Káosz és össznépi buszfogócska a Rákóczi úton: aki nem elég élelmes, egyszerűen lemarad

2020. július 13. hétfő 11:33

Káosz és össznépi buszfogócska a Rákóczi úton: aki nem elég élelmes, egyszerűen lemarad

A játéknak még nincsen hivatalos neve. Egyelőre „buszfogócskaként" lehetne említeni azt a kialakuló új mozgalmat, ami Pécsett, a Rákóczi úti megállóban zajlik, a Konzum áruház előtti járdán, illetve az úttesten. A dologhoz kell némi ügyesség, gyorsaság, de a szerencsét sem szabad kizárni a tényezők közül. Aki nyer, az utazhat, aki veszít, bosszankodhat, de egyben taktikát is válthat. A szereplők az utasok, a buszok, meg a sofőrök. Akadnak még mellékes dolgok is, mert ez egy közösségi „mulatság". 


 

A helyszín a megyeszékhely leghosszabb buszmegállója. Ahol csúcsidőben, különösen délután, rengetegen szoktak lenni. A bitumencsík ugyan legalább 70 méter hosszú, mondjuk 8 méter széles, mégis, halvány képzavarral nevezhetjük forgószínpadnak. A látvány ugyanis folyamatosan változik.


Ide, a jelzett helyre érkeznek a gépek a keleti városrészből, de Kertvárosból és máshonnan is. Átszállásra tervezték a megállót, de ha nem, akkor is alkalmas rá a terület.

A buszok begördülnek, néha kettő, máskor három is, balszerencsés pillanatban akár négy is, köztük csuklósok. Elvileg a jelzőtáblánál kellene megállniuk, de az egyszerűen lehetetlen, ha pörög a forgalom. Amikor az ajtók kinyílnak, kezdődik a kuszaság. Egyesek leszállnak, mások fel szeretnének jutni a járművekre.


De azt nem lehet pontosan tudni, hogy a sorban hátrább lévő kocsik vezetői milyen taktikát választanak. Páran ugyanis nem nyitják ki az ajtókat, csak akkor, ha előrébb tudnak araszolni.

Mások a kétlépcsős megoldás hívei. Előbb távozzon, aki megérkezett, csak utána jöhetnek az új ügyfelek, szigorúan az első ajtón át. Zsilipes rendszernek is mondhatnánk, bár a szakértők biztos nem ilyen kifejezéssel illetnék a tevékenységet.

Ezt a ritmust azonban nehéz kiszámítani. Idősebbeknek, gyermekes anyáknak, bevásárlókocsis nagymamáknak, mankós bácsikának komoly kihívást jelent a fürge mozgás. Akik ellenben statikusan állnak az ügyhöz, könnyen válhatnak egyszerű nézőkké, rokonoknak integetővé. Mert a járatoknak menniük muszáj. Olyan ez, mintha a hátsó kocsikba az alagútban kéne belépni a metróban. Nem egyszerű!

Azonban, az eddig sem szimpla, eleve többismeretlenes egyenletbe itt kúszik be egy újabb faktor, az építkezés. A nagyáruházat ugyanis átalakítják, ezért hordják ki talicskával a törmeléket, két hatalmas konténerbe. Ami megtöri a buszmegálló vonalát, oda nem nagyon éri meg helyezkedni. Egyrészt poros, másrészt meg kicsi az esély, pont ott elkapni egy nyitott buszajtót, a leszűkült részben.

Ha ez még nem lenne elég, akkor tegyük hozzá, rendszeresen megjelenik a placcon egy hatalmas konténerszállító teherautó. Ami a Rákóczi úton, merőlegesen áll rá a fémedényre. Ezzel adva átmenetileg mattot mindenkinek, legyen az autós, vagy gyalogos. Pedig a sakk nem is tartozik bele játékrendszerbe.


Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva