Sikerülhet-e a keleti városrész felzárkóztatása, vagy csak kidobott pénz az erre szánt sok százmillió?

Pécs egyik leginkább lepukkant városrésze, Györgytelep komplex felzárkóztatási programjának elindítása után újabb területek rehabilitációjára kerülhet sor az év második felében. Az önkormányzat a Dél-dunántúli Operatív Program keretében európai uniós forrásokra pályázik annak érdekében, hogy Pécs-Somogy, Pécsbánya és Pécsszabolcs (Hősök tere) környékének rehabilitációja megvalósuljon. A város hatszázmillió forint támogatást kért, a projekt előpályázatainak benyújtása februárban esedékes.

A nemrég indult, Györgytelepet érintő, mintegy 150 millió forintos komplex felzárkóztató program mellett újabb városrészek rehabilitációjára kerülhet sor az év második felében, amennyiben a pécsi önkormányzat által benyújtott pályázat pozitív elbírálásban részesül. Az előkészületek javában tartanak - tudtuk meg Kővári Jánostól, a Természeti és Emberi Erőforrás Fejlesztési Bizottság elnökétől.

- A terv az, hogy a keleti városrész azon területeit fejlesszük, ahol szegregátumok találhatók. Ezek olyan jól lehatárolható területek, ahol több mint hetven százalékban halmozottan hátrányos helyzetű, alacsony iskolai végzettségű emberek élnek mélyszegénységben és komfort nélküli ingatlanokban - közölte a politikus. Az egyén- és közösségfejlesztés hasonló módon, de némiképp mégis máshogyan zajlana, mint Györgytelep esetében.

A Pécs-Somogyban, Pécsbányán és Pécsszabolcson (különösen a Hősök terén) fellelhető szegregátumok integrációja során minden egyes lakóra egyéni fejlesztési terv készül.

- Gyerekek esetén az oktatásra és a szabadidő megfelelő eltöltésére helyezzük a hangsúlyt, míg a felnőtteket az iskola befejezésére, vagy szakképzésen való részvételre ösztönözzük. Emellett családsegítő szolgálatot végzünk, fejlesztjük az egészségügyi ellátást, sőt, az érintettek saját ingatlanjaik felújításában is aktívan részt vesznek. A közösségi terek is megújulnak, s játszóterek, kispiacok létrehozásával kívánjuk kialakítani a közösségi kapcsolatokat. Ehhez persze elengedhetetlen egyfelől az érintettek beilleszkedni akarása, másfelől a környéken lakók befogadókészsége.

Az, hogy mennyire lesz sikeres a program, még nem tudni. A korábbi tapasztalatok alapján úgy tűnik, nincs az a pénz, amely elegendő lenne a periférián élő emberek hathatós felzárkóztatására. A korábbi programok közül például látványosan befuccsolt az István-aknai Lakmusz-ház projekt, de Borbálatelepen sem sikerült maradandó eredményeket felmutatni.

Kérdésünkre, hogy ezen erőfeszítések nem hiábavalók-e és nem az ablakon kidobott pénz ilyen programok támogatása, dr. Füzér Katalin egyetemi adjunktus, a PTE Szociológia Tanszékének helyettes vezetője úgy válaszolt, hogy amennyiben az érintettekkel közösen döntik el, hogy milyen módon hajtják végre a felzárkóztatási programot, akkor nem.

- Az Európai Unióban is számos város van ugyanabban a helyzetben, mint Pécs. A társadalmi kirekesztődés több dimenziójában érintett csoport él a városi népesség körében, akik egy területen sűrűsödtek össze. Az biztos, hogy akkor nem lesz ablakon kidobott pénz egy ilyen projekt finanszírozása, ha a végrehajtók az érintettekkel közösen eltervezve döntik el, hogy mit fognak csinálni - legyen ez a lakhatási- vagy a helyi közösségi infrastruktúrával kapcsolatos tevékenység (közösségi ház és iskola fejlesztése, stb.). Csak így lehet valóban hatékonyan véghezvinni egy ilyen komplex programot. A közpénz akkor vész el, ha nem így történik.

A szociológus szerint a most futó projektek tudatosan megkonstruált beavatkozások és mindegyik ezt a módszertani vezérelvet követi.

- A korábbi beavatkozások hibáiból megtanultuk, hogy nem lehet sem tervezőasztal mellett, sem bizottsági üléseken, sem kutatóintézeti irodákban kitalálni, hogy mi a jó az érintetteknek. Őket kell megkérdezni, az ő problémaértékelésük alapján kell (és lehet) eltervezni a beavatkozást. Ez egy intenzív, folyamatos követő szociális munkát jelent.

H. L. B. - Fotó: Dittrich Éva