Pécsett 35 éve lelt otthonra a magyar táncház a Vasutasban - Nemcsak múltja, jövője is van

A hazai táncházmozgalom már legalább 50 éves múlttal rendelkezik. Amellett, hogy közösséget kovácsolt, ellenzéki mozgalomnak is bizonyult egyben. Mondhatni a népi kultúra, ez a fajta a folklorizmus népszerű dolog lett, ugyanis sok fórumon megjelenik napjainkban is. Pécsett is nagy hagyománya van a táncháznak, azon belül is a magyar táncháznak, melynek lassan 35 éve ad otthont a VOKE Vasutas Művelődési Ház.

Szentgyörgyváry Péter, a művelődési ház igazgatójának személyisége is nagyban hozzájárul a táncházak megvalósulásához, mert van benne valami „hagyományőrző mentalitás” – meséli Kurucz Réka.

- A néptánc szeretete már általános iskolában kialakult bennem. Alsó tagozatosként kezdtem el néptáncolni, a későbbiekben pedig a Mecsek Táncegyüttes tagja lettem.

Utánajártunk, mennyire honos városunkban a magyar táncház, s milyen népszerűségnek örvend manapság.

Kurucz Réka biológiatanár, etnográfus, és néptáncpedagógus maga is sokat köszönhet a táncháznak, hiszen ott ismerhetett meg ezt a népművészeti tevékenységet, mely felkeltette az érdeklődését, hogy mi is lehet az a tudomány, ami ezzel foglalkozik. Gyakorlatilag a táncházból és az amatőr néptáncmozgalomból került a néprajz szakra, s lett a pécsi néprajz tanszék hallgatója, a későbbiekben pedig néptáncpedagógus.

- Tulajdonképpen a mozgalom társadalmi szerepe megváltozott a rendszerváltás után, de ennek ellenére napjainkban is fennmaradt. A legfontosabb tulajdonsága - és amiért mi is csináljuk – hogy igyekszik azokat az eredeti értékeket közvetíteni, amiket az elődeink ránk hagytak.

A táncház egy olyan hungarikum, amely a legjobb megőrzési gyakorlatok listájára is felkerült. 2011 óta az UNESCO „Legjobb megőrzési gyakorlatok” regiszterében szerepel a táncház módszer. Amely a szellemi kulturális örökség átörökítésének egy magyar modelljét jelenti.

A néptánc legfontosabb két eseménye az volt, mikor felkerült a színpadra, és az, amikor ismét lejött a színpadról az emberek közé. A táncházban nem koreográfiákat kezdtek táncolni, hanem újra szabadon, improvizálva táncoltak a zenére.

- A Vasutas Művelődési Házban működött a magyar táncház nagyon sokáig. Péter Judit, „Banya” volt ennek a háziasszonya, a férje pedig népzenész, Bodor Tibor, „Teskó” is nagy szerepet játszott a pécsi táncház életében. Tulajdonképpen tőlük örököltem meg ezt a feladatot többedmagammal. Majd 5-10 éves kihagyás után, 2011 óta ismét, immár tudatosan a Vasutas Művelődési Ház falai között kezdtük el szervezni a táncházainkat.

- Eleinte az egész egy társadalmi kezdeményezés volt, mivel ekkor még nem találtunk forrásokat, támogatásokat, pályázatokat. Gyakorlatilag a Pécsi Népzenészek Baráti Köre ingyen muzsikált, illetve táncpedagógusok ingyen tanítottak a táncházakban. Pár év alatt eljutottunk odáig, hogy már megfelelünk a pályázati kritériumoknak, így már pályázni is tudunk. A Csoóri Sándor Alap évek óta támogatja a táncházainkat. A Vasutas Művelődési Ház pedig újra otthont ad a táncháznak, és a pályázatok során is nagy segítségünkre szolgál.

Nemcsak a néptánc megőrzését, hanem magának a táncháznak, mint szellemi közegnek és szórakozási formának a megőrzését is megpróbálják megvalósítani, ami sokszor nehéznek bizonyul. A mostani világban a pályázatok függvényében élnek a táncházak. Azt a fajta rendszeres táncházat - mint annak idején, mikor a táncházmozgalom dübörgött – nem tudják megvalósítani.

- A táncházmozgalomnak is volt egy olyan jó gyakorlata, hogy a tiszta forrást, az adatközlő bandákat is elhozták a táncházakba, akik elsősorban Erdélyből érkeztek. A járványügyi intézkedések bevezetéséig mi is elkezdtük ismét Pécsre hívni őket. Habár sok mindent meg tudunk tanítani mi is, de fontosnak tartjuk, hogy az idős helyi hagyományőrző paraszttáncosoktól első kézből tanulhassanak az emberek.

A táncházaikat gyerekfoglalkozással indítják, s a folklór kocsmákkal ellentétben, náluk mindig van tánctanítás is. Állandó tánctanáruk Radák János, Fekete Etelka, vagy jómaga, Kurucz Réka.

- Azért vágtam bele, hogy minél többen megismerhessék azt a fajta szabad improvizatív táncot, amit például a táncházban lehet megélni. Többek között ez motivált abban, hogy ezt a már hagyománynak tekinthető dolgot, illetve ránk maradt örökséget továbbadjuk másoknak. Nagy öröm számomra, hogy a mai napig sok egykori táncos növendékemmel találkozom újra ezekben a táncházakban.

Márkus Hanna