GALÉRIA: KLIKK A KÉPRE!

A július végén megjelent cikkünk kapcsán billentyűzetet ragadó olvasóink az írás komment rovatában szinte kivétel nélkül ismétlik azóta is: balesetveszélyes az új, egyelőre csak részben kész "élhetetlen, ronda, taszító, borzalmas" placc, naponta sérülnek meg gyermekek a tűéles beton cölöpök miatt; volt, hogy vérző könyökkel, térddel jöttek le a térről.

A fenti esetek után megnéztük, hogyan is néz ki "gyerekorvos-szemmel" a készülő akadálypálya. Molnár Dénes professzor, a szomszéd utcában működő Gyermekklinika igazgatója, akit, mivel nemcsak itt dolgozik, de a közelben is lakik, nem volt nehéz rábírni egy közös "terepbejárásra". Nem kellett lélekbúvárnak lennünk ahhoz sem, hogy már a tekintetén lássuk, ő sem ilyennek képzelte az EKF-rekonstrukciót.

Ehhez képest meglepően hangzott első mondata: "Nekem nagyon tetszik, tényleg, írja csak meg, örömmel látom az átalakulást... Ezek a betonelemek ugyanis "nekünk dolgoznak", amerre csak gyereket látok, tudom róla, hogy ha ezek között ugrál vagy akár homokozik, előbb-utóbb biztosan a klinika „ügyfele" lesz - derült ki a folytatásból a feketehumor kategóriájába sorolható keserű élc.

"Komolyra fordítva a szót, az, hogy el vagyok keseredve, még enyhe kifejezés amiatt, ami itt történik. Ha az esztétikától el is tekintek, mert szubjektív műfaj, a betonelemek közé tervezett növényzet majdani fenntarthatósága (azaz öntözése ilyen szárazság idején) már kérdéseket vet föl, csak bízom benne, hogy az illetékesek tudják a jó megoldást. Ám a legborzasztóbb a sok beton, és a játszótéren ez a kavicsrengeteg a játékok alatt mindenhol használt, jól bevált gumi helyett. Ezen rendesen járni sem lehet, és csak sejtésem van, milyen lesz egy-két év múlva, amikor a lehulló levelek tömegével elkeveredve tömörebbé válik. Ráadásul abszolút takaríthatatlan - ami ugye a környék "kutyasétáltatási szokásait" tekintve újabb egészségügyi problémát vet fel.

Szerinte a betonszegélyek mindenhová valók, csak nem egy játszótérre, főleg nem a homokozóba. Még csak igazán nagyot esni sem kell, olyan érdes-éles ugyanis a peremük, hogy egy kisebb ütés-karcolás is mindennapos sérüléseket okoz majd a gyerekeknél - mondja. Annak idején, a tervek bemutatásakor az illetékesek hangsúlyozták, minden gyerekbarát lesz - arról, amit jelenleg látunk, ezt nem mondhatjuk el - így Molnár Dénes.

Utánanéztünk, hogy - tekintve, hogy nem mai tervekről van szó, lásd keretes írásunkat - megfelel-e majd a betonnal körbekerített játszótér a szigorú EU-szabványoknak. A játszótéri eszközök biztonságosságáról szóló 78/2003. (XI. 27.) GKM rendelet szerint azonban a játszótéren elhelyezett sporteszközök, padok, asztalok, tárolók, tereptárgyak nem tartoznak a rendelet hatálya alá!

A jogszabály értelmében, értelmezésünk szerint ugyanakkor a homokozó részeként is szolgáló beton elemek már nem tekinthetők szabványosnak. Ráadásul a homokozó végül nem is oda került, ahol az előzetesen a nagyközönségnek bemutatott terv mutatta, s amely az EKF-honlapon azóta is fent van; betonszegélyről pedig végképp nem volt szó akkoriban a megkérdezett lakók szerint.

Ezzel együtt - bár tudjuk, sovány vigasz - megjegyezzük: ha a gyermek súlyos, vagy maradandó egészségkárosodást szenved a téren, a rendőrségnél büntető eljárás kezdeményezhető s a sértett, vagy hozzátartozója nagy eséllyel polgári peres úton kártérítési igénnyel élhet a tér üzemeltetőjénél, esetünkben a pécsi önkormányzatnál.

A Köztársaság tér tervezőjét, Detky Ritát is megkerestük, aki készséggel állt rendelkezésünkre.

Mint mondta, ő maga is a környéken lakik, s három gyermeket nevelt fel, így "nem ismeretlen számára a játszótér fogalma". A vitatott paliszádsor több célt szolgál szerinte: egyrészt elzárja, megóvja a kicsiket az autóforgalomtól (tegyük hozzá, csak részben, hiszen épp a játszótér két oldalán 2-2 helyen megbontották 2-2 kijárattal az út felé), másrészt masszívan közrefogja a kiültetésre kerülő 3500 darab, később megnövő, így a falra lógó cserje táptalaját. Kérdésünkre, hogy miért nem fából készült a sajátos kerítés, azt mondta, hogy a fának öt év a kihordási ideje, így az záros határidőn belül szétesne.

Az esetleges jövőbeni sérüléseket, a betonfalak veszélyességét firtató kérdésünkre azt mondta, "bizonyos veszélyérzet kialakul a gyermekben, mire olyan korba ér, hogy játszótérre mehet, ráadásul a szülői felügyelet is sokat segíthet".

Hozzátette: éppen azért dolgoztak harminc centi mély gyöngykaviccsal, hogy a gyerekek képtelenek legyenek szaladgálni, így kizártnak tartja, hogy lesznek, akik "fejjel rohannak a falnak". (Ezek szerint költői a kérdés: játszóteret eleve olyan mesterséges akadállyal szoktak tervezni, hogy a gyerekek véletlenül se szaladgálhassanak? Mégis, hol másutt futkározhatna a pécsi belvárosban nyugodtan és biztonságosan egy óvodás, mint a játszótereken? Ráadásul a gyerek már csak olyan, hogy a játszótéren azon mászik-ugrál, amit ott talál: jobb sorsú helyeken a gumialátétes mászókán - itt a betontüskéken.)

Azzal kapcsolatban, hogy mi célból csökkentették a játszótér korábbi méretét, Detky Rita azt mondta: a Köztársaság térnek meglátása szerint egy városi közpark funkcióját kell ellátnia. Úgy gondolta az a helyes, ha a térből három korosztály is egészséges egyharmad-egyharmad arányban részesülhet ezután.

Mivel nem biztos, hogy a tervező asszony szavai minden szülőt megnyugtattak, rákérdeztünk az EKF-központban, vajon teljesíthető lenne-e a lakossági igény, utólag megváltoztatható-e a kialakult helyzet? A válaszból kiderült, újra lehetne ugyan terveztetni a teret, azonban az egyrészt plusz ráfordításban és időben mérhető, nem beszélve arról, hogy a megváltozott tervdokumentációt ismét el kell fogadtatni az irányító hatósággal, hogy a remélt EU-s pénzeket megkaphassa város.

Korb Zoltán - Szűcs Zsolt - Fotó: Dittrich Éva - Videó: pecsioldal.hu