Harmincöt alatt ne vegyél bringát!

A kétkerekűek között nem lehet általánosítani, így árkörképünkbe nem vesszük bele a verseny- és extrém pályákra megalkotott bicikliket. Elsősorban a kerékpárt közlekedésre, vagy rövid túrákra használó olvasóinkat szeretnénk valamelyest eligazítani, hogyan is néz ki manapság a piac. Az árak így a váltós mountain bike-okra valamint a túrabiciklikre vonatkoznak.

Mint azt Pavlik Barna, az egyik legrégebb óta működő közkedvelt pécsi bringás bolt vezetője lapunknak elmondta, a biciklik kiválasztásának alapja, hogy pontosan tudjuk, mire használjuk majd a kerékpárunkat. Legtöbben továbbra is a 18-24 sebességes túrajárgányokat, vagy hegyi bringákat választják, így ezek összehasonlítására kértük a szakembert.

Elsőként leszögezte, senkinek sem ajánlja a nagyobb hipermarketek legolcsóbb, sokszor mindössze tizenegynéhány ezer forintos portékáit, mivel ezek az alkalmatosságok mind szerkezetükben, mind anyagösszetételükben silány minőséget képviselnek. Tudják ezt a szaküzlet szerelői is, hiszen naponta hoznak be hozzájuk javításra alig pár hónapos, olcsó drótszamarakat.

Mint mondta, nem feltétlenül kell kisboltban vásárolni, de érdemes kritikusan kezelni az áruházi kínálatot. Éppen ezért gyanakodjunk, ha alig húszezer forintért látunk kétkerekűt, ugyanis szerinte egy hobbijárgány is - amelyet csak hétvégente vagy rövidebb távokra használunk - legalább harmincöt-negyven ezer forintba kerül, még a legolcsóbb helyen is. Ez alatt gyakorlatilag nem is érdemes bringát venni, mondja, hiszen a felhasznált anyagok minősége nem vetít előre tartós használatot - a kopó alkatrészek miatt pedig gyakori vendégek leszünk a bicikliszervíznél.

Igaz ugyanakkor az is, hogy a jobb cangák között már nem feltétlenül az ár jelent meghatározó tényezőt, ugyanis a sportcélokra is kiválóan alkalmas eszközözök között megtaláljuk ugyanazt a minőséget 60 és 100 ezer forintért is. Ennek oka, hogy a nagyobb nevű gyártók többért kínálják a termékeket. Éppen ezért becsapósak a sportbolt-hálózatok, amelyekben nevesebb termékeket kapunk ugyan, ám nagyrészt a ranglétra aljáról érkeznek a biciklik.

Ily módon a legbiztosabb, ha az ár érték arányt vesszük szemügyre, s nem dőlünk be a nagyobb neveknek. A kerékpár minden egyes alkatrésze (váltó, fék, kerék) valamilyen minőségi osztályt képvisel ugyanis, s a gyártók nagy előszeretettel szemezgetnek ezek közül. A kompromisszumok miatt így megeshet: egyiken a fék kiváló, a váltó viszont csak másodosztályú, vagy éppen a váz könnyű, de a mechanika alacsonyabb osztályból való.
Az mindenesetre elmondható, hogy egy jó, strapás és javítást hosszú ideig nem igénylő bringa belekerül félszázezer forintba - de akár még százötvenezret is költhetünk egy átlagos, nem csúcs kétkerekűre. A nagyobb ár kisebb tömeget (már kilenc kilós bicajok is vannak), tartósságot, tárcsafékeket, alumínium-ötvözetből készített vázat és egyszerű kezelhetőséget feltételez. A profik azonban már maguk építik a bringákat, csakis a legjobb alkatrészeket választják, így a tétel számukra a több százezer forintot is elérheti.

Korb Zoltán - Fotó: Dittrich Éva