Irodalom a Páholyból - Újévi köszöntés (1.)

Üdvözlöm a Pécsi Újság.hu minden kedves olvasóját!
 

A pécsi székhelyű Páholy Irodalmi Egyesület tagjaként, az Irodalmi Páholy kulturális folyóirat szerkesztőjeként köszöntöm Önöket.

Nekem most, ugye, boldog újévet kellene kívánnom Önöknek, de biztos vagyok abban, hogy szeretteiktől, ismerőseiktől már épp elégszer meghallgatták ezt a figyelmességet, s abban is, hogy elég banális húzás lenne részemről egy amúgy is tucat számba menő, arctalan bizalmaskodás.

Mindig úgy képzeltem, hogy minden évből ki kell költözni, hogy aztán belakhassuk a másikat. Ezért dolgozik az emberekben valami elrakhatatlan hiány ilyenkor, kora januárban. Amikor a rossz szavakat választjuk egy üdvözlő szöveg megírásához, akárha reflexből rossz helyre nyúlnánk a villanykapcsoló után. Meg a folytonosság hiánya, hisz ilyenkor, visszatekintve az óévre, ha nem is találjuk úgy, hogy minden úgy volt jó, ahogy történt, azt megállapíthatjuk, hogy mindennek megvolt a helye, akár egy módszeresen elrendezett emlékdobozban.

Ez az, ami a szorongást okozza az új évre nézve: hogy szinte teljesen üres.

Hiányoznak belőle a tények, a beszélgetések, a rohangálások és a „csak még öt perc" visszafekvések. De talán éppen a hiány az, ami mintegy vákuumként magához vonz minket, s arra sarkall, hogy berendezzük általa az újabb, s még újabb éveket.

Ez a hiány dolgozott bennem, s barátaimban egyaránt, amikor 2005 őszén létrehoztuk irodalmi körünket, a Páholy Irodalmi Kört, hogy aztán 2006 tavaszára összeállítsuk életünk első, saját irodalmi lapját, amely azóta további három szám elődévé vált. S minden bizonnyal ez indukálta azt, hogy baráti körből egyesületté bővültünk, s hogy különböző kulturális rendezvényeken szerepeltünk és rendezvényeket szerveztünk országhatárokon innen és túl.

Kétlem, hogy ennek a hiányérzetnek van teteje.

Magam részéről biztosan nincs. Kétlem azt is, hogy ez az érzés, az alkotásvágy csak néhány ember sajátja. Még szakmához sem lehet kötni, hisz -hogy a házam tájáról hozzam a példát- egyesületünk alapító tagjai között leendő jogászok, építészek, bölcsészek, teológusok és végzett tanárok egyaránt helyet foglalnak.

Talán az alapításának századik évfordulóját idén ünneplő Nyugat folyóirat, s az élet egyéb területeinek hasonló értékű műveit előállító emberek mégis nyújtanak nekünk némi segítséget az éves átköltözésekben, korszakokat átívelő életműveikkel.

Egyesületünk idén, ha többre nem is, arra mindenképp vállalkozik, hogy hétről hétre saját műhelyünkben készült alkotásokkal gondolkoztatja el, esetleg nevetteti meg a Pécsi Újság.hu olvasóit.

Ez, ha több nem is, de mindenféleképpen egy idejében jött tény, amivel -reményeim szerint- számolni tudnak egy - ha lehet hinni a szóbeszédnek- boldog, és békés újesztendőben!

Áldozó Krisztián