Csak nevében 100 éves, amúgy jóval idősebb a legrégebbi pécsi borozó

2019. október 06. vasárnap 09:05

Csak nevében 100 éves, amúgy jóval idősebb a legrégebbi pécsi borozó

Ha a falak egyszer megszólalnának, bizony, lenne miről mesélniük. Hiszen Pécsett, a bizonyítottan legrégebbi csapszék, a ma 100 Éves borozó néven működő egység 1750 körül épült, eredetileg beszálló fogadónak. Az elmúlt  mintegy 270 évben rengeteg változáson ment át a vendéglátó-ipari egység, de korához képest nem öreges, az amúgy hatalmas hagyományokkal rendelkező épület. Ahol annyi ital folyt el, hogy azzal talán még egy ötvenméteres versenymedencét is meg lehetne tölteni. 

 

A XVIII. évszázad derekán épült a ma már műemléknek számító ház, amit egykoron Magyar Korona fogadó néven ismertek az utazók, vásározók. A városfaltól nyugatra, közel Jakováli Hasszán dzsámijához, a mai Kórház téren (korábban Petőfi tér) áll a város legrégebben vendégeket váró italboltja.

 

Innen indult a korábbi Szigeti országút, a későbbi dr. Doktor Sándor utca, ma Hungária út. Ezekből a nevekből is kitűnik, hosszú a históriája az ingatlannak. Túlélte egyebek mellett a 1848-as forradalmat, az utána következő szabadságharcot, a dualizmust, a monarchiát, két hatalmas világégést, a Tanácsköztársaságot, de még '56-ot, meg a létező „kommunizmust", sőt, a rendszerváltást is.


Nevéről annyit, hogy az 1940-es évek végének államosítási hulláma következtében a Magyar Korona megnevezés az elvtársaknak kissé snassznak tűnt, ezért akasztották rá a 100 Éves nevet. Mert a feljegyzések szerint senki sem ismerte a korát, ezért abban maradtak az illetékesek, hogy legyen hát „Százas".

Gyilkosság is történt

A város leggazdagabb kofaasszonya, özv. Királyovits Andrásné még 1901-ben tulajdonosa volt az ingatlannak, vagy annak egy részének. A házrész 4000 koronát ért, de 16 000 korona megtakarított vagyona is akadt az asszonynak. Erre vetett szemet veje, aki kiköszörültetett egy baltát, azzal támadt az anyósára. De előtte felhajtott kétszer egy deci itókát egy környékbeli pálinkamérésben. Történt mindez június 3-án, a gyilkos meg hamarosan beismerte szörnyű tettét.

Egyes források szerint egykoron, átutazóban, megszállt ott Petőfi Sándor költő is, bár erről hitelt érdemlő bizonyíték nem áll rendelkezésre. Ám egy ismert angol orvos, egyben korának világutazója, Richard Bright már 1814-ben megemlítette útleírásában, mint olyan helyet,aminek környékén a csordások gyűjtötték össze a marhákat, a kihajtás előtt.

A jelenlegi bérlő, üzemeltető, Maurer László negyed évszázada gazdája a 100 Évesként ismert, már-már kultikus helynek. Ha valakinek netán ismerős a név, akkor nem téved: az 1970-es Pécsi Dózsában rúgta a labdát, ezért manapság is az örökifjú labdarúgók találkozási pontja bújik meg a bejárat mögött.

- Elfogultság nélkül mondhatom, nem mi vagyunk a város legelegánsabb helye - jelentette ki némi malíciával a hangjában a főnök. - De ide évtizedek múlva is visszatérnek olyanok, akik itt voltak egyetemisták, esetleg katonák. Amikor betérnek, rácsodálkoznak, hogy alig történt változás az évtizedek során. A faburkolatok a múlt hangulatát ontják magukból. Egy átalakítással pont ez a varázs veszne el. Az áraink pedig néha nyomós érvként szolgálnak, mert nem magasak.

- Huszonöt év egy helyen nem kevés. Mi a titok nyitja?

- Talán az, hogy érteni kell a vendégek nyelvén. Akit tisztelni kell, annak megadom, ami jár neki. Néha viszont pár embert el kell zavarni, mert nem ismerik az alapvető viselkedési normákat. Nem mondom, hogy soha nem akadt balhé, de engem jól elkerültek a nagyobb zűrök. Ez egy ilyen pálya. Egyesek még hitelt is kaphatnak, de nyilván nem mindenki. Törekedni kell a korrekt borminőségre, olyan nem fordulhat elő, hogy valamiből hiány legyen. Ma már megmosolyogtató, de egykoron, a régi rendszerben a borozókban nem lehetett sört csapolni. Mégis akadt rá megoldás, fel kellett venni a büfé megnevezést, akkor már másként működtek a dolgok.

 

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva