Félnek-e a lányok, és ha igen, miként védekeznek, ha este vagy éjszaka Pécsett közlekedniük kell?

Bándy Kata esete hallatán a mai napig összerezzen az ember. Hány fiatal nő él még Pécsen, akik esténként egyedül mentek haza vagy a mai napig egyedül járnak? Jobban félnek azóta? El mernek indulni egyedül az éjszakában? Van bármilyen védelmi eszköz, aminek a birtokában nagyobb biztonságban érzik magukat? Munkatársunk négy huszonéves lánnyal beszélgetett (képünkön) az őket is érintő kérdésekről. 

Gungl Kinga Nagymányokról költözött Pécsre, ő nem tart különösebben semmitől. Bár vett gázsprayt, azt nem mindig viszi magával, inkább fiú társasággal vagy kocsival jár, ha teheti.

- Azon a nyáron költöztem Pécsre, amikor a pszichológusnőt meggyilkolták. Mondanom sem kell, hogy a szüleim mennyire aggódtak. De én nem érzem olyan veszélyesnek Pécset, talán azért sem, mert egy nyugis faluból jöttem.

Horváth Timea sportlövő. Nem gondolja ellenben, hogy a sportágában megszerzett ismeretei a hasznára válnának, ha megtámadnák. Egyszer került nehéz helyzetbe, akkor nagy szerencséje volt.

- Tény, hogy mostanában jobban meggondolom, hova merek egyedül menni és ha kell, inkább taxizom. Még nem vettem magamnak gázsprayt, de gondolkodom rajta. Gimnazista koromban történt velem egy eset, amikor eléggé megijedtem. Mivel a város szélén lakom, a barátaim elvittek az uránvárosi végállomásra, ahol pár perc múlva jött volna a buszom, ezért otthagytak egyedül. Leültem egy padra, majd egyik pillanatról a másikra odalépett hozzám egy ismeretlen férfi, aki megkérdezte, hogy szeretnék-e intim kapcsolatot létesíteni vele a közeli bokorban. Gyorsan felpattantam és határozottan elsétáltam, közben hívtam a barátaimat, akik szerencsére egy-két perc alatt visszaértek. 

Dr. Wagner Annamária táskájában mindig van hangriasztó. Hollandiában megbüntették, mert paprika spray volt nála, ezért édesapjától nőnapi meglepetésként kapta a "sikítót". Szerencsére még nem kellett éles helyzetben használnia. Volt rá példa, hogy meg is tréfálta az aprócska szerkezet, amikor nyugodt környezetben egyszer csak felsikított a táskája. 

- Egészen addig paprika spray volt nálam, amíg Hollandiában nem kerültem kellemetlen szituációba emiatt. Erasmus ösztöndíjjal töltöttem ott fél évet, de már a harmadik napon sikerült bajba keverednem. Elmentünk szórakozni a többiekkel, a hely bejáratánál mindenkinek átkutatták a táskáját. Nem aggódtam, hiszen nem volt nálam semmilyen tiltott szer - gondoltam én. Az egyik biztonsági őr egyből kiszúrta a paprika sprayt, majd megkért, hogy menjek vele. Hamarosan a rendőrségen kötöttem ki, a harmadik Hollandiában töltött napomon, úgy, hogy szinte senkit nem ismertem még. Egy ötven év körüli nő szigorúan rám förmedt, nem engedte, hogy telefonáljak és azt vettem ki a szavaiból, hogy le vagyok tartóztatva. Jogászként ezt elég nehéz volt elfogadnom, de ismeretlen volt számomra a holland jog, ezért nagyon megijedtem. Fél óra elteltével odajött hozzám egy másik rendőr, aki elmondta, hogy pénzbüntetést fogok csak kapni, ne aggódjak, nem lesz semmi gond. Utána már azon járt az agyam, vajon mennyit kell majd fizetnem. 110 euró volt a büntetés, de nem volt nálam ennyi pénz, se a kártyám, ezért folytatódott a kálvária. Rendőrautóval vittek a kollégiumba, ahol már ki tudtam fizetni. A többi lakó csak nézett, amikor két zsaru kísért a szobámba, de utána senki nem mert kötekedni velem - mondja mosolyogva Annamária. 

Nagy Edit a magabiztosságban látja a menekülés legjobb módját.

- Fiúk között nőttem fel, akik megtanítottak egy-két fogásra. Bár egy sokkhelyzetet nem lehet megelőzni, sem teljesen felkészülni rá, úgy gondolom, hogy a berögzült mozdulatok igenis segíthetnek. Ha valaki hátulról megtámad és bele tudok nyúlni a szemébe, akkor esélyem van gyorsan elszaladni vagy telefonálni. Nem érzem magam áldozattípusnak és félős sem vagyok, ettől függetlenül nem mászkálok egyedül éjszaka. Igyekszem mindig több emberrel hazamenni, ha taxira nem szeretnék költeni. Ezekre oda kell figyelnie minden lánynak.

Horváth P. - Fotó: Dittrich Éva