koherenciája Trianon után megszűnt, s ezért súlyos árat fizettünk - a határ mindkét oldalán. Arról nem is szólva, hogy a korábbi régiós központi ellátórendszerek összeomlottak, több nagyvárosunk is szomszédos országhoz került.

- A rendszerváltás idején is egy hasonló traumát éltünk át?
- Igen, de egy pozitív fordulat azért bekövetkezett: a súlyos népegészségügyi krízis után olyasmi történt, mint a világon másutt sehol azelőtt. Az átlagéletkor tíz év alatt három és fél esztendővel nőtt, ráadásul olyan csoportokban emelkedett meg két évvel, mint például a veszélyeztetett, ötvenes, férfi korosztály. Bár még nem érzékelhető, de ismét fordulhat a kocka: a létbizonytalanságnak, a szociális krízisnek, az állástalanságnak is hamarosan megjelennek az egészségügyi következményei.

B. M. - Fotó: index, Cser Dániel