A '86-os bányaomlás áldozataira emlékeztek a vasasi templomban

A magyar bányaipar egyik legnagyobb szerencsétlenségére, az 1986-ban történt, hat magyar és öt lengyel bányász halálát követelő vasasi bányaomlás áldozataira emlékeztek kedden Pécsen.

Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára a Pécs-Vasas római katolikus templomát teljesen megtöltő emlékezők - köztük az áldozatok családtagjai - előtt hangsúlyozta, a mecseki bányászat 1782-es indulása óta nem történt olyan súlyú tragédia, mint amilyen 1986. február 18-án. Tizenöt bányászt temetett maga alá az omlás, és tizenegyen már nem tudtak segíteni a három napon át tartó mentés során. Kötelességünk időről időre felidézni a történteket, tisztelegni az embert próbáló hivatás előtt - mondta.

Ennek jegyében helyezték el az alapkövét a hősi halott bányászokra emlékező "Lélekmadár-bányászhimnusz" emlékmű, amelynek alapkövét kedden helyezték el, és várhatóan szeptemberre készül el - jegyezte meg.

Az államtitkár beszédének végén kijelentette: a kormány "mindent elkövet annak érdekében, hogy Magyarországon a bányászat megmaradjon és a jövőben új értelmet, új tartalmat kapjon".

A kegyeleti megemlékezésen Páva Zsolt (Fidesz) pécsi polgármester azt hangoztatta, hogy a bányászok szerte a világban meghatározzák egy-egy település képét, sorsát, kultúráját. Éppen ezért a vasasi bányászok halála sem volt hiábavaló, hiszen életükkel és tragédiájukkal is tovább erősítették a közösséget, az együvé tartozást, a hagyományokat - tette hozzá.

Roman Kowalski, Lengyelország budapesti nagykövete arról szólt, hogy a bányászok náluk is mindig kiemelt figyelmet, tiszteletet kaptak. Kiemelte: a bányászok sokszor voltak a szabadság, a függetlenség ügyét szolgáló események elindítói, bátor kiállásuk nélkül másként alakult volna a lengyel történelem.

A vasasi bányaüzem föld alatti dolgozóinak létszáma az 1980-as években meghaladta az ezret, 1985-től lengyel bányászok is érkeztek, és az évtized végére pedig már mintegy kétszázan dolgoztak ott.

A mecseki szénbányák leépítése a vasasi tragédia évében kezdődött meg - amikor 700 millió forint volt a cég vesztesége -, az állam által 1991-ben kezdeményezett csődeljárás következtében pedig fel is számolták a vállalatot.

A Mecsekben 1753 és 2002 között bányásztak szenet, az 1950-es évek végétől 1997-ig pedig uránt is. Volt olyan időszak, amikor a szénbányákban tizenegyezren, az uránbányában nyolcezren dolgoztak.

Nem tudni pontosan, hogy hány bányász vesztette életét a mecseki tárnákban sújtólég- vagy szénporrobbanásban, tűzben, gázkitörésben és omlásban. A Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány kutatásai szerint a második világháború óta csak Pécsen ötszáznál is több áldozatot követelt a bánya.