A Kincses csupán a művészneve volt a most hetvenéves pécsi legendának, Koller Viktornak

2021. március 14. vasárnap 12:16

Egykori erényeivel ma is helye lehetne az élvonalban. Hiszen villámléptű labdarúgó volt, határozott, ám kimondottan sportszerű játékos. De az évek gyorsan szállnak, napjainkban már csupán a nosztalgiázás maradt Koller (Kincses) Viktor számára, aki a hetvenesek táborát erősíti. Visszatekintenie van mire bőven, neki nem kell újraálmodnia a pályafutását, elég, ha hitelesen felidézi a történteket.

Gúnyosan szokták mondani, hogy balhátvédet - szükség idején - lehet drótból is hajlítani, aztán meglesznek tizenegyen. Tény, sokan képesek a poszton elfocizgatni, de nem olyan szinten, mint Koller Viktor tette azt a hetvenes években, meg a nyolcvanas évtized elején, az elmúlt évszázadban.

- Alsómocsoládi gyerekként kerültem a baranyai megyeszékhelyre tanulni, meg futballozni - idézte fel megérkezését Koller Viktor. - Némi gátlásosságra emlékszem, hiszen falusi legényként kerestem a helyemet az iskolában meg az edzéseken is. De ebből erényt tudtam kovácsolni, mert bizonyítani akartam. A bátyám, Nándi előbb jött, hasonló célokkal, elképzelésekkel. Igyekeztem a nyomdokaiba lépni, nem hozhattam szégyent rá sem.

Névjegy

Baranya széléről, Alsómocsoládról származik Koller Viktor. Ott jött világra, 1951. február 20-án. Középiskolába, majd pedagógiai főiskolára Pécsett járt. A szakedzői végzettséget Budapesten szerezte meg. Lehetett korosztályos válogatott is. Pécsi mezben, az NB I-ben, illetve az NB II-ben, a nemzetközi porondon meg a hazai kupában 400-nál több tétmérkőzésen szerepelhetett a gyepen, jellemzően 90 perceket. Nyert NB II-es bajnoki címet, volt döntős a Magyar Népköztársasági Kupában (MNK). Nős, három gyermek édesapja, öt unokája van. Kollégiumi nevelőtanárként ma is aktív, a PMFC Futballakadémiánál.

- Itt ragadjunk le egy pillanatra, mert nem mindenki élt abban az érában. Koller, kontra Kincses, mi ez a váltás?

- Számos példával lehetne élni a korból. A sportvezetők központi utasítás alapján arra biztatták, ösztökélték az idegen hangzású családnevek tulajdonosait, hogy magyarosítsanak. Nem volt kötelező, de jó néven vették. Így lettem a fivéremmel együtt Kincses. De a futballistaéletem lezárása után azonnal visszavettem a Kollert. Ennyivel mindenképpen tartoztam a szüleimnek.

- Elég fiatalon, 19 évesen már állandó helyet követelt magának a Pécsi Dózsában, sőt, nemzetközi porondon is bizonyíthatott.

- A Dózsa 1970-es nagy menetelésének részese lehettem, az Európai Városok Kupája (EVK) sorozatában. Teljesen mást jelentett eljutni Angliába a mi fiatalságunk éveiben, mint manapság. Kiütöttük a Newcastle United alakulatát, a korábbi címvédőt. Akkora futballünnep kerekedett belőle a Vasút-pályán, ami azóta is megismételhetetlen a városban. A következő körben az olasz Juventus vert ki minket.

- Ezt követően, 1973-ban színt, meg klubot váltott, de maradt a helyén.

- Tőlünk független dolgok történtek velünk. A lila-fehér Pécsi Dózsából piros-fekete Pécsi MSC vált. Jogutódként folytatódott minden, én voltam az egyik kapocs a két klub között. De ha döntenem kéne, a szívemhez az előbbi áll közelebb. Ezzel természetesen senkit sem szeretnék megbántani a korábbi játszótársak közül!

- Nehezen tehetné, mert sok-sok sportember szeretettel emlegeti. Jós rácnak születni kell?

- Nem igazán tudom, mert ez az egy életem van, másik nem létezik. Igyekeztem kijönni mindenkivel, mai napig tartó szoros barátságok is szövődtek közöttünk valaha.

- Így hetvennél elárulhatja, mi volt a szerénysége titka.

- Talán az, hogy nem kerültek el a sikerek, ezért mindig elég volt annyi, amennyit a pályán nyújtottam. Nem kellett színesebbre festeni a meséket, mint azok valójában voltak. Hosszú volt az út, ez részben a szerencsének is köszönhető. Néha hívtak távolabbi stadionokba játszani, de valami miatt örökké maradtam. A Verseny utcában, meg a Stadion utcában, a pálya szélén, a védő harmadban a gyep egy darabja az enyém is. Igaz, senki sem akarja elvenni tőlem, de jó érzés, hogy van pár kis telkem a helyi arénákban.