Bandó most hatvankodik

- A tízes évfordulók általában elgondolkodtatják az embert addigi életékről. Neked melyik X hozta meg a fordulópontot, ha volt ilyen, s mit jelent a hatvanéves kor?

- Talán nem túlzás azt mondanom: minden kerek évfordulónak volt hozadéka. A huszadik születésnapom csak nekem volt fontos, ekkor éreztem először, hogy valóban felnőtté lettem. A harmincadik idején javában dolgoztam, mint kőműves kisiparos, és iskolába ment Nati lányom. A negyvenediknél már országosan ismert humorista voltam, öt évvel a humorfesztivál után, és ekkoriban léptem föl legtöbbször, évi 500 műsornál is többet csináltam. Az ötvenedik születésnapomon egyrészt létrástól zuhantam le a padlásról, másrészt életem első igazi szülinapját ültem egy hatvanfős családi-baráti társasággal. Akkortájt már hat-hét éve Orfűn éltem, és ha még nem is jelentek meg könyveim, de már tudatosan az írás felé fordultam. Most, hatvan évesen közel húsz könyvem jelent már meg, és néha úgy érzem, aktívabb vagyok, mint valaha bármikor. Ezt a kerek évfordulót szolidan ünnepeltük, pedig hat évtizedet megérni manapság nem kis dolog, nagy adomány. Minden kerek évforduló egyben figyelmeztetés is: rövidül az időm, tehát egyrészt lazítani kellene, másrészt még szorgalmasabban dolgozni, hiszen különben nem lesznek kész a megírásra váró műveim.

- Az utóbbi tíz évben már nem csak a humorral foglalkozol. Tudatos a nyitás?
- A bor is az esztendők múltával éri el a legduhajabb legénykorát. Életünk során gyümölcsöket érlelünk, itt az ideje, hogy szüreteljünk. Ami beérett bennünk, kosárba kell gyűjteni, és átadni a korosztályunknak, s az utánunk jövőknek. Tapasztalásaink, történeteink, a belakott világ emlékei nem veszhetnek el. Kötelességem írni, megírni. Így érzem. Vagy tudatosan alakítom így, vagy hagyom, hogy erre sodorjon a sors, erre nincs válasz. Négy, gyermekeknek írt verseskötetem egyszerűen kikívánkozott, és szinte magától megíródott. A Madarak tolláról, a Fából vasparipát, a Gyöngykaláris és a Szappanbuborék után most itt A táltossá lett kiscsikó című mesém, 28 verssel, és máris sokan mondták: „eddigi legszebb könyved, küllemét illetően, s tartalmát értékelve is". Közben a Kicsinyek könyvét is összeraktam, eme öt kötet legjobb verseiből, egyfajta útra vihető kis olvasmányként.

- A legtöbb ember azért még mindig a humoristát látja benned, s nem az írót.
- A Kicsinyek könyve az egyik, a Kabaré-sikerlista a másik énemet jeleníti meg. Az utóbbiba legjobb humoreszkjeimet, monológjaimat, s önálló estjeimet válogattam bele. Persze valamennyi nem fért egy kötetbe, így ebből 5-6 kötetes sorozat lesz. Közben persze bábáskodom a Furcsa pár-beszéd című beszélgetőkönyv fölött is, melyet Sándor Gyurival csináltunk, és mondhatom, sikert hozott a Nagy Bandó világa című kötet is, melyet direkt a 60. születésnapomra hoztunk ki. Hogy milyen sikeresek a köteteim, jól mutatja, hogy az Ízes beszéd és az Úton-útfélen ismét kiadásra került, teljesen új köntösben, és az ugyancsak csontig elfogyott Könyv azoknak, akik utálnak olvasni is ismét megjelent.

- Számomra úgy tűnik, a Sosemvolt Toscana mégis a legkedveltebb munkád, nem így van?
- De igen. Egy év alatt öt kiadást ért meg, s 15 ezer példányban nyomtuk már ki. Első regényként elképesztő sikere van: orvosegyetemeken ebből írták a tanatológiai szakdolgozatukat a diákok, a szegedi tanárképzőn pedig tétel volt az idén. A könyvtárakban toplistás, hetekre előre lefoglalják valamennyi példányát, és olvasói levelek tucatjai kerültek már föl a www.bando.hu weboldalamra, ahol az újdonságok is mindig láthatók. Itt kapcsolódom össze az olvasóimmal, akik nagyon várják a
regény megfilmesített változatát, mi meg a hozzá kellő pénzt... Ami igazi öröm, hogy mindenkit mélyen megérintett a megható történet, eddig senkit sem hagyott hidegen. Különös érzés tudni, hogy otthon üldögélnek, és a könyvemet olvassák. Az meg pláne, hogy úton-útfélen megállítanak, hogy elmondják: megsirattuk Halász Bódogot. Nincs mese, Spiró György is megmondta: az olvasókat meg kell ríkatni.

- A következő időszak?
- Tulajdonképpen készen van a Bibliatéka című szatirikus hangvételű kötetem, az Egy életem több halálom már íródik, a mintegy száz történetből egytucatnyit már megírtam. A Szivárványhíd című hatodik gyermekkönyv nagyrészt megvan, de közben írtam egy 64 versszakból, négy ciklusból álló költeményt is, mely valószínűleg 2008-ban jelenik meg, a könyvhéten, Kass János grafikusművész rajzaival, a címe: Négy évszak. Még mindig csak érlelődik A boríték című kisregényem, és két másik kisregény ötlete is megvan, de a vázlatoknál tovább egyelőre még nem jutottam. Túl sok időt áldoztam az őszi fellépésekre, ahhoz, hogy haladjak ezekkel, ki kell vonnom magam a forgalomból. Öt ember életét élem, s ez most már kezd zavarni. December 6-án szilveszteri rádiókabaré felvétel, és mindössze 5 olyan napom van, amikor otthon ülhetek, és megírhatom a bedobozolt poénokból, ötletekből. Legnagyobb tervemet is elárulom: hatvan éve vágyom már arra, hogy egy napon át ne csináljak mást, csak unatkozzak...

Korb Zoltán