Megrögzött potyázók, alkalmi bliccelők, ellenséges "közhangulat" - ez vár a pécsi ellenőrökre a buszokon

Megaláztatás, gúnyos beszólások nap nap után: erről is mesélt egy pécsi ellenőrpár női és férfi tagja (a 82-es hölgy és a 91-es számú férfi ellenőr), akik naponta a „frontvonalban" végzik cseppet sem lélekemelő munkájukat.

Az emberek többsége természetesen nem gondolhatja komolyan azt, hogy valaki már az iskola megkezdése előtt ellenőrként képzeli el a jövőjét. Vélhetőleg nincs is így, bár egyes utasok szerint léha lét az ilyen. Csak utazgatnak napközben, miközben kényük-kedvük szerint bűntetgetik a tisztességes felszállókat. Ennél azonban némileg árnyaltabb a kép.

- Valljuk be, alacsony a presztízse annak a feladatnak, amit mi ellátunk - vágott a közepébe az ellenőrpár hölgy tagja, a BIOKOM Nonprofit Kft. Mobilitás Központ Közlekedés- és Közterület-ellenőrzési csoportjának 82-es számú ellenőre. - Egyes álláspontok szerint ilyen „alantas" feladatokra csak alacsonyan kvalifikált embereket lehet rávenni. Naponta találkozunk a hétköznapi megaláztatásokkal, gúnyos beszólásokkal. Sokszor az „ingyen" utazók oldalára áll a közhangulat, ami alapvetően érthetetlen reakció.

- Léteznek „rázósabb" vonalak, nehezebb időszakok?

- Nehéz lenne ezt pontosan behatárolni - válaszolt a 91-es férfi ellenőr, aki szintén látott már pár „csodát" a pécsi közösség közlekedésben eltöltött munkásévei alatt. - Biztosra nem mehetünk, mindez igaz a negatív előítéletre is. Sokan azt hiszik, a keleti városrész sokkal eseménydúsabb szolgálatokat feltételez. Ez így is lehetne, ha a cáfolatával nem szolgálhatnék.

Szóval van ebbe némi lutri. Mert akadnak javíthatatlan mulasztók szerte a megyeszékhelyen, akinek már szinte az igazolványát sem kell elkérnünk, mert fejből tudjuk az adataikat.

- A megvesztegetés lehetősége fel sem merül a fedélzeten?

- Volt már ilyen kísérlet - vette vissza a szót a munkapáros hölgytagja. - Azt mondta az illető, Pesten ez így megy. Erre az volt a válaszom, nekem az állásom sokkal többet ér. Ami tényleg igaz is! Még mérlegelési lehetőségünk sincsen pótdíjazáskor, a szabályok mindenben nagyon határozottan mutatják az irányt, amit követnünk kötelező. Mindehhez pedig hatalmas önmérséklet szükséges, egy ellenséges légkörben. Ahol sokszor nekünk róják fel, ha a busz esetleg koszos.

Tetszik, nem tetszik, aki buszra száll, annak előtte le kell rónia az utazás ellenértéket. Ahogy a két ellenőr fogalmazott, nekik is kötelező fizetniük a kifliért, ha betérnek egy boltba. Lopni pedig csúnya dolog, ezt már az óvodában is tanítják. Pedig az a korosztály még jegy nélkül kalandozhat. Akit viszont elcsípnek, annak bizony vállalnia kell a pótdíjazás minden hátrányát. A revizorok szerepe pedig hasonló a gépkocsivezetőkéhez. Igaz, utóbbiak nélkül nem megy a gép. Előbbiek hiányban haladhat ugyan a forgalom, ám a csőd felé robogva.

Pucz P. - Fotó: Kálmándy Ferenc