Pozsgai: Eddig másokért éltem, ideje, hogy a családomért dolgozzam

Bombaként robbant a hír a múlt héten, hogy Pozsgai Zsolt író-rendező-dramaturg (képünkön) a távozás mellett döntött a Dörner György által irányított Újszínház vezetéséből. A pécsi illetőségű szakember másfél évvel ezelőtt foglalta el a művészeti vezető posztját. Az író csak a Pécsi Újság.hu-nak adott interjút távozásának okairól.

Pozsgai Zsolt munkatársunk megkeresésére azt mondta, több szempont is szerepet játszott abban, hogy távozik az Újszínház kötelékéből. Elsőként a színházigazgatásról vallott felfogását említette.

- Pécsen Nógrádi Róbert színházában dolgoztam először, aki - mint igazgató - barátjaként vett be a színházi munkába. Csináltam sok olyat, ami az igazgatás körébe tartozik. Később aztán ez az egész pályámon végigkísért. Így volt ez Kerényi Imrével a Madách Színházban és Iglódi István is barátsággal vont be az igazgatói tevékenység rejtelmeibe Úgy érzem tehát, hogy valamilyen szinten ismerem a szakma fortélyait, tudom, miként működik a színházvezetés. Ám egy ideje azt vettem észre, hogy az a szemlélet, amit tőlük tanultam, különbözik az Újszínházétól. Másként képzelem el egy színház vezetését, hangulatát, egy színház marketing- és reklámtevékenységét, mint amilyenre a mostani gazdasági vezetés gondol.

Pozsgai ráadásul úgy érzi, hogy az elmúlt időszakban háttérbe szorult életében az írói és alkotói munka.

- Ha az a szemlélet, amit én értek és gondolok, nem stimmel a jelenlegi helyzettel, bizony hiányát érzem az alkotómunkának, hiszen szívesebben vonulok vissza azokra a területekre, ahol igazából otthon érzem magam. Szívesebben írok darabokat, forgatókönyveket, szívesebben jövök-megyek eleget téve meghívásoknak. Azonban azt is el tudom képzelni, hogy nélkülem sokkal jobban működik majd a színház.

A művész ugyanakkor távozásának további indokaként említi azt is, hogy szeretne immár magánéletére is több időt szentelni.

- Eddig másokért éltem. Ebben a színházban is igyekeztem összegyűjteni azokat a színészeket, színházi embereket, akik máshol nem kaptak lehetőséget, de tudtam, hogy nagyon tehetségesek és megérdemlik azt. Ha darabot írtam, olyanoknak írtam, akiket mellőztek, de tudtam, hogy tehetségesek. Valahogy mindig úgy éreztem, hogy másokért kell tennem. Most eljött az idő, hogy elsősorban a családomért és magamért dolgozzam tovább. Ennek a másfél évnek ugyanis a családom és a magánéletem is meglehetősen nagy kárát látta - fogalmazott a hónap végéig még a teátrumban tevékenykedő művészeti vezető.

Ami pedig az anyagiakat illeti:

- Aki ismer, tudja, hogy soha nem az anyagiak mozgattak - sajnos. Ha hisz valamiben az ember, elhivatott s úgy gondolja, hogy van értelme annak, amit csinál, akkor nem feltétlenül az anyagiak befolyásolják. Erről a kérdésről azt gondolom, hogy mindenkinek a magánügye.

A továbbiakat illetően Pozsgai elmondta, hogy Dörner György ezután is számíthat rá íróként, rendezőként, amit az is bizonyít, hogy jó pár darabja fut még a teátrumban.

- Nem "ajtócsapkodások" közt távoztam ebből a színházból, csak vezetőként egy nehéz döntés után. Szomorúan, hiszen minden előadás, amiben akár íróként, akár rendezőként részt vettem, nagy élményt jelentett nekem is és úgy hiszem, a közönségnek is, csakúgy, mint azoknak a művészeknek és dolgozóknak, akikkel együtt létrehoztuk azokat. Ezúton is köszönet érte.

A szakember kitáguló mozgásterét jelzi az is, hogy október harmadik harmadában Bagdadban vesz részt az első alkalommal megrendezésre kerülő nemzetközi színházi fesztivál zsűrijében.

H. L. B. - Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI