Lapszemle: Roncstelep a Föld körül

Népszabadság:

Ha összegyűlik a szemét, kidobjuk a kukába. Így akadályozzuk meg, hogy ellepjen minket. A világűrben nincs „kuka", a már nem működő műholdak pedig lassan komoly veszélyt jelentenek a többi műholdra, sőt az űrhajósokra nézve is.

Űrszemétnek nevezzük a már nem működő műholdakat, beleértve a Föld körül keringő rakétafokozatokat is. Tágabb értelemben űrszemét a Naprendszerbe juttatott valamennyi, már működésképtelen mesterséges tárgy. Csakhogy, míg a Holdon nem jelentenek veszélyt a felszínén hagyott űrszondák vagy épp a holdkompok leszállóegységei, addig a Föld körül ma már az űrhajósok életét is veszélyeztethetik.

Meghökkentő például az a becslés, miszerint a Föld körül körülbelül 600 ezer, egy cm-nél nagyobb átmérőjű objektum kering. Az ilyen kis testek műholdak ütközésekor vagy akár felrobbantásakor jönnek létre, de ide tartoznak az űrállomásról, űrhajókról elszabadult apró tárgyak is (csavar, kesztyű stb.). A számítások szerint a Nemzetközi Űrállomásra épp az egy cmnél nagyobb objektumok jelenthetnek veszélyt. A veszély mértékét befolyásolja az űrszemét pályája, becsapódási sebessége.

A komoly gondot azonban az jelenti, hogy mindezekből csupán mintegy 20 ezer objektumot tudunk a Földről észlelni, radarral követni. Ha a nagyobb űrszemétdarabok (pl. a már nem üzemelő műholdak) az űrállomás közelébe érkeznek, megemelik az ISS pályáját, s kikerülik az űrszemetet. Egyre többször van erre szükség.

2009 márciusában a Nemzetközi Űrállomás űrhajósainak át kellett szállniuk egy mentőűrhajóként (is) funkcionáló, az űrállomáshoz kikötött Szojuz űrhajóba, hogy egy közelgő űrszemét becsapódása esetén ne kerüljön veszélybe az életük. Sokkal korábban, 1983-ban az STS-7 küldetését teljesítő amerikai Challenger űrrepülőgép űrhajósai sem voltak biztonságban: egy kisméretű űrszemétdarab az űrrepülőgép ablakába csapódott. Kis krátert vájt rajta, de az ablak szerencsére nem tört be.

A Föld légköre megvéd minket az űrszeméttől, hiszen a légkörbe belépő darabok teljesen elégnek, mire lezuhannának - gondolhatnánk. Azonban a nagyobb műholdak egyes részei elérhetik a felszínt. A talán legkomolyabb eset 1997-ben történt, amikor egy amerikai Delta-2 hordozórakétáról letört, mintegy tízcentiméteres burkolatdarab egy nő vállán „landolt" - szerencsére sebessége addigra anynyira lecsökkent, hogy nem okozott sérülést. 2008-ban már rakétával kellett megsemmisíteni egy amerikai kémműholdat, melynek nagyobb darabjai valószínűleg lezuhantak volna.

A műholdak effajta megsemmisítését a hidegháború idején a szovjetek és az amerikaiak, egy 2007-es kísérlet során pedig a kínaiak is sikerrel tesztelték. Minden egyes ilyen alkalommal több tízezer parányi darabra oszlanak a szétlőtt műholdak, jelentősen növelve ezzel az űrszemét mennyiségét. Ma már azonban arra is ismerünk példát, hogy két műhold véletlenszerű ütközéséből alakuljon ki többezer darabot számláló törmelékfelhő.

Az űrszemét a televíziós műsorszórást vagy éppen a meteorológiai műholdak zavartalan működését is veszélyezteti nem csak ütközés esetén. Az Egyenlítő felett mintegy 36 ezer kilométeres magasságban, az ún. geostacionárius pályán keringő műholdak keringési ideje megegyezik a Föld forgási periódusával: ezek a műholdak látszólag egy helyben állnak a Földről nézve. Ezért a műholdas tévéműsorok sugárzására vagy az adott terület folyamatos meteorológiai megfigyelésére épített műholdakat itt helyezik el. Azonban a műholdak nem lehetnek se közelebb, se távolabb a Földtől a geostacionárius pálya távolságánál ahhoz, hogy látszólag valóban egy helyen maradjanak.

Ennek megfelelően ezek a műholdak - amint nő a számuk - egyre nagyobb veszélyt jelentenek egymásra nézve, hiszen a pálya lassan telítetté válik. Az adásait ma is közvetítő, ám irányíthatatlanul sodródó Galaxy-15 amerikai műsorszóró hold például rendre elhalad egy-egy távközlési vagy épp meteorológiai hold mellett. Ilyen alkalmakkor jelei zavarják a másik műhold jeleit, így a tévéadást, vagy épp jelentősen akadályozzák az időjárásképek sugárzását. A műhold meghibásodása miatt a földi irányítás elveszítette az uralmat a hold felett: nem tudják a pályáját módosítani vagy a műsorszórást leállítani.

Itt a Földön a szeméthegyeket szigorú környezetvédelmi szabályok betartása mellett elégetik vagy elássák. A világűrben erre persze nincs lehetőség. Bár számos terv született az űrszemét összegyűjtésére, jelenleg valamennyi elgondolás kivitelezhetetlen. (Az egyik ilyen terv, az űrszemét begyűjtése űrhajóval vagy robotokkal, nem nevezhető sem gazdaságosnak és kiváltképp nem hatékonynak. Már ha egyáltalán kifejlesztenék ennek technikai feltételeit.)

Az alacsony pályán keringő űrszemétdarabok idővel elégnek a légkörben. Így talán nem kell mást tennünk, mint a lehető legnagyobb mértékben visszafogni a műholdindítások számát, s várni, akár évtizedekig is. A szimulációk alapján azonban ezzel sem csökkenne az űrszemét nagysága. Ma már ugyanis annyi űrszemét kering a Föld körül, hogy az időről időre bekövetkező ütközésekből létrejövő kisebb darabok száma bőven a légkörben lassan elégő részek számán felül van. Ha két műhold ütközik egymással, az így létrejövő darabkák újabb műholdakba csapódnak, s azok is darabjaira esnek szét... ezt a dominóhatást Kessler-effektusnak hívják. Ha nem is indítanánk több műholdat, akkor is 50-100 éven át még nőne az űrszemét darabjainak mennyisége.

Azt ma még nem tudjuk, hogyan fogja az emberiség ezt a problémát megoldani. Ám meg kell oldanunk, hiszen saját magunkat zárjuk be a Földre, s hosszú távon ez komoly akadálya lehet mondjuk egy holdutazásnak. Ma azonban egyelőre csak annyit tehetünk, hogy nem lövünk szét különböző műholdakat. S persze az űrhajósoknak is vállalniuk kell, hogy az űrállomásról időnként átköltöznek egy mentőűrhajóba, ha épp úgy hozza a sors...

Magyar Hírlap

A Kehi közzéteszi a jelentését

Alaptalanul fizettek ki 661 millió forintot a sanghaji világkiállítás magyar pavilonja fővállalkozójának, a Genexpo Kft.-nek, úgy, hogy tényleges teljesítés nem történt, vagy a költségeket eltúlzottan számolták - ez áll a lapunk birtokába került dokumentumban. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) vizsgálata szerint ez az összeget részletezve: az Art Média Kft. áthárított díja 18 milliót, az el nem végzett pótmunkák 99 milliót, a nem megfelelő minőségű fa hangdobozok szállítása 79 milliót, a karbantartási költségek téves és alaptalan számítása 96 milliót tett ki.

Ezenkívül a költségek eltúlzott forint-RMB (renminbi, Kína hivatalos pénzneme) árfolyammal történő beállítása a költségvetésbe és a valóságban el nem végzett kínai munkák feltüntetése összesen 368 millió forintra rúgott. Úgy tudjuk, a magyar állam szeptember 30-ig a fővállalkozónak 1 milliárd 650 millió forintot fizetett ki. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) további 150 milliót közvetlenül a BMC Kft.-nek térített meg. Így eddig tehát összesen 1,8 milliárd forintot állt a magyar pavilonért az állam.

A Genexpo 2010 Hungary Kft.-vel 2009. október 29-én kötött az MSZP-s vezetésű Miniszterelnöki Hivatal vállalkozási keretszerződést a világkiállítás pavilonjának kivitelezésére, üzemeltetésére, kulturális programjainak megszervezésére és lebonyolítására, valamint sajtó- és PR-tevékenységének ellátására. A vállalkozói díjat 2 milliárd 599 millió 303 ezer 561 forintban határozták meg. A Genexpo Kft. öt alvállalkozóval kötött szerződést, amelyek azonban további alvállalkozókkal dolgoztattak, sőt a helyszínen munkát kapók is az itteni bérviszonyoktól eltérő drámaian magas bérekért kaptak munkát.

A Genexpo 2010 Limited a pavilon kivitelezésére 1 milliárd 214 millió 370 ezer forintban egyezett meg a testvércégével. A további alvállalkozói között találjuk az Expo Trade Kft.-t, amely a pavilon működtetésére 619 millió 380 ezer, a BMC Kft.-t, amely a kulturális programokra 454 millió 250 ezer, a Tivoli Kft.-t, amely kulturális szolgáltatásokra és filmgyártásra 77 millió 900 ezer és a Heart Communications Kft.-t, amely PR-ra és kommunikációs feladatok elvégzésére 84 millió 750 ezer forintban állapodott meg a fővállalkozóval.

Az alvállalkozók alvállalkozói között kínai cégek is vannak, s a kormány álláspontja szerint nekik nem az államtól, hanem a magyar fővállalkozójuktól kell követelniük a számukra járó összeget. Úgy tudjuk, hogy az ellenőrzés közben a Kehi bekérette a pavilont működtető Expo Trade három kínai alvállalkozói tevékenységéről a kínai jogszabályok szerint kiállított számlákat. Szerintük az összesen 745 ezer eurót, tehát több mint 200 millió forintot tartalmazó számlák közül több nem tekinthető hitelesnek, mivel azokat nem kí naiul állították ki, és nem tartalmazzák a helyi szabályok által előírt adatokat. Így a nem hiteles számlák alapján nem is fizethetnek a három kínai alvállalkozónak.

Hab a tortán, hogy a Magyar Hírlap birtokába került dokumentum szerint a szóban forgó cégek Kínában vannak bejegyezve, és Sanghajban végezték a tevékenységüket, de az átutalást nem kínai, hanem egyazon hongkongi bankszámlára kérték. Hongkong bár hivatalosan Kínához tartozik, önálló gazdasági státussal rendelkezik.

A közigazgatási tárca szerint a cégek ezzel lehetőséget teremtettek arra, hogy elkerüljék a kínai adó­fizetést, mivel a Hongkongban keletkezett nyereség után egyáltalán nem kellett adót fizetniük. A miniszté­rium álláspontja az is, hogy ez ellentétes a Magyarország és Kína között még 1992-ben aláírt, és hazánkban 1999-ben ratifikált megállapodással. Ez az államközi szerződés ugyanis a jövedelemadók területén kimondja a kettős adóztatás elkerülését és az adóztatás kijátszásának megakadályozását.

nol.hu - magyarhírlap.hu