A kommunizmus áldozataiért

AKaritasz tanácstermében egy rövid ima után Dr. Révész Mária, az egyesület elnöke emlékeztetett az '56-os események borzalmaira, a társadalom minden rétegét érintő megpróbáltatásokra, az áldozatok és családjaik szenvedésére - egyebek mellett saját családjának tragédiáját is megemlítve. Hozzátette: az emlékezés feladata nemcsak a túlélőké, hanem a mai fiatalok lelkiismeretén is múlik, hogy méltón gondolhassanak a múlt nehezen felejthető szörnyűségeire.

TEKINTSE MEG KÉPGALÉRIÁNKAT: KLIKK IDE!

Ezek után átadta a szót Mayer Mihály pécsi megyéspüspöknek, akinek beszédét, amit szerkesztőségünk rendelkezésére bocsátott, az alábbiakban közöljük:

"A kommunizmust sohasem szabad csak egysíkú rendszerként felfognunk és megemlítenünk, mert céljaiban és reálszocialista megjelenésében összetett jelenség.

Gyökerében ugyanaz, mint a hitleri nemzeti szocializmus. A két ideológia kiinduló pontja:: kit ültetünk Isten trónjába? A felvilágosodás ateizmusára épül mind a kettő. Lefejezte a királyt és az Istent is erre a sorsra szánta. Úgy hitték, hogy Isten nélkül szabadabb az ember. Istent trónjáról letaszította, az emberi nagyságot dicsőítette és az üres trónba a nációt ültette.

Hitler a germán felsőbbrendű fajt, nációt rakta a trónra. E törekvéséhez elővette a régi germán pogány isteneket. Rasszista törekvéseiben a nem tetsző fajt és a neki nem tetsző felfogású embert ki akarta irtani. Így került sor a koncentrációs táborok felállítására, amelyen keresztül a zsidó néppel és a rabszolga erkölcsű kereszténységgel le akart számolni.

A marxista kommunizmus az Isten trónjába a proletárt helyezte. Istent, vallást kihalásra ítélte.

Lenin külföldi támogatással, a leplombált vagonban hazatérve, sikeresebb felkelést produkált, mint ahogyan támogatói szándékolták. Sztálin „hősiesen" folytatta a bolsevik diktatúrát, a nem tetsző személyeket a gulágra ítélve. Bár azt mondják, szuronyhegyen nem lehet sokáig ülni, a kommunistáknak mégis csak sikerült. A szatelita országok elkötelezettsége és diktatúrája kultúrájuktól függően más és más volt.

Nézzük most meg milyen fonalakból készült a kommunizmus szőttese?
Politika: tömeggé tenni az embert!
Ezzel megszűnik az egyéni gondolat, a személy, s ezzel ellenőrizhetővé, sőt kultúrált csürhévé válik az ember. 

Ehhez kellett az új gazdasági struktúra: Gépállomások; Állami Gazdaságok; Termelő Szövetkezetek ( első típusú, második típusú , ma errő már nem is tudnak)
Új világnézet: marxista ateizmus, amelyet célzatosan tudományosnak neveztek. A tudományt és a világnézetet szándékosan keverték össze. Még ma is csak kevesen tudják mi a különbség világnézet és világkép között.

A manipulált ész az előrevivő, - míg a vallás a sötétség!
A pótvallás (majmolás!) bevezetése. „Ha nem hal ki a vallás, akkor mi magunk alakítsunk egyet!" Kisdobos, úttörő, KISZ avatás KISZ esküvő, társadalmi temetés. Ezzel új, a párt naponkénti érdekeit tükröző elvárást, társadalmi erkölcsöt sugalltak. Így akarták az új embert, a h o m o szovjetikuszt kialakítani. Mivel a kommunizmus pótvallás is volt, nem elég a fejeket kitisztítani, hanem a szívet is kellene!

Akik e törekvésben ellenfélnek számítottak akár politikailag, akár gazdaságilag, akár világnézetileg, akár erkölcsi tartásban, azokat lehetetlenné lehetett és kellett tenni.
Az ideológia ehhez a „haladás" jelszava volt. A haladás csak baloldali, csak kommunista.

Minden más reakciós, burzsoá, kulák, klerikális, felforgató, szabotázs.
Aki a haladás ellenfele, az az emberiség ellensége. Az ellenség pedig likvidálható a haladás érdekében. Sőt, kiirtandó! Ezért nincs a mai napig a baloldalnak bűne és áldozata, mert az emberiség ellenségei nem lehetnek áldozatok! Így érthetjük meg, hogy a Terror háza miért hazugság!

Ez a háttere annak, hogy a mai parlament többsége, és a társadalom többsége sem ítéli el a kommunizmus bűneit. Nem mer az áldozatok mögé felsorakozni, mert családokon, ismerősökön, keresztül keveredik a bűnösök és az áldozatok személye!
Ezért oly nehéz az országot az erkölcsi válságból kivezetni. Amint látjuk a krízis oka nagyon összetett.

Beszélünk és feltárjuk az áldozatok szenvedését, még ma is hátrányos helyzetét, családjaik még ma is periférián való helyzetét. Ez azonban kevéssé vezet a jövőbe, hoz megoldást társadalmunknak.

Nagy problémának látom, hogy generációk vallási, társadalmi, erkölcsi alulképzettségben vannak. Ezt az alulképzettséget nem tekintik kulturális hiányként. Az általános műveltség vallási téren a legmegrázóbb, legtragikusabb. Ezért is a változáshoz, megújuláshoz a bukott kommunizmus struktúráit kívánják csak jobbítani és nem az embert.

Az új embert, új vallások szekta szintjén, az új erkölcsöt a tudományoskodás többségi szavazataiba csomagolva, az új társadalmat a képzetlen tömegember demokráciájában, az új gazdaságot személyek nélküli struktúrával, a vad kapitalista módszerekkel.

Van? Lesz kiút? Bizonyos jelek már fényvillanásokat láttatnak. Nő a vallásosság igénye. A zárt világon túlmutató erőre, szeretetre, megértésre vágyódunk

Isten trónjából már takarítják az ideológiai szemetet. Nagy kérdés és feladat megtalálni újra a szerető, az embernek igent mondó Istent. Van e bátorságunk visszahelyezni az igaz Istent a trónjába? Istent, aki mégiscsak szeret minket, embereket együttesen és nem szekértáborokban. Nem osztályokba és rasszokba osztottan.

Lesz jövőnk, ha hódolunk, Előtte, ha szívünk trónján is helyet kap az igaz Isten."

EQM