Ön- és közveszélyes pszichiátriai betegek lézengenek a pécsi utcákon, a segítségből nem kérnek

Több tucatnyi olyan hajléktalan élhet Pécsett, akik pszichiátriai problémákkal küzdenek, amely miatt ön-, illetve közveszélyesek. Mint a Támasz Alapítvány szakmai vezetője a Pécsi Újságnak elmondta, velük rendkívül nehéz kommunikálni, így kevés annak az esélye, hogy orvos elé kerüljenek. A legnagyobb gond, hogy az elmúlt évtizedekben a pszichiátriai ágyak többsége megszűnt a városban (is).

Szinte minden pécsi fel tud sorolni legalább egy, a belvárosi séták során szembejövő, láthatóan idegbetegséggel küzdő embert: elég csak a gyakran kiabáló szakállas, vagy a legnagyobb kánikulában is kabátban aprópénzt kéregető férfira gondolni.

- Kétfajta pszichiátriai beteg van a pécsi utcákon: akinek van papírja a betegségről és kezelést is kapott, illetve, akiken csak látszik, hogy zavartan viselkednek. Utóbbiakkal nehezebb a helyzet, esetükben ugyanis rendkívül nehéz elérni, hogy orvoshoz kerüljenek - tudtuk meg Hajdú Krisztiántól, a hajléktalanellátással foglalkozó pécsi Támasz Alapítvány szakmai vezetőjétől. Hozzátette: a legfőbb probléma, hogy az ilyen emberek általában nem kérnek a segítségből és kommunikálni sem egyszerű velük.

A szakember úgy véli, „a pszichiátriai betegség nem a hajléktalanságból ered", hanem túlnyomó többségben a betegség járult hozzá ahhoz, hogy ezek az emberek az utcára kerüljenek. 

Hogy pontosan hány ilyen betegséggel küzdő hajléktalan lehet Pécsett, Hajdú nem tudta megmondani, ám úgy saccol „húsz egészen biztosan van".

- Nagyon fontos, hogy figyeljünk rájuk, hiszen könnyen ön- vagy közveszélyessé válhatnak. Nehezíti a helyzetet, hogy a város utcáin több olyan ember is él, akik már évek óta hajléktalanok és egyre rosszabb állapotban vannak - mondta.

A szakmai vezető szerint pozitív, hogy több civil is próbál enyhíteni a problémán, ám az alapvető gond az, hogy „a rendszerváltás után rengeteg pszichiátriai ágyat megszüntettek Pécsett". Amíg pedig nem fejlesztik a hiányos ellátást, aligha javulhat a helyzet.
Képünk illusztráció. 

Palotás P. - Fotó: Dittrich Éva