A feleségét is egy kert adományának köszönheti Nagy Ervin, a városi főkertész

Egy darabig abban az álomban élt, hogy a sport lesz élete középpontjában. De Nagy Ervinnek, Pécs főkertészének hamar csalódnia kellett. Előbb diszkoszvető volt, aztán egy sérüléssorozat következtében fürgén váltania kellett. Igazából kertész sem nagyon akart lenni, inkább a tájépítészetben törte a fejét. Napjainkban viszont, ha nem is a vetésben, de az ültetésben mindenképpen otthonosan mozog. 

Amikor érettségi után a fővárosban próbált szerencsét Nagy Ervin, elég hamar zsákutcába tévedt. A testnevelési vonalon szeretett volna érettségi után továbbtanulni. De vitte magával korábbi klinikai leleteit is. Ezek pedig egyenértékűek voltak a kizárással. Pedig dobóatlétaként, korosztályos válogatottként jutott szerephez, szép pályát jósoltak neki a szakemberek. De nem az orvosok.

- A pofont megkaptam, lépnem kellett valamerre - emlékezett vissza a szomorú történésekre a Kertészeti Egyetem felé akkor már kacsintgató ifjú. - Vidéki srác lévén azért a kerti munkák nem álltak tőlem olyan távol. Bár ahol elkezdtem a felsőoktatást, nem az volt számomra a legvonzóbb irány. Mindegy, belefogtam, majd másfél év múltával sikerült módosítanom a csapásvonalat.

- A Budapesten töltött évek után mégis visszatért szűkebb hazájába, Dél-Magyarországra.

- Soha nem váltam budapestivé. Azt azonban hozzáteszem, az egyetemi időszak első napjaiban, a kollégium faliújságjánál elkezdtem jegyzetelni. Ott alkalmi munkalehetőségek sorakoztak. Nem voltam rest, elvállaltam sok dolgot. Nem titok, szükségem volt a pénzre, ráadásul az élet számtalan gyakorlási lehetőséget biztosított. A terepen rengeteg mindent lehetett elsajátítani, amiről az iskolapadban ülve csak beszéltek nekünk.

- Ezek szerint városi főkertészként, valamint a BIOKOM Nonprofit Kft. munkatársaként sem jön zavarba, ha az utcákon, tereken találja magát.

- Egy ilyen tevékenységnek csak egy része zajlik az íróasztal mellett. Amikor a tervek megszületnek, akkor ki kell lépni az irodai környezetből. Oda, ahol az összes pécsi polgár a hétköznapjait éli. Aki jön-megy, az látja munkánkat, annak szó szerinti termését is.

- Vagyis azt, miszerint néha nem tájhonos fák, virágok is feltűnnek a közterületeken.

- Ami nem véletlen, sokkal inkább szándékos. Egy közös töprengés végeredménye. Mivel a mediterrán hangulatot szeretnénk erősíteni, ezért bizony olyan zöldeket is kitelepítünk, amelyet azután át kell teleltetni. Ez viszont külön szakmai kihívást jelent. De ne feledjük, azért a közvetlen világunk sem állandó. A felmelegedés itt is érződik, egyes fajok már elviselik azt az időjárási hullámzást, amit évszázaddal ezelőtt még nem vészeltek volna át. Ettől azért a természetben erőszakot még nem illik tenni, mert az megbosszulja magát.

- Félig-meddig a kirakatban tevékenykednek, de inkább egy nagyvárosi színpadon. Ezért aztán sok lehet a kritikusuk is.

- Valóban, nem bújhatunk el a szemlélődők elől. Az a legbosszantóbb, amikor rosszat, adott érdekek kiszolgálását tételezik fel rólunk. Olyanok, akik a dolgok mélyére nem látnak, a tudományos összefüggéseket sem ismerik. Csak az érzelmeik vezetik őket, meg a saját fájukat lesik, amit elvileg mi támadunk, fűrésszel a kezünkben. De léteznek esztétikai, meg balesetvédelmi szempontok is, hogy többet most fel se soroljak!

- Ráadásul ott vannak a tolvajok, a rongálók is, akik ellen nem használ a permetszer.

- Az egynyári virágok illegális begyűjtői okozzák a legtöbb fejtörést, a virágok pótlása egy idő után megoldhatatlan kérdéssé válik. Legfeljebb a nyomokat lehet eltüntetni, a cseréjük lehetetlen. Az értékesebb darabok eltulajdonításával is sok kárt okoznak a városnak a renitensek. Szomorúan mondom, hogy adott személyek kertjeit is fel kell tölteni virággal ahhoz, ha azt akarjuk, hogy a többségnek is maradjon belőle Pécsett.

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva