Rázga: "nem voltak illúzióim, de amit találtam, attól megfeküdtem"

Lassan két hónapja annak, hogy egy hosszadalmas pályázati procedúra után Rázga Miklós váltotta Balikó Tamást a Pécsi Nemzeti Színház dikrektori posztján. Ez az idő nyilván kevés ahhoz, hogy látványos eredményt kérhessünk számon - ahhoz azonban elegendő, hogy az új direktor megfelelő rálátást szerezzen a színház gazdasági-társulati körülményeire. Erről és a már körvonalazódó csapásirányról kérdeztük.

- Mit örökölt az előző vezetéstől?
- Túl nagy meglepetések nem értek. Nagyjából tisztában voltam a helyzettel, hiszen jó néhány éve ismerem a színházat. Nem voltak különösebb illúzióim sem, de bepillantást nyerve a könyvelési anyagba és a támogatási kimutatásokba - engedje meg, hogy azt mondjam: néha „megfeküdtem". Előre leegyeztetett 2011-es költségvetést és hihetetlen mértékű bérkeret-csökkentést örököltem. Ennek kapcsán alapvető probléma például, hogy a prózai tagozat színészi állománya alacsony, olyannyira, hogy már-már a művészi munkát is kivitelezhetetlenné teszi - a bérkeret-csökkentés miatt viszont nincs is lehetőség létszámot fejleszteni. Egy olyan három tagozatos színház, mint a miénk - vehetjük például a miskolci vagy a szegedi teátrumot - általában negyven fő feletti társulattal dolgozik. Ehhez képest nekünk van huszonegy színészünk, köztük hat nyugdíjas kollégával.

- Információink szerint a pécsi önkormányzat ráadásul idén mintegy 40 millió forinttal kurtította meg a színház támogatását.
- A kérdés ennél jóval összetettebb, nem lehet leegyszerűsíteni arra, hogy számszerűen mennyit vontak el a tavalyi évhez képest. Az intézmény tavalyi maradványából vontak el, de ebből azért valamennyit visszakaptunk. Számokat nem mondanék, mert nem publikusak. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a színházak gazdasági nehézségei országos szinten jelen vannak, nem írhatjuk a problémát kizárólag a pécsi önkormányzat számlájára. Más színházaknál is hasonló mértékű elvonás történt - pusztán annyi a különbség, hogy pécsi Nemzeti költségvetése a lakosság számához mérten eddig is országosan az utolsók között volt, és ebből a pozícióból a további elvonások már bizony működési zavarokat okoznak. De nem szeretnék panaszkodni: tudtam, mire vállalkozom.

- Egy jól prosperáló színházhoz kétségkívül elengedhetetlen egy megfelelő létszámú és színvonalú társulat. De korszerűtlen színpadtechnikával, leromlott állagú épülettel sem könnyű mindezt megteremteni.
- Elkerülhetetlenek a felújítások, mivel azok az elmúlt húsz évben elmaradtak, eszközbeszerzés ügyében pedig jelenleg is folynak tárgyalások pályázatíróval. A pályázati pénzek felé próbálunk elmozdulni. Meggyőződésem, hogy nekünk most nem nagyokat kell álmodni, hanem racionális lépésekkel valahogy egyről a kettőre kell jutni. Az idő sürget, a színház nem várhat: kinéz egy közel kétmilliárdos felújítás, aminek az idejére igazság szerint be kéne zárni a színházat. Csakhogy ezt nem engedhetjük meg magunknak, úgyhogy inkább szakaszosan pályázgatunk, mindig az aktuális munkafázisra. A kezdet mindenképpen biztató: a folyamatban lévő erkélyfelújítást (amelyre a vonatkozó szerződéseket megörököltük, a finanszírozása pedig a tavalyi maradvány-keretünkből történik) sikerült kiegészítenünk egy teljes, Színház tér felőli homlokzat-felújítással. De szeretnénk, ha az évadnyitóra a nézőtéri előcsarnok is megújulna.

- A pályázatában és több nyilatkozatában is hangsúlyozta: a pécsi Nemzetinek létszükséglet nyitnia a családok és a fiatalság felé. Egyfajta „jó értelemben vett népszínházról" beszélt. Mit értsünk a kifejezés alatt?
- A legfontosabbnak tartom azt, hogy a gyerekektől a felnőttekig, a legkülönbözőbb érdeklődési körű emberekig, mindenki megtalálja a színházunkban a neki megfelelő darabokat. Az új évadnak már egy olyan műsortervvel rugaszkodunk neki, amely a legszélesebb publikum számára fogyasztható, élvezhető, emészthető lesz - azaz egy klasszikus és jó értelemben vett népszínházat teremtünk. Olyan előadásaink lesznek, amelyre az egész család be tud ülni: nem lesz egyetlen tizennyolcas-karikás előadásunk sem.

- Hogy érzi magát? Mennyire kényelmes a Pécsi Nemzeti Színház direktori széke?
- Hát... Szerencsés helyzetben vagyok, mert annyi a teendő, hogy nincs időm azon gondolkodni, hogy jól érzem-e magam. A szék egyébként kényelmes...

Király Erika - Fotó: Kováts Judit