"Vállalni kell a konfliktusokat"

- Korábban több szám is napvilágot látott arról, hogy milyen mértékű az egyetem adóssága, hatmilliárdot is emlegettek. Mennyi ez pontosan jelenleg?
- Az év végére hárommilliárd alá fog csökkenni a hiány, jelenleg ennél száz-kétszázmillióval több. Ám hatmilliárd sohasem volt a lejárt számlatartozás, s köztartozást sem halmoztunk fel soha. A lejárt számlatartozás-állományunk 2007 augusztusában tetőzött, akkor ez 4,8 milliárd volt. Ez nagyjából két hónappal a hivatalba lépesem után történt, de az általam hozott intézkedéseknek 2008 első felében már lehetett érzékelni a hatásukat, hiszen ezek jellemzően személyi jellegű intézkedések, létszámleépítések voltak. Év közben 3,2-3,7 milliárd között hullámzott adósságunk - a mindenkori kiadásoktól függően - havonta. Az oktatási minisztériummal egy esztendeje aláírt fenntartói megállapodásban vállalta az egyetem, hogy 2010 végére kétmilliárdra csökken ez a szám.

- Hogyan volt lehetséges az, hogy egy év alatt 1,8 milliárddal csökkenjen a hiány úgy, hogy sem a klinikai ellátás, sem az oktatás színvonala nem sérülhetett?
- Szigorú gazdálkodást vezettünk be a klinikumban, ugyanakkor a szenátusi döntés szerint a központi apparátus csökkentése is a célok között szerepelt. Ezen a téren már hatszázmilliós megtakarítást sikerült elérnünk, továbbá az eddigi kétszázharminc fős létszám-leépítés is pozitív hatással volt a hiányra. Ugyanakkor negyven dolgozót elbocsátunk 2009-ben is, és további - a természetes fogyás után - felszabaduló álláshelyet nem töltünk majd be. Az elbocsátottak mind a műszaki területről és a gazdasági apparátusból kerülnek ki, azaz nem orvosokat, tanárokat, ápolókat küldünk el.

- Tudomásunk szerint a hiány csökkenésében közrejátszott az is, hogy jelentősen csökkentették az anyagbeszerzésre és a műszervásárlásokra fordított pénzt.
- Az anyagbeszerzést nem foghattuk drasztikusan vissza: az ellátáshoz szükséges gyógyszereken nem lehet spórolni. E téren inkább egyfajta racionalizálás történt, kevesebb fajta anyagot igénylünk, egyes készítményeket pedig nagyobb csomagokban rendelünk meg. Januárban kiírjuk az első, közel kétmilliárdos gyógyszer-közbeszerzést is, amelynek hiányát a minisztérium korábban többször szemünkre vetette - így ebből is megtakarítást remélünk. Műszerekre viszont valóban sokkal kevesebb pénzt adtunk ki, mindössze 300 milliót. Ugyanakkor a 2007-es évben a szokásos 800 millióval többet költöttünk erre a célra, mint az azt megelőző esztendőkben, mintegy 1,2 milliárdot. A csökkentés komoly problémát jelent, így műszerekre jövőre mindenképpen többet kell áldoznunk. Ezt egy külön keret szolgálja majd. Mindemellett egy hétszázmilliós onkológiai „gyorsítót", a daganatos betegek kezelését szolgáló gép beszerzését is tervezzük.

- Honnan lesz erre pénz?
- Más lesz a klinikum költségstruktúrája, s jövőre kezdenek beérni a megtakarítási intézkedések is. A gyógyítási feladatra már ez év felétől is magasabb finanszírozást ad az állam, a hétszázmilliós berendezést pedig várhatóan részletre vásároljuk meg.

- A megyei önkormányzat többször hangsúlyozta, hogy a városi, megyei és egyetemi egészségügyi rendszer integrációjában mihamarabb részt vennének, de nincs partnerük ebben.
- Az általunk beadott, elbírálásra váró, közel 12 milliárdos pályázataink csak a PTE telephelyeinek összevonását, a belső struktúra megváltozását szolgálják. Ám, hiába szeretnénk, a városi, a megyei és az egyetemi rendszer integrációjára nem írtak ki pályázatot - nyolcmilliárdról volt korábban szó- , így értelemszerűen felfüggesztettük az ilyen irányú tárgylásokat. Kisebb integrációra volt már példa. A gyermekkórház feladatellátását vette át a klinika a megyétől, de elképzelhetőek olyan konstrukciók is, hogy például a megye a gyógyításhoz szükséges ingatlant, a PTE pedig az orvos-szakmai hátteret biztosítja bizonyos ellátások esetén.

- Súlyos konfliktusok zajlottak le az elmúlt két évben. Ezek mennyire viselték meg a vezetést, s mennyiben áll még Ön mögött a szenátus?
- Az utóbbi kérdés azt feltételezi, hogy a szenátus nem áll mögöttem...

- Ezek a konfliktusok nyilván nehezítették az együttműködést.
- A professzorok nyugdíjaztatását még egy, az én beiktatásom előtti szenátusi döntés alapozta meg, ezt hajtottam végre. Mondhatják, hogy ezt jól, vagy rosszul vittem véghez, de az intézkedés haszna már idén érezhető. Véleményem szerint ez az ügy nagyobb sajtóvisszhangot kapott, mint kellett volna, hiszen a Semmelweis egyetemen néhány éve száz embert küldtek el hasonló módon, arra viszont senki sem emlékezik.
Nyárády József professzor története ettől eltért: az igazgató nem uralta a helyzetet a saját klinikáján, a traumán többször fenyegetőztek sztrájkkal. Elismerem, hogy ez a szakma nagyobb helytállást igényel, de ez önmagában nem indokolja, hogy kiemelten kezeljük az ott dolgozókat. Megértem a professzor urat, hogy nem kívánt részt venni a traumatológia és az ortopédia összevonásában. Papp Lajossal kapcsolatban pedig azt mondhatom: ha nyáron hivatalosan is bejelenti, hogy szeptemberben nyugdíjba vonul, akkor bizonyára nem mentem fel augusztusban a vezetői posztjáról. De szándékáról a közvetlen felettese sem tudott, s a szívsebésszel akkor nem lehetett kommunikálni, nem akart szóba állni senkivel... Természetesen minden vezetőt megviselnek ezek a konfliktusok, de ezt vállalni kell, a működésnek folyamatosnak kell lennie. Úgy vélem, e tekintetben lényegi zavarok nem voltak, de azt sem állíthatom, hogy minden rendben ment volna...

- Az viszont látszik, hogy Kaposváron például nagyon sokat erősödött a traumatológia ellátás, s ennek kapcsán felmerülhet, hogy a hasonló folyamatok miatt Pécs elveszíti vezető szerepét a gyógyításban, majd az oktatás területén is.
- Az oktatás tekintetében nincs igazán konkurenciánk. A gyógyítást nézve pedig látni kell, hogy a kaposvári kórház is súlyponti intézmény, az egészségügyi törvény viszont nem tesz különbséget egy klinika és egy súlyponti kórház között. Kaposvár ugyanakkor komoly fejlesztéseket hajtott végre az elmúlt időszakban, és - önkormányzati fenntartású intézményként - rendelkezik olyan lehetőségekkel, amelyekkel a pécsi egyetem nem. A somogyi megyeszékhelyen például megtehetik, hogy az orvosokat vállalkozóként foglalkoztassák, ami, el kell ismerni, jelentős szívóerőként hat az itteni kollégákra, hiszen nekünk ez nem áll módunkban.

B. M.