Nagy Erzsébet: "azt sugallja a cikk, hogy néhány tízmillió forint romba dönti a várost"

A hétvégén megjelent, és a város költségvetési helyzetével foglalkozó írásunk miatt kereste meg levélben szerkesztőségünket Nagy Erzsébet pedagógus, szakszervezeti vezető, alábbi kritikájának közlését kérve:

"Tisztelt Szerkesztő Úr! Kedves Pauska Zsolt!

Kissé meglepődtem a Pécsi Újság egyik nemrégiben megjelent írásának címén: http://www.pecsiujsag.hu/pecs/hir/helyi-hireink/ketmilliarddal-kevesebb-a-pecsi-budzse-de-nagy-erzsebet-is-okozhat-meg-meglepetest, ti. nem világos számomra, miért is okozhatnék meglepetést.

Az illetmények bankszámlára utalásának költségtérítési kötelezettségét jogszabály írja elő, konkrétan a Kjt. 79/A. § (2) bekezdése, amely 1996 óta hatályos. 2010-ig minden évben - kisebb-nagyobb vita után - biztosított a városvezetés az intézmények, ezáltal a közalkalmazottak számára egyfajta kompenzációt. Az Önkormányzati Érdekegyeztető Fórum Szakszervezeti Oldala mindvégig nyitott volt arra, hogy a kompenzáció a város számára költségtakarékos módon valósuljon meg.  

Belementünk abba, hogy egyszer utalvánnyal, másszor egyéb juttatások formájában történjen, azt azonban - talán érthető módon - nem engedjük, hogy azok után, hogy elvettek tőlünk mindent, amit csak el lehetett, ezt az egyetlen, jogszabályban előírt költségtérítést se biztosítsák.  

A közalkalmazottaknak évek óta nem emelkedett a törvény szerinti alapilletménye egyetlen forinttal sem. A 13. havi illetmény megszüntetésével 8,5%-kal csökkent az éves jövedelem, elvették a szakkönyvtámogatást, töredékére csökkent a továbbképzési támogatás (ugyanakkor a továbbképzési kötelezettség megmaradt), megszűnt a cafetéria, a beiskolázási támogatás.

A közalkalmazottak körében nincsenek pluszjuttatások, nincs munkaruhapénz, üdülési csekk, de az újabban bevezetett béren kívüli juttatási formák sem elérhetők, mivel a munkáltató nem hogy ilyeneket nem tud biztosítani dolgozói számára, de most már oda jutottunk, hogy az elemi működés feltételei sem állnak rendelkezésre. Megijed az igazgató, ha az iskola diákjai továbbjutnak országos versenyen, mert nincs miből finanszírozni a tanulók kíséretét. A pedagógusok mehetnek kirándulni osztályaikkal, kísérhetik tanítványaikat versenyekre, rendezvényekre - saját költségen.

Ami Nagy Csaba nyilatkozatában igazán példátlan és felháborító az a cinizmus, ahogy a költségtérítés kötelezettségét kezeli. Gyakorlatilag kimondja, hogy arra számít, hogy a pereskedéssel időt húzhat, "kibekkelheti" ezt az évet megint csak a legkiszolgáltatottabbaktól elvéve azt a keveset, ami még jár nekik. Ugyanakkor nem látjuk, hogy saját magukon és udvartartásukon spórolnának a városvezetők.

Azt sugallja a cikk, hogy néhány tízmillió Ft (a legutóbbi érdekegyeztetésen a Pénzügyi Főosztály 50 milliós összeget említett) romba dönti a várost, miközben nem kötelező feladatokra jóval többet fordítanak. Átvilágításra jut 80 millió, tanácsadóknak, a város cégeit vezetőknek sztárgázsi, a közalkalmazottak pedig az sem, ami jár. A cikk azt sugallja, hogy ha megnyerem ezt a pert, a várost csődhelyzetbe juttatom. Ez a vélekedés pedig amellett, hogy teljességgel hamis, azért is rendkívül veszélyes, mert ezzel a politikai vezetés a másik, tőle független hatalmi ágnak, a bíróságnak üzen egy folyamatban lévő ügyben, úgy is felfogható, hogy befolyásolására törekszik.

Az már csak hab a tortán, hogy e cikkben a költségtérítés kérdése személyemhez kötődött, úgy van beállítva, mintha én lennék a gonosz városnyomorító egy olyan történetben, amelyben jogszabályban előírt minimális kötelezettségét nem teljesíti városvezetés - immár két éve - közel hatezer ember felé. Egyébként nem hiszem, hogy új információt közlök akkor, amikor azt állítom, hogy az ítéletet nem én hoztam, hanem a Munkaügyi Bíróság. A cikkben közölt alpolgármesteri vélekedést úgy is értelmezhetnénk, hogy az ügyben ítéletet hozó bíró viszi csődbe a várost.

Márpedig a felelősség nem azt terheli, aki egy helyi politikai döntés folyományaként keresetet nyújtott be a bíróságnak, hanem a jogellenes döntés meghozója. A politikai és gazdasági felelősség az övé - ez is kimaradt az írásból. A cikk felütése - függetlenül a költségtérítés témájától - azért is különös, mert ez ügyben voltaképpen annyi történt, hogy egy magánszemély - jelesül én - állampolgári jogommal élve bírósághoz merészeltem fordulni, és a pert nem átallottam elsőfokon megnyerni.

Az objektív és kiegyensúlyozott tájékoztatás érdekében, kérem,szíveskedjék lapjában közzétenni, amelyet előre is megköszönök.

Üdvözlettel: Nagy Erzsébet szakszervezeti képviselő"