Kényszermunkás sírjára leltek pécsiek Ukrajnában

A mintegy húszfős kutatócsoport egy éve készült az útra, ennek során korabeli szemtanúkkal interjúkat készítettek, dolgozatokat állítottak össze a második világháború után a Szovjetunióba hurcolt katonák és civilek történeteiről az Utak a gyökerekhez elnevezésű, az Európai Unió által is támogatott program keretében, valamint előadásokat tartottak a témában - közölte Havasi János.

Elmondta, hogy az előkészületek keretében olyan Budapest környéki, dél-dunántúli, dél-alföldi és kárpátaljai hozzátartozókat kerestek fel, akiknek a rokonai Ukrajnában hunytak el a munkatáborok valamelyikében. A visszaemlékezések alapján felkeresték a helyszíneken a sírokat és filmfelvételeket is készítettek eredményeikről.

Havasi János kiemelte: kutatómunkájuk eredményes volt, mert megtaláltak egy eddig Magyarországon nem ismert konkrét sírt Uszpenka településen. Az 1919. januárban született Marosi Józsefné 1945 novemberében halt meg a kis bányásztelepülésen, sírját a mai napig gondozzák a helybeliek.

Sikerült továbbá azonosítani egyik munkatársuk édesanyjának születési helyét Parkamonában, a mai Perevalszkban. A jelenlegi gimnázium épületében működött a háború után az orosz hadikórház, ahol a magyar civileket is ápolták - tette hozzá.

Emellett ellátogattak Donyeckbe, Makejevkába, az egykori Szpartakba, Zugreszbe, Sahtyorszkba, Kantarnába, Gorlovkába; Luganszkba, Sztahanovba, Lutuginoba, Perevalszkba, Krasznij Lucsba és Novij Donbasszba, ahol a magyarországi hadifoglyok és elhurcolt civilek sírjait felkeresték.

A magyar hadifoglyokra emlékezve Brjankában mécsest gyújtottak. Ez az egyetlen olyan sírkert, amely hivatalosan is kegyeleti hely egy államközi megállapodás alapján. Ezen a környéken korábban 416 eltemetett magyart azonosítottak, a holttesteket exhumáltatták és itt helyezték őket örök nyugalomra egy díszsírkertben.

Havasi János szerint mintegy további 100 községben kellene hasonló sírkertet állítani, mert ezen a vidéken "nincs olyan barakktábor, ahol ne lettek volna magyarok".

Beszámolt arról, hogy kutatásaikban nagy segítségükre volt az egykori hadifoglyokat és politikai üldözötteket tömörítő ukrajnai állandó bizottság, amely komolyan foglalkozik a második világháborúban ellenséges államok hadifogolyügyeivel is. A testület donyecki titkára, Anatolij Demainer jelentős személyes segítséget is nyújtott az expedíció sikeréhez.

A kutatócsoportban közreműködő Háborús Keresőszolgálat 2007. január 1-jén alakult meg azzal a céllal, hogy a már meglévő állami és társadalmi intézmények, szervezetek munkáját kiegészítve, azokkal együttműködve közvetlen kutatást, nyomozást, adatgyűjtést és adatközvetítést végezzen a XX. század háborús eseményei során eltűnt, elhunyt személyek után.

(mti)