Deep Purple helyett Wagnert hallgat Páva Zsolt, aki nyugdíjasként is Pécs aktív polgára maradna

2020. július 12. vasárnap 14:38

Deep Purple helyett Wagnert hallgat Páva Zsolt, aki nyugdíjasként is Pécs aktív polgára maradna

Naphosszat nem érdemes a postást lesni, meg várni a vízóra-leolvasót. Ennél azért izgalmasabban telnek dr. Páva Zsolt korábbi városvezető hétköznapjai. A közéletből nem vonult ki, még szeretne helyes ügyek élére állni, értelmes feladatokat elvállalni. De egykori politikai ellenfeleinek nem kell miatta aggódniuk, újabb hivatalos színre lépésére semmi esélyt sem lát. Ha kérdezik, akkor természetesen szívesen válaszol, már kötetlenebbül, mint korábban, 2019 ősze előtt.

 

Aktív kollégai pár dolgot bátran átvehetnének Páva Zsolttól. Ezúttal is, ahogy szokott, percre pontosan érkezett a Pécs belvárosába megbeszélt találkozóra.


- Kilépve a korábbi stresszes életéből, már kisimultak teljesen a vonásai?


- Kétségtelen, egy nagyváros vezetőjének életében gyakran adódhatnak olyan pillanatok, amelyek nyomot hagynak rajta. De én korábban is törekedtem arra, hogy a szellemi erőfeszítésekre fizikailag is legyek felkészülve. Erre való a séta, a futás, a kerékpározás, télen a síelés. Bár már más hatások érnek, mint egykoron, de ebből nem szeretnék engedni.



- Nehéz volt évekig játszani egy elvárható szakmai szerepet?

- Egy magára némileg adó polgármesternek ügyelnie kell a szavaira, megjelenésére. Úgynevezett „házibulis hangulatba" csak ritkán kerülhet, mert akkor a választók bizalma megrendülhet, az ellentábor meg könnyen lecsaphat rá. Ezt minden rossz felhang nélkül valóban nevezhetjük némi szerepjátéknak is. Egy része tanulható, a másik fele meg a személyiségétől is függhet.

Türelemmel

A koronavírus, a bezártság, Páva Zsolt életén is nyomot hagyott, szerencsére kedvezőt. Szinte folyamatosan együtt töltötte idejét a most kétéves és nyolc hónapos, Mór névre hallgató unokájával. Nagy örömére szolgált, hogy az utód, öt felnőtt társaságában, naponta újabb szavakkal gyarapította szókincsét. A fejlődés hatalmas volt, büszke is lett rá a papa, aki saját bevallása szerint türelmes nagyszülő, nehéz kibillenteni a nyugalmából. A közéleti évtizedek jó iskolát jelentettek számára.



- Nyilván sokan megismerik, de meg is szokták szólítani az utcán?

- Igen, de már nem annyian, mint valaha. Erre felkészültem, hiszen akadnak jóindulatú társalgások, meg kritikusabb hangok is. Ebbe azért volt időm beleszokni az évtizedek alatt.

- Látszólag rögtönözni tényleg tudott. A beszédeit sem zizegő papírokból szokta felolvasni.


- Azért ehhez nélkülözhetetlen volt a megszerzett rutin is. Valóban, nem gyűrögettem az előre, mások által megírt megszólalásaim példányait. Egy kis lapra ugyan fel szoktam jegyezni pár fontos, kihagyhatatlan gondolatot, de azok csak a keretet jelentették. Az ilyen alkalmakra önerőből igyekeztem felkészülni. Ez kölcsönözhetett számomra hitelességet a hallgatóság előtt.



- Számos példa igazolja, egyesek képtelek szakítani a nagy nyilvánossággal. Készül a hatalmas monológjára, amivel ismét felléphet az előadói pulpitusra?


- Ennek a felvetésnek a világon semmi létjogosultsága sincsen! A választott feladataim hivatalos része lejárt. Ez azonban nem jelenthet visszavonultságot, begubódzást. Szeretnék továbbra is aktív polgára lenni a városnak, ahol születtem, tanultam, majd vezető lehettem több cikluson keresztül. Legfeljebb a hangsúlyok tolódtak el.

- Legalább egy-két példát azért felhozhatna erre!

- A zenében a Deep Purple, a Pink Floyd helyét lassan végérvényes felváltja az operairodalom, Richard Wagner is nyert egy rajongót. Több könyv fordul meg a kezemben, mert jut rá időm. De szépirodalom helyett inkább a tényirodalom kerül előtérbe. Más nem lettem, legfeljebb nem úgy peregnek a heteim, hónapjaim, mint amikor nagyobb teher volt rajtam.

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva