Harminc éve történt: tizenegyen veszítették életüket a pécs-vasasi bányaomlásban

2016. február 17. szerda 15:59

Harminc éve történt: tizenegyen veszítették életüket a pécs-vasasi bányaomlásban

1986. február 18-án a pécs-vasasi bányában tizenöt embert temetett maga alá egy fejtésomlás, közülük csak négynek az életét sikerült megmenteni a három napon át tartó mentés során.  

Csütörtökön éppen harminc esztendeje annak, hogy bekövetkezett a magyar bányaipar egyik legsúlyosabb szerencsétlensége. A Vasas Bányaüzemben 1986. február 18-án délután négy órakor 320-350 méteres mélységben egy 48 méter hosszú fejtésomlás következett be, amely tizenöt bányászt - köztük a fejtési csapatvezető vájárt is - maga alá temetett.

A mentés néhány perc múlva megkezdődött, s három napon át tartott. Az omlás alatt rekedt emberek közül csak négyet sikerült élve kimenekíteni, tizenegyen életüket vesztették, hat magyar és öt lengyel bányászon a megfeszített mentési munkálatok ellenére sem lehetett segíteni.

Emléküket az állam, a pécsi önkormányzat és civilek támogatásával megvalósult, tavaly felavatott. Lélekmadár-Bányászhimnusz elnevezésű emlékmű őrzi.

A Mecsekben 1753 és 2002 között bányásztak szenet, az 1950-es évek végétől 1997-ig pedig uránt is. Volt olyan időszak, amikor a szénbányákban 11 ezren, az uránbányában 8 ezren dolgoztak. Az 1980-as években a vasasi bányaüzem földalatti dolgozóinak létszáma meghaladta az ezret. Az állomány 1985-től lengyel munkavállalókkal egészült ki, az évtized végére pedig már mintegy kétszáz külföldi dolgozott a magyar bányászok mellett.

A vasasi bányaüzem föld alatti dolgozóinak létszáma az 1980-as években meghaladta az ezret, 1985-től lengyel bányászok is érkeztek, és az évtized végére pedig már mintegy kétszázan dolgoztak ott.

A mecseki szénbányák leépítése a vasasi tragédia évében kezdődött meg - amikor 700 millió forint volt a cég vesztesége -, az állam által 1991-ben kezdeményezett csődeljárás következtében pedig fel is számolták a vállalatot.

Azt nem tudni pontosan, hogy hány bányász vesztette életét a mecseki tárnákban sújtólég- vagy szénporrobbanásban, tűzben, gázkitörésben és omlásban. A Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány kutatásai szerint a második világháború óta csak Pécsett ötszáznál is több áldozatot követelt a bánya.

Képünkön: (archív) társaik segítségére indulnak a bányamentők a tragédia napján.

 


M. B. - Fotó: Kálmándy Ferenc