„Civil" tüntetés Pécsett: alighanem ilyen lehet a súlytalanság a világűrben

Miközben a fővárosban több tízezren tüntettek nemzeti ünnepünkön, Pécsett néhány száz tiltakozó gyűlt össze a Széchenyi téren. A város, úgy tűnik, nem felejt, a pécsiek nem kíváncsiak a múlt ismerős arcaira, még civil köntösben sem. A belharcokra meg különösen nem. 

Pontosan nem tudjuk, hányan lehettek kedden Pécs főterén a civilek megmozdulásán, elsőre kétszázra saccoltuk a résztvevőket, aztán máshol azt olvastuk, voltak négyszázan is. Oké, akkor - csak hogy ne legyen vita - tegyük félezerre a számukat. Ezen amúgy se múlik, hiszen még ha ezren is voltak, az is édeskevés.

Persze lehet az időjárásra fogni, kétségtelen, cudar hideg volt meg esett is, s nyilván ahhoz sem lehet viszonyítani, hogy Pesten több tízezer tüntető vonult az utcára, a kontraszt azért mégis szembetűnő.

Látható, hogy a „forradalmi", „rendszerváltó" hangulat nem érte el Pécset (sem). Az emberek egyszerűen nem voltak vevők a „civilek" üzeneteire, s nem voltak kíváncsiak a felszólalókra sem. Kevés kivétellel a civileknek mondott szervezők valójában pártokhoz kötődnek, a tüntetésen beszédet mondók többsége pedig szintén pártokat képviselt.

Velük pedig a jelek szerint tele van a pécsiek puttonya, másképpen szólva - hogy az egyik felszólalót idézzük - tele van a pécsiek töke.

Feketén-fehéren kiderült, a múltra, a pécsi baloldal ismerős arcaira nem kíváncsi szinte senki, mint ahogy a korábbi városvezetés idejéből megismert belharcokra sem (lásd most: meghívják, aztán lemondják, majd újra meghívják Tóth Bertalant). Igazából ez is mindegy lett volna.

A baloldal ott tart Pécsett (is), ahol szűk évtizede, egyszerűen képtelen újra szervezni önmagát. S ennek még a másik oldalon sem biztos, hogy örülnek, hiszen az egészséges kontrollra mindig szükség van - s akkor még a teljesen elbizonytalanodó, lehangolt, potenciális baloldali szavazókról nem is beszéltünk.

Képünkön: Tóth Bertalan beszédet mond a tüntetésen.

M. B. - Fotó: Dittrich Éva