Picasso, Tüke-kút és gyufacímke

- Hogyan lesz valakiből méltán elismert iparművész? Honnan az indíttatás?
- Úgy kezdtem, hogy homokvárat építettem, és "lépcsős" lapátot kértem az óvodában. Ám később egyéb vágyaim is voltak: díszlettervező szerettem volna lenni és grafikus. Anyám ösztökélésre művészeti gimnáziumba jelentkeztem - ami akkor még csak Pesten volt -, és felvettek. Két év után lehetett szakot választani. Én grafikus akartam lenni, mert abban az időben nagyon „divatosak" voltak a lengyel plakátok. De engem - protekció nélkül lévén - a kerámia szakra „tessékeltek". Pfúj, sár nevű adalékanyag - hát nem szívesen vállalkoztam erre. De aztán egy Picasso-megjegyzést olvastam valahol, hogy a sokoldalú művészé a jövő, és akkor rájöttem, hogy a kerámia úgy produktív, hogy mintázás, szobrászat, festészet mind megtalálható benne - így hát vállalkoztam rá. Meg is kedveltem a kerámia szakot, és egyenes folytatásaként jelentkeztem az Iparművészeti Főiskolára, ahol Borsos Miklós volt a szakmai mintaképem. A kerámia szak vezetője Csekovszky Árpád volt, akitől szintén nagyon sok mindent tanultam.

- Hogyan került a nemzetközi hírű Zsolnay gyárba?
- Miután pécsi vagyok, vonzott a Zsolnay - szakmailag is, és egyáltalán, a Zsolnay-hagyomány tiszteletet parancsoló. Én társadalmi ösztöndíjjal már a főiskolai években kötődtem a gyárhoz. Tanulmányaim elvégzése után alkalmazott művészként kaptam feladatokat. Kezdetben edény formatervezés, dekoráció, figura volt a megbízás, míg végre az épületkerámia közelébe kerültem. Ez volt az én világom. A megrendelővel egyeztettük a kívánságait, én pedig „beleloptam" a személyiségemet.

- Rengeteg köztéri alkotása van országszerte. Mi, pécsiek talán a Tüke-kútra vagyunk a legbüszkébbek. Milyen apropóból készítette?
- Hadd példálózzak egy baráti körben, nem pécsi kollégától elhangzott megjegyzéssel, miszerint „mit vagytok ti úgy oda pécsi tükék, amikor még egy emléktáblátok sincs!" Na, én erre nagyon bezsongtam, körbejártam a lehetőségeket, és megfűztem az akkori vezérigazgatót, hogy valamilyen évforduló alkalmából - mert annak idején az Irgalmasoknál álló kutat is a városnak ajándékozták - ajándékozzunk egy ilyen emlékművet Pécsnek. Ekkor találtam ki a Posta előtt álló Tüke-kutat. Az alkotás szimbolikus: gyökérrel indul a tőke, közben fiatal hajtások, termő szőlőfürt és életet adó vízcsobogás. A medence oldalán nagy múltú cégek címerei. Akkor szerencsére - nagy összefogással - le lehetett bonyolítani a dolgot nagyon rövid időn belül.

- Melyik művére a legbüszkébb, ha lehet egyáltalán különbséget tenni közöttük?
- Természetesen minden munkámat magaménak vallok. De a sok közül a Színházi téri „Corso" kávéház bejárata fölötti villamost - gyerekkori emlék - szeretem nagyon (végállomás Zsolnay gyár).

- Mit jelentenek az elismerésként kapott díjak?
- Hát, az elismeréseket nagyon szívesen elfogadtam, de számomra a szakma volt a döntő és lényeges, az, hogy műveltem kedvvel és odaadással. Hálás vagyok a pécsieknek is, akik „glória nélkül" felismernek és örülnek - ahogy én is - a találkozásnak.

- Meséljen egy kicsit a családjáról, van-e még művészlélek a famíliában?
- Öten voltunk testvérek, mindannyian készséget éreztünk a művészetek iránt. A húgom szintén Munkácsy-díjas textiles, gobelintervező, ő az, aki még ezen a pályán aktív. Zita lányom szintén ügyes gobelines, a legkisebb lányom pedig porcelán szakon végzett az Iparművészeti Egyetemen.

- Mivel foglalkozik mostanában, vannak-e még felkérések?
- Alkalmasint igen, de sajnos a lehetőségek beszűkültek a Zsolnay gyárban, úgyhogy én most már csak festek és grafikát csinálok. Nemrég bélyegterveket és gyufacímkéket is készítettem, amiket barátoknak osztogattam sokszorosítva.

Tegyük hozzá, Fürtös művész úr azt azért fájlalja egy kicsit, hogy indokolatlanul mellőzik mostanában. Az EKF művészeti vezetőinek sem jutott eszükbe, hogy legalább egy kis kiállítás erejéig méltassák munkásságát - amellett, hogy a POSZT díjazottjai is az általa alkotott porcelánemblémát kapják ajándékba.

Egy kis odafigyelés azért nem ártana...

H.L.B. - A fotó Fürtös György tulajdona