M6/M60-kritika: nincs miért kritizálni

Bizton állítható, hogy a sztráda Szekszárdig tartó szakasza tartogat több élvezetet a vezetés szerelmeseinek: az 58 as úti végponttól indulva az M60-as Bólyig finoman kanyargós nyomvonalán, a jó pár helyen érvényben lévő 110 km/h-s sebességkorlátozás mellett is úgy érezhetjük, hogy faljuk a kilométereket. Különösen jól látszik ez a nyomvonal azon szakaszain, ahol a Mohácsra tartó 57-es úttal párhuzamosan halad az autópálya.

Bólyt elhagyva azonban, az addig „sima" útról kell rátérni az immár északi irányba tartó M6-osra. Mivel ez a manőver, bár megfelelő íven, de mégis majdnem derékszögű fordulást jelent, semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni a megfelelő sebesség tartására szólító táblákat. Már csak azért sem, mivel ottani végpontjánál egysávossá szűkül az autópálya. Ez a szakasz a sztráda forgalmi szempontból legkritikusabb része.

Mohács vonalától egészen a sokat emlegetett alagutakig inkább a szintbeli eltérések válnak dominánssá. A Bátaszék előtti alagutakba egy nagyobb kaptatót követően érkezünk, az ott tartható maximális 90 km/h-ás sebességre már jó előre figyelmeztetnek az információs táblák. Vélhetően az általunk is megírt hatósági szigor meghozta gyümölcsét, mivel ott jártunkkor a négy - egymást gyorsan követő - kétsávos alagút egyikében sem láttunk senkit, aki megállt volna, akár bámészkodni vagy fényképezni.

A fejlesztés másik leglátványosabb elemeként számon tartott völgyhidak is e részen a leggyakoribbak. Ezek magas szegélye azonban a még tériszonnyal küzdők biztonságérzetét is kielégíti: szinte alig érzékelhető a talajtól mért távolság, amely alól a himesházi viadukt képez kivételt kanyarodó ívének izgalmasságával, amely tartóoszlopait is mutatni engedi.

Az út esztétikai csúcspontját az utolsó alagút elhagyása jelenti, amely völgyhídban folytatódik: itt tárul elénk a Tolnai dombság keleti része, amelyről leereszkedve a fővárosig tartó út már egysíkúbban folytatódik, viszont a jól érzékelhetően kevesebb sebességkorlátozó tábla miatt gyorsabb a haladás.

Az út simaságára nem lehet panasz, ugyancsak megfelelő a leállósáv szélessége, a pihenőhelyeket egymástól arányos távolságban alakították ki, igényes és remélhetőleg időtálló berendezéssel. A WC-k minden tekintetben megfelelnek a kor elvárásainak (pelenkázó, stb.). Az új szakaszon megépült három benzinkút (ÖMV, Mol és Shell) mellé nagyobb pihenőket terveztek.

Utunk alatt érezhető volt az autópálya rendőrség és a karbantartók jelenléte: az egyenruhásoknak ottjártunkkor is akadt feladatuk. Egy, a két alagút között lerobbant teherautót kellett elszállíttatniuk - időben felhívták a közlekedők figyelmét a veszélyhelyzetre és nem akadályozták a forgalmat.

Az egyedüli problémát a sztráda útjain elütött vadak jelentették - ezekből utunk alatt összesen hármat láttunk: jóllehet a pálya teljes hosszában hálóval tartják távol az állatokat, szerencsétlenségére egy rókának és két nyúlnak mégis sikerült valahogy bejutnia (vagy korábbról bennmaradnia). A közlekedési morált is teljesen rendben találtuk: kirívóan gyorsan hajtó, vagy erőszakosan előzgető vezetőt annak ellenére sem láttunk, hogy traffipaxos méréssel sem találkoztunk.

Balikó Gergő - MTI Fotó: Kálmándy Ferenc