Világversenyeken is több alkalommal bizonyított már a mohácsi tűzoltó, Berényi Imre

Berényi Imre tűzoltó főhadnagy 15 éve hivatásos tűzoltó, nyolcadik éve lát el szolgálatparancsnoki feladatokat Mohácson. Egyetemet végzett, ipari alpinista mester, 2019-ben Mohácson az Év tűzoltójának választották, oszlopos tagja a HUNOR Mentőszervezetnek, több világversenyen képviselte már hazánkat. Neve mára elválaszthatatlan az alpintechnikától.

- Mióta foglalkozik kötéltechnikával?

- Nagyjából a tűzoltósággal párhuzamosan kezdtem. Amikor felszereltem, akkor ismerkedtem meg vele és másodállásban is elindultam ebbe az irányba. Megcsináltam az ipari alpinistasegéd tanfolyamot, azt követően egyre jobban beleástam magamat a témába, megszereztem a szakképesítést, mára már ipari alpinista mester vagyok.

- A HUNOR-ban is ezzel kapcsolatos feladatokat lát el?

- Igen is meg nem is. A HUNOR-nak 2013 óta vagyok a tagja, nagyon sok beosztásban voltam már, jelenleg a „Bravo" alegység vezetője vagyok. Irányítói feladataim vannak: van tíz emberem, őket koordinálom - adott esetben kint, a kárhelyszínen. De vannak speciális képzettségeim, úgy mint a vízi mentés, illetve a kötéltechnika, így a kötéltechnikai alegységben is benne vagyok - tudok menni menteni, ha szükség van rám.

- A Mohácsi Speciális Mentők is foglalkoznak ilyen mentésekkel.

Így van, ez egy harmadik oldalam. A mohácsi „Specmentők" egy önkéntes tűzoltó egyesület, 2021-ben alakult, ott én vagyok a szakmai vezető. Alpintechnikai mentéssel, illetve búvármentéssel foglalkozunk.

- Milyen helyzetekben tudtok beavatkozni?

Magasban bajbajutott vagy mélybe esett emberek, illetve olyan épületszerkezetek, műemlékek, hidak, daruk esetén, akit vagy amit nehéz megközelíteni. Akár ha egy magasból mentő tűzoltó gépjármű nem tud egy helyen megtelepülni, akkor mi megpróbálunk oda köteleket telepíteni - úgy megközelíteni és megmenteni a bajbajutottat.

- Az állomány képzésével is foglalkozik

- Igen, Baranya vármegyében a tűzoltósági főfelügyelő úr [Szűcs István Tibor tűzoltó alezredes] irányítása alatt, féléves, negyedéves szinten foglalkozom az állomány képzésével.

- Emellett kötéltechnikai versenyeken is gyakran részt vesz.

- A legtöbb versenyen a HUNOR Mentőszervezet színeiben vettem részt. Hét-nyolc világversenyen voltam már, hol nagyon szép, hol közepes eredménnyel végeztünk. Az idei verseny Svájcban volt, Genfben, ez egy négynapos, elég kemény verseny volt. Városi környezetben volt, de nagyon változatos, nagyon kreatív feladatok voltak. Harminckettő csapatból a nyolcadik helyre sikerült befutnunk, úgyhogy én abszolút elégedett vagyok. Nagyon jól éreztem magam, jó volt a verseny. Volt kint főigazgató úr [Góra Zoltán tűzoltó altábornagy] is, meglátogatott minket személyesen, az nagyon jó volt. A csapatban ketten voltunk Baranyából, Balogh Andrissal [Balogh András tűzoltó zászlós]. Én megközelítő voltam - vagyis én mentem le a sérülthöz és én voltam a medikus is. De a civil életemben is szoktam versenyezni.

- Ki tud emelni olyat, ami különösen tetszett, vagy ami a kedvence volt egy verseny során?

- Ez nehéz kérdés, mert mindegyik nagyon jó volt. Az első „Grimpday"-emen, 2019-ben - ahol másodikak lettünk - volt egy nagy völgyhíd, amire fel kellett mászni. Száz métert, esőben. Az nagyon jól sikerült. De majdnem minden verseny emlékezetes. A marseille-i versenyen, a harmadik napon egy híd-darura kellett felmászni, ami közel kilencven méter magas volt. Az összes csapat egymás mellett ment, vagyis mindenki látta a másikat, a huszonnyolc csapat egyszerre kezdte el a feladat-végrehajtást. Versenyeztünk is egymással, hogy ki ér fel először. Azt hiszem, negyediknek vagy ötödiknek értem föl. A legszebb ugyanitt, Marseilleben volt. Terepfutós, ereszkedős, sziklafalas. A Földközi-tenger partján, egy sziklafalon láttuk a tengert, az gyönyörű volt. Kazahsztánban a HUNOR-ral hasonlóan gyönyörű helyen, egy sivatagban voltunk, középen egy folyó folyt, körbe hegyekkel. Tizennégy napot voltam ott, emlékezetes élmény.

- Mit ad ezen kívül ez a rengeteg verseny? Gondolom tériszonyod nincs.

- Tériszonyom az nincsen. Volt, amikor felszereltem az elején. Az alpin nagyon jó volt arra, hogy ezt így relatív rövid idő alatt leküzdjem. De hogy mit ad a versenyzés? Azért nagyon jó, mert a szervezők olyan szituációkat készítenek elő versenyfeladatként, amikkel az életben, egy mentés során találkozhatsz, sőt, sokkal nehezebbeket. Ha élesben szembe jön veled egy hasonló szituáció, arra gondolsz, „ilyet én már egy versenyen csináltam". Tanulsz belőle, életszerű mentési tapasztalatokat tudsz szerezni.

- A csapat mindig fix vagy váltakozó, hogy éppen ki megy versenyre?

Rotálódik a csapat, főleg a család, a magánélet miatt. Sokat kell beleadni a szabadidőből. De igyekszünk váltogatni a pozíciókat is, szerepköröket cserélünk. A versenycsapatban nem mindenki ugyanazt csinálja. Emellett tervezett célunk fiatalítani is. Jó lenne a frissen felszerelő HUNOR-osok, tűzoltók közül berántani embereket ebbe az „alpinmentős világba". Erre is volt nagyon jó alkalom a Budapest Költéltechnikai Mentőverseny, ahol hivatásos és önkéntes tűzoltók, hazai és nemzetközi csapatok is indultak. Így lehet motiválni a hazai tűzoltóvilágot.

- Hogy látja az állományt? Lennének alkalmas jelöltek a tűzoltók között?

Abszolút. Akik járunk versenyekre, szinte mindenkinek vannak tanítványai. Bízom benne, hogy még innen Baranyából is lesz olyan, aki be tud ebbe majd csatlakozni.

Forrás: Katasztrófavédelem