Foltos hiénákat is láthatunk már az állatkertben, tovább bővült a park lakóinak száma

A Pécsi Állatkert története során most először találkozhat a közönség foltos hiénákkal, a két nőstény a Szegedi Vadasparkból érkezett. A kötelező karantén idő lejárta után elfoglalhatták új férőhelyüket az Afrika-kifutó melletti területen. 

Mindkét állat Szegeden született, testvérek, bár nem egy alomból valók: egyikük 2014. december 12.-én, míg a másik állatunk 2015. október 16.-án született, így meglehetősen fiataloknak számítanak. A két, egyelőre még név nélküli jövevény között csupán egyetlen megkülönböztethető jegy fedezhető fel: jelentős méretbeli különbség figyelhető meg a két állat között, mely vélhetően a fiatalabb példány felcseperedésével meg fog szűnni.

A foltos hiénák a nagyközönség körében jól ismert, gyakran negatív szerepben feltüntetett állatok. A számos, róluk keringő tévhit egyike, hogy ezek az állatok -kutyaszerű kinézetük és néhány anatómiai bélyegük, pl. a nem visszahúzható karmok miatt- a kutyafélék családjába tartoznak. A hiénák azonban nem közeli rokonai a kutyáknak, családfájukat megvizsgálva számos érdekes dolgot fedezhetünk fel. A hiénák, akárcsak a kutyák, a ragadozók rendjébe tartoznak. A rokonsági kapcsolat ennyiben ki is merül, hiszen a hiénákat nem a kutyaalkatúak, hanem a macskaalkatúak alrendjébe sorolja a tudomány! Voltaképpen a hiéna közelebbi rokona tehát az oroszlánnak, mint a farkasnak.

A legnagyobb termetű hiénafaj a foltos hiéna: marmagassága 70- 90 cm között változik, súlya pedig elérheti a 90 kg-ot is. A foltos hiéna hajdan jóval nagyobb elterjedési területtel rendelkezett, mint napjainkban: Európában és Ázsiában is megtalálták maradványait. A barlangi hiénának elnevezett állatról mára kiderült, hogy a korábbi szemlélettel ellentétben nem önálló faj volt, hanem a foltos hiéna kipusztult alfaja, mely a hideg ellen nagyobb testméretével és dúsabb bundájával védekezett.

Érdekes módon míg a cibethiéna, a csíkos hiéna és a barna hiéna szinte teljesen ismeretlen állatnak számít a nagyközönség körében, addig a foltos hiéna egy meglehetősen jól ismert faj. Ismeretségét rossz hírének köszönheti: az elbeszélésekben, vadásztörténetekben, sőt, a filmekben, rajzfilmekben is a hiéna alattomos, sunyi, gonosz dögevőként van jelen. Gondoljunk csak az Oroszlánkirály című világhírű rajzfilmre, melynek negatív szereplői a hiénák.

A foltos hiéna valójában egy nagyon is érdekes és figyelemreméltó állatfaj. Igaz, alkalomadtán eszik dögöt is, de e mellett a foltos hiéna ügyes és kitartó vadász.

Kevésbé ismert, hogy a hiéna olykor rovarokkal, tojásokkal és gyümölcsökkel is kiegészíti főleg húsból álló menüjét. A hiénacsapatok összehangoltan, szervezetten vadásznak, kitartóan üldözik prédájukat. A közhiedelemmel ellentétben igyekeznek a gyenge, sérült vagy öreg példányokat elejteni. Gyakran megesik, hogy a hiénáktól elrabolják prédájukat az oroszlánok, noha a természetfilmekben szinte csak fordított esetről hallani.

Sokakban visszatetszést vált ki a hiénák imbolygó járása. Ez a mozgásforma azért alakult ki, mert az állat mellső lábai hosszabbak a hátsóknál. Jellegzetes, kacagásszerű hangjukat pedig nem azért hallatják, mert jókedvükben nevetnek, hanem azért, mert ennek a segítségével tartják a kapcsolatot egymással a csapat tagjai. (Sokan tévesen kacagó hiénának nevezik a foltos hiénát, pedig ilyen elnevezésű állatfaj a valóságban nem létezik.) A hiénák e mellett más hangjelzésekkel, pl. jellegzetes vonyításokkal, szaganyagokkal és vizuális jelzésekkel is kommunikálnak egymással.

Forrás: Pécsi Állatkert