"Profi táncos is lehettem volna"

- Felsőszentiváni gyerekként miért Pécset választotta főiskolai tanulmányaihoz?

- Valójában Budapestről kerültem Pécsre, ekkor már ott éltünk. Miután nem vettek fel elsőre a színművészeti főiskolára, nem is próbálkoztam ismét, viszont a katonaság után a pécsi főiskola testnevelés szakára rögtön bekerültem. Elég jó mozgású gyerek voltam: gyors voltam és jól bukfenceztem, ezért testnevelő tanárom azt mondta, hogy engem bármikor felvennének. Nem nagyon szerettem, de édesanyám miatt elvégeztem, bár soha nem dolgoztam a szakmámban.

- Testnevelőből hogyan lett koreográfus?

- Budapesten általános iskolás koromban táncoltam a központi táncegyüttesben, melynek koreográfusa és vezetője az a Kricskovics Antal volt, akit mesteremnek mondhatok. Ő szerette is volna azt, hogyha maradok, profi táncos válhatott volna belőlem. Ám szüleim azt kérték, hogy legyen igazi szakmám. Tehát volt bennem alkotóvágy, és már gyermekkoromban is leginkább a táncegyüttes érdekelt. Majd Pécsett, a főiskolával párhuzamosan egy koreográfus-képzőt is elvégeztem, s diploma után rögtön meghívott a Pécsi Balett akkori vezetője, Eck Imre a művészeti középiskolába tanítani. Huszonhat évet töltöttem itt, s szinte az ország minden színházában vannak tanítványaim. Majd, létrehozva a Baranya Táncegyüttest, vezetőként és koreográfusként husztonöt évig vezettem a társulatot. Pécset nagyon megszerettem, hamar barátságba kerültem Eck Imrével, s a vele való együtt munkálkodás olyan lehetőséget adott számomra, amely, azt hiszem, vidéki srácok közül csak keveseknek adatik meg. Később Imre és Bagossy Laci révén kerültem a nyári színházhoz, s tánckarvezető koreográfusként dolgoztam húsz évet - valójában nem is hiányzott semmilyen más jelegű munka.

- Nem hiányoznak a színpadi fellépések?

- Harmincöt éves koromig magam is táncoltam, de észre kellett vennem, hogy én vagyok az adott darabokat tekintve legkevésbé gyakorlott táncos - hiszen a tánc mellett részt vettem az adott produkció koreografálásában is. Legtöbbször szinte csak beugrottam egy-egy fellépésre, néhány próbával.

- A család?

- Kései gyermek vagyok: édesanyám negyvenegy éves volt, amikor születtem. A bátyám születésem előtt egy évvel, tizennyolc éves korában meghalt. Talán a fájdalom enyhítése miatt, engem is, ahogy bátyámat is, Antalnak neveztek el. Mesélték, hogy nagyon tehetséges volt a különféle művészeti ágakban, édesapám pedig amatőr színészként lépett fel, édesanyám pedig nagyon szépen énekelt. Tehát van művészi véna a családban. A srácom, Szláven is színész lett. Egyszer még gyermekként lépett fel a nyári színházban, s akkor Bagossy Laci mondta: „nézd már, milyen ügyes", s valahogy természetes is volt, hogy színész válik belőle. Mikor azt kérdeztem tőle, hogy mi szeretne lenne, egyértelmű volt a válasz. A fiam végül Zágrábban végezte el a színművészeti egyetemet, az iskola után kint is maradt volna. Én kértem arra, hogy jöjjön haza, hiszen itthon is van egy horvát színházunk. Jelenleg tizenkét darabban játszik, és nem csak itthon, hanem a horvát fővárosban is fellép.

- A Pécsi Horvát Színház kulturális missziót is ellát.

- Utazó színház vagyunk, hiszen közel száz előadásunk van országszerte. Falvakban is megfordulunk, s a legkisebb településeken is játszunk horvátul Shakespeare-t. Először népszínműveket, Karagics Antal darabjait játszottuk, amelyeket nagyon szerettek, ezzel hódítottuk meg a közönséget. Ugyanakkor a színháznak az az ars poeticája, hogy a magyar és a horvát drámaírókat is megismertesse a két nemzet fiaival.

- Milyen tervei vannak?

- Nagyon szeretném, ha a jelenlegi szobaszínházukból kialakíthatnánk egy nyitható tetővel rendelkező nagyobb teátrumot, amely szabadtéri színházként is funkcionálhatna. A horvát államtól kaptunk pénzt arra, hogy a mellettünk lévő ingatlant megvásároljuk. Az épület tervei már készen vannak, s az elképzelés várhatón zöld utat kap majd - s támogatást is - a horvát és a magyar államtól.

- Mivel tölti szabadidejét?

- A Dráva mellett volt egy tanyám, ezt feladtam egy horvát, tengerparti kis házért. Nyáron sincs sok szabadságom a szabadtéri játékok miatt, év közben is elég sok dolgom van, de ha van egy kis időm, akkor lemegyek: szeretek kertészkedni, kicsit dolgozni a szabadban. Vannak olajfáim, s néhány éve Vidákovics-féle szűz olívaolajat préselek. Ha megérem nyugdíjas kort, örömest eltöltenék az Adriánál több időt is, bár nyughatatlan a természetem - és nagyon szeretek itthon is lenni.

B. M.