Fél évszázados a Mecsek Táncegyüttes

- Bár a díjak vissza-visszatérően olykor ráirányítják a figyelmet táncegyüttesre, kevesen tudják, milyen nagy múltra tekint is vissza az egyesület.
- Már túl vagyunk a félévszázados fennállásunkon, így törvényszerűen voltak jobb és rosszabb periódusaink is, ám mindvégig megmaradtunk amatőr formációnak. Ennek ellenére az utóbbi néhány évben a profik is elismerően nyilatkoznak rólunk szerte az országban, világban. Igazi sikerszériánk volt már a hatvanas években is, amikor a legnagyobb fővárosi együttesekkel voltunk egy szinten. A hetvenes években, miután Simon Antal távozott a társulattól, jött egy hullámvölgy, s csak a nyolcvanas évekre küzdöttük fel magunkat ismét csúcsközelbe. Én tizenöt éve vettem át a csapatot, amikor ismét szinte mindent a nulláról kellett kezdeni. Az ezredforduló után jutottunk el ismét egy valóban színvonalas szintre, s ezt igyekszünk megőrizni.

- Ismét az építkezés idejét élik, bár ez a teljesítményen nem látszik. Ezek szerint jól ropják a fiatalok is?
- Való igaz, hogy nem könnyű megtartani az idősödő korosztályt, de szerencsére több nevelőhelyről érkeznek hozzánk ígéretes tehetségek, így beállt egy egészséges rotáció - mégpedig oly módon, hogy ez nem megy a minőség rovására. Most húsz párral dolgozunk, s zömében fiatalabbak alkotják a csapatot. Persze a rutinosabbak képesek arra is, hogy továbbvigyék a színvonalat, segítsék, formálják a frissen érkezők képességeit.

- Az országban több profi együttes is van, sőt egy-egy versenyen az amatőrökkel mérik össze erejüket. 
- Nagyon tisztességesek velünk, s - mondhatom - elismerik a teljesítményünket. Vannak versenyek, ahol sikerül is megszorongatnunk őket: többször előfordul, hogy az aranysarkantyúkat sem sikerül megkaparintaniuk. Érdekes tendencia, hogy a néptánc korábban tisztán az amatőrökről szólt, ám mára egyre több hivatásos lett, így a konkurencia egyre erősödik.

- A helyiek is ácsingóznak a profi-lét után?
- Van rá példa, hogy egyik-másik tagunk szerencsét próbál a nagyok között, s többen meg is vetették már a lábukat a nagy egyesületeknél. Azoknál ugyanis sokszor jobbak a feltételek, az infrastruktúra.

- Miből tudnak egyáltalán fennmaradni  amatőr szinten?
- Sajnos sem a város, sem a szponzorok nem kezelik a néptáncot kiemelt kulturális vagy éppen sport szereplőkként. Elsősorban pályázati pénzekből, s természetesen a táncosok saját erejéből tudjuk megoldani a versenyekre, fellépésekre való utaztatásunkat. Évente kétszer háromszor is nyakunkba vesszük ugyanis Európát, s országon belül is sokat utazunk. Sajnos a költségeinket nagyon nehéz kigazdálkodnunk: előfordul, hogy még néhány pár csizma megvásárlása is igazi fejtörést okoz számunkra.

- Ennek ellenére mégis jól megy a társulatnak. Mivel lenne elégedett a következő években?
- Az biztos, hogy megmaradunk amatőr csapatnak, s szeretném ha a minőséget tekintve bent maradnánk a néptáncegyesületek első harmadában. Bízom abban is, hogy egy nagyon komoly mag együtt marad a mostani együttesből - egy olyan kör, akikre bátran lehet építkezni.

Korb Zoltán - Fotó: mecsektanc.hu