Egy közkedvelt hajléktalan kálváriája

2008. augusztus 04. hétfő 20:35

A Mecsek-oldal egy csendesebb, társasházas területén egy közintézmény oldalához ábdált hajlékban élt évek óta egy hajléktalan, zavartalanul. Jánost a környékbeliek befogadták, elmondásuk szerint a lehetőségekhez mérten ad magára, becsületes, igyekszik valahogy fenntartani magát - igaz, lakásba nem vonulna. A békés életvitelt és a kialakított lakot egyik percről a másikra számolta fel a közterület-felügyelet a múlt hét közepén, amikor minden ingóságot eltakarított az intézmény fala mellől.

(Az eset kapcsán nyilatkozók nevük elhallgatását kérték, valamint azt, hogy a környék se kerüljön nevesítésre, annak érdekében, hogy az esetet ne kövessék újabb fejlemények. Egyedül János, az említett hajléktalan nem élt ilyen kéréssel.)

A belvárostól viszonylag távol eső környéken nem sok hajléktalant látni - az egy kupacba zsúfolódó intézmények és üzletek mellett összesen csupán kettőt. Mindkettejük holmija eltűnt szerdán, a reggeli órákban, amikor (szemtanúk elmondása szerint) a közterület-felügyelet nekifogott felpakolni egy pick-upra az ingóságokat: ruhákat, matracokat, lepedőket, miegyebet.

Az eset kárvallottja, János, megdöbbenve szembesült a "kilakoltatással", de derűjét igyekezett nem elveszíteni. Többen felajánlottak ugyan számára szálláslehetőséget, ő mégis a megszokott életvitelt választja, és próbálja így folytatni. A 43 éves hajléknélküli már fiatal évei óta a környék lakója. Maga sem tudja felidézni - vagy csak nem akar rá emlékezni? -, hogyan került az utcára, csupán azt, hogy már közel tíz éve él így.

Ebből az utóbbi öt évben fogadták be egy környékbeli presszó törzsvendégei - köztük nem egy vezető beosztásban dolgozik - akik reggel, munkába indulás előtt, és munka után is itt gyülekeznek. Jánost nagy szívű, becsületes, jó humorú embernek ismerték meg.

- Becsületes, tisztességes ember - meséli a társaság egyik állandó tagja. - Reggelente, nyitás előtt, segít kitakarítani a presszót, addig le sem ül velünk reggelizni. Az üzemeltető bármikor rá meri bízni a kasszát anélkül, hogy abból utána egy fillér is hiányozna. A környék már régóta ismeri, megvan, ki mos rá, ki vasal, kihez tud eljárni tisztálkodni. Amennyire tudja, ilyen-olyan munkákból, fenn is tartja magát. Összességében egy meglepően nett ember - ha olyan lenne, mint a másik fickó a környéken, mi sem foglalkoznánk vele, nem fogadtuk volna el.

Az említett közintézmény alkalmazottai állítólag szintén a szívükbe zárták, bár az alkalmazottak egyikének elmondása szerint ez nincs így. Ő arról beszélt, hogy a biztonságiak és az alkalmazottak is rossz szemmel nézik, hogy a fal alá költözött, és hogy rengeteg szemetet találnak az épület mögötti bokros területen (János, saját bevallása szerint, zacskóba gyűjt minden szemetet). Az intézmény vezetőjétől is kért már nem egyszer kisebb összegeket kölcsön, amikkel még mindig tartozik, mondta el ugyanez az alkalmazott.

A közterület-felügyelet szerdán már nem fogadott feleket, mikor keresni próbáltuk őket, telefonon sem voltak elérhetők, csak hétfőn, amikor megtudtuk, hogy Schrantz Richárd, a felügyelet vezetője szabadságát tölti, és senki sincs felhatalmazva nyilatkozattételre. Így nem tudhattuk meg az ő álláspontjukat, sem pedig azt, mi indokolta, hogy egy elszigetelt, csendes helyen szükségből elhelyezett hajléktalan-lak felszámolásra kerüljön. Arra a kérdésre sem kaptunk választ, mennyire volt jogszerű az eljárás úgy, hogy a "birtokos" jelenléte nélkül történt mindez.

Egy biztos csak: Jánosnak eddig sem jutott sok, de jelenleg semmije nincs.