"A költészet és az olvasók nyertek"

2010. április 13. kedd 18:05

A Jelenkor Alapítvány a Művészetek és Irodalom Házával együttműködésben Sólyom Katalin Jászai Mari-díjas színművész ötletét felkarolva hozta létre azt a civil programsorozatot, amelynek célja a legszebb, legnépszerűbb ún. „pécsi vers" kiválasztása volt mind az irodalmár szakma, mind a pécsi polgárok bevonásával. A háromfős szakmai grémium 100 verset választott ki, amelyek közül az olvasók dönthettek a számukra legkedvesebbről. A legtöbb szavazatot Meliorisz Béla költeménye, a Makár-hegyi versek kapta. Az alkotó, aki a Babits gimnázium tanára is immár közel harminc éve, más költeményeket választott volna a legjobbnak.

- Mikor és hogyan született a díjnyertes alkotás?
- A verset 40 évvel ezelőtt egy kettős élmény hatására írtam. Festőművésznek készülő barátaim az akkor még szőlőhegyként jegyzett Makár-hegyen béreltek egy beüvegezett verandát műteremnek, ahová befogadtak engem is. A csodálatos környezet és egy diáktársnőm iránt fellobbant szerelem élménye az, amit verssé formálva kellett rögzítenem.

- Ez a vers tetszett a legtöbb szavazónak, több mint kétszer annyi voksot kapott, mint a második helyezett Csorba Győző-költemény.
- Én nem érzem magam nyertesnek, amíg nem mondta, azzal sem foglalkoztam, hogy mennyi szavazatot kapott a versem. Azt gondolom, hogy ennek az akciónak, amit én inkább játéknak hívnék, két nyertese van. Egyrészt a magyar költészet, másrészt pedig az a több ezer olvasó, aki vette a fáradságot és végigböngészte a kiválogatott verseket. Úgy érzem, ezzel a helyi értékekre is a szokásosnál nagyobb figyelem összpontosult, ami örvendetes.

- Mi a véleménye a többi kiválogatott versről?
- Nyájas olvasóként én magam is végigolvastam a költeményeket. Az én rangsoromat Babits Mihály: Utca, estefelé , Csorba Győző: Séta és meditáció, illetve Bertók László: A város neve című verse vezeti. Úgy gondolom, ha valaki valóban ismerte a várost, aki minden rezdülésére érzékenyen volt képes reagálni, akinek nem futó kalandot jelentett Pécs, az Csorba Győző volt, nem véletlen, hogy annyi költeményében vall a városhoz való viszonyáról..

- Mostanában milyen témák foglalkoztatják?
- Kevésbé a látványos külső történések, sokkal inkább embervoltunk, létezésünk rejtélyei, s a kisemberi hétköznapok sokszor groteszk mozzanatainak öniróniától sem mentes megragadásának, láttatásának lehetőségei. Ha valami indulatba hoz, ha úgy érzem, meg kell szólalni, s ezt csak versben tehetem, akkor ülök a gép elé. Igyekszem nyitott lenni, és a világ változásait befogadni, ez olykor töprengéssel, vívódással, máskor pedig megfejteni érdemes titokzatos élményekkel jár együtt. Lassan, vívódva dolgozom, ennek ellenére rövidesen együtt lesz egy újabb kötetre való anyagom. Szeretném, ha a közeljövőben kézbe vehető könyvben lennének olvashatók az utóbbi 4-5 évben keletkezett szövegeim.

Képünkön Meliorisz Béla költő.


Marton Ferenc - Fotó: Dittrich Éva