Feró: „Szívesen politizálnék még"

- A nyolcvanas években sokszor fellépett a zenekar Pécsett, volt olyan esztendő, amikor háromszor is koncerteztek itt. Milyen a viszonya a várossal?
- Nekünk három kedvenc városunk van Magyarországon, az első Gyula, a második Pécs, és a harmadik Szeged. Ezek voltak azok a kedves városaink, ahol a nagy turnék során, a koncerteket követően aludtunk is. Annak idején - a mai fiatalok közül kevesen tudják -, amikor eljöttünk Pécsre, akkor egy hétig itt laktunk, és száz kilométeres körön belül mindent bejártunk.

- A zenekar harmincéves pályafutása során melyek voltak a legkedvesebb momentumok?
- Hát, például itt, a Balokány-ligetben volt egy nagyon kedves emlék: emlékszem egy szőke nagymellű csajra, nagyon kedves emlék volt... (nevetés). Tehát ilyen emlékünk van azért egy pár az országban. Az elmúlt harminc évben talán a legkedvesebb emlék azért az ős-Beatrice működése volt, abból is a Fekete bárány-koncert Budapesten, a Hajógyári szigeten, Hobóval, P.Mobillal és a Beatricével.

- Nemrég azt mondta, gyakorlatilag az összes zenét megírták már, Nagy Feróig bezárólag. Ezek szerint nem lesz több Beatrice-lemez?
- De lesz Rice-lemez. Én úgy gondolom, hogy az embernek őszintén kell beszélnie az életéről, és hogy ha véletlenül tévednék, akkor pedig majd elnézést kérek, de egyelőre nem látom a kivezető utat. Elég régóta zenélek, elég régóta ismerkedem a zeneszerzéssel, és tudom, hogy abból a tizenkét hangból már minden elfogyott. Nemcsak a tizenkét hangból fogyott el, hanem a versekből is: Petőfi óta már mindent megírtunk. És akárhányszor eszembe jut valami új szöveg, akkor mindig arra gondolok, hogy jó, csak ezt már megírtuk ezelőtt tíz éve, húsz éve - de valamikor megírtuk. Az a banda, amely a legjobban tudja hozni a régi problémákat új megfogalmazásban, az tulajdonképpen a Tankcsapda. De igazából ők is régi rock and roll problémákról énekelnek. Nagyon nehéz ma újjal előállni, igazából nem is biztos, hogy lehet, és nem biztos az sem, hogy kell. Ismételni kell azt, amit már tudunk (mert az ismétlés a tudás anyja).

- Pár évvel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy nem ön távolodott el a politikától, hanem a politika tőlünk, emberektől. Mi a véleménye a mai politikai közállapotokról?
- Hát a véleményem borzasztó, mert én úgy gondolom, hogy tényleg a politika távolodott el tőlünk. Én nagyon szívesen politizálnék a mai napig, ha nem azt látnám, hogy van rajtunk egy olyan politikusi réteg, amelyik a saját érvényesülésével foglalkozik. Én valamikor - hogy mondjam - hát egy kicsit naiv és szentimentális voltam. Arra gondoltam, én politikus leszek, mindent elkövetek, hogy a népnek jó legyen. Valószínűleg mai politikusnak erre esélye sincs. Egy politikus a pártját szolgálja, nem a népet. Ez persze nem bírálat, hanem a tények. És ha ez így van, akkor én nem szeretnék politikus lenni, és akkor hadd legyen rossz véleményem a politikusokról.

- Mennyire viseli magán a határon túli magyarság sorsát? Rendszeres fellépők a Magyar Szigeten, és márciusra meghívásuk van az ottani magyaroktól Dublinba is.
- Én erdélyi magyarnak számítom magam, annak ellenére, hogy a Zala megyei Letenyén születtem - de szüleim erdélyi menekültek voltak. Minden emberrel úgy kell foglalkozni - még ha saját országában lakik is -, mint egy menekülttel. Most, hogy Dublinba meghívtak bennünket, ez nekünk egy hihetetlenül nagy megtiszteltetés, hogy akik ott dolgoznak öt-tíz éve, azok végre megengedhették maguknak, hogy kifizessék a repülőjegyet, etessenek-itassanak bennünket, hogy mi koncertet tudjunk adni nekik. Úgy gondolom, hogy az erdélyi és felvidéki bulijaink mind erről szólnak: hogyan lehet eljutni az ott lakó magyarokhoz, vagy magyar érzelműekhez, hogyan lehet valahogy odacsempészni egy kis eredeti magyar kultúrát.

H. B. - Fotó: beatrice.hu