"Meglepően pontos Marx és Engels megfogalmazása"

HVG: A rendszerváltásig az értelmiség úgy érezhette, ő a motorja a változásoknak, ma viszont mintha maga is csak sodródna az eseményekkel. Mennyiben váltak be az értelmiségre vonatkozó, a hetvenes években még titokban megfogalmazott prognózisai?

Sz. I.: Tulajdonos polgárság hiányában a rendszerváltást az értelmiség vezérelte le. Így a kilencvenes évek elején akár azt is gondolhatta valaki, hogy beigazolódott Konrád Györggyel 1974-ben tett "jóslatunk", nevezetesen hogy az értelmiség útban van az osztályhatalomhoz - ha nem is olyan módon, ahogyan diagnosztizáltuk. A fő különbség, hogy nem a redisztributív gazdaság racionalizálásával tett szert politikai hatalomra, hanem hogy piacgazdasággal helyettesítette a szocializmust.

HVG: Vagyis azzal, hogy hatalomra került, meg is szűnt értelmiségi lenni... A szociológusból nagyvállalkozóvá lett Kolosi Tamás szerint ma már az értelmiség "túlhatalma" gátolja a reformokat. Egyetért?

Sz. I.: Értelmiségi túlhatalomról nem beszélnék. A hegemónia kifejezés helytálló volt a "rendszerváltó értelmiség" kapcsán, amit azért teszek idézőjelbe, mert a többsége jól elnavigált a leváltott rendszerrel, csak a változásokat látva csatlakozott a rendszerkritikus értelmiséghez. A mai helyzetet - amit én a második átmeneti válság kifejezéssel jellemezek - azért éli meg akkora veszteségként az értelmiség, mert amíg az első átmeneti válság költségeit nagyrészt az alacsonyabb iskolai végzettségűek, a fizikai munkások, a romák viselték, addig a nagy elosztási rendszerek (oktatás, egészségügy, közigazgatás) mostani átalakítása az értelmiséget érzékenyebben érinti. A szolgáltatásoknak ugyanis nem csak igénybe vevője, de nagy része e szférában is dolgozik.

A TELJES INTERJÚÉRT KLIKK IDE!

(hvg)