Újabb, évtizedek óta működő étterem zárt be Pécsett, lakat került az egykori Mecsek ajtajára

Fő a diszkréció! Öles molinók, hatalmas táblák helyett csak a „láthatatlan" csend uralkodik Pécsett, az Ybl Miklós utca, illetve a Hajnóczy József utca sarkán álló társasház közvetlen környezetében, A jó hatvanéves épület aljában emberemlékezet óta mindig vendéglátóhely üzemelt. Most azonban az egész földszinti rész üresen kong. De erről nagyon nehéz információhoz jutni, bár a tulajdonos Pécs városa. Úgy tűnik, nem törik össze kezüket-lábukat azért, hogy bérlőt találjanak.

Se egy telefonszám, se egy levelezési cím, ahol lehetne érdeklődni. Ha mégis akadna olyan Uránvárosban, a sarokháznál, akkor azt nagyon ügyes kezek rejtették el az érdeklődők elől.

A „leánykori nevén" Mecsek étterem, a bennfentesek számára csupán „Kisvendéglő" néven ismert egység hallgatott a Piccola Perla megszólításra is, de legutóbb Degesz kiírással várta utolsó vendégeit.

A Hajnóczy utcai fronton még olvasható egy felirat, pontosabban kivehető egy leszedett reklám lenyomata arról, mi is működött ott korábban.

De a hatalmas teraszon korábban használt napernyőt elvitték, csupán a tartószerkezet maradt hátra, emlékeztetve a közeli múltra. Pár jelentősebb kődarab, meg kevéske apróbb maradványok teszik cseppet sem változatossá a sivár látványt.

A ház egyik lépcsőház melletti bejáratánál néhány burkolóelem letámasztva vár a sorsára, vagy két serpenyői malterra. A gaz itt-ott már felütötte a fejét a járólapok rései között.

Régebben itt patakszerűen csörgedezett a sör a csapokból, különösen akkor, amikor a Pécsi MSC élte fénykorát, mondjuk 1986-ban. Közel volt a stadion, a drukkerek számára találkahely volt az egység, ahol fel lehetett hörpinteni pár korsóval mérkőzés előtt, meg utána is.

Igaz, akkor Bodnár László, Megyeri Károly, meg Lovász Ferenc volt a hívónév a hazai NB I kihelyezett tagozatánál. Ma már egy fürge gyík is mozgalmassá tudja tenni a placc unalmas hangulatát.

A mozgás gyér a lépcsőnél, csak a hirdetési újságot hozták kézikocsival, de a szorgos szép lány nem tudott semmit a régi históriákból. Maradt tehát a „kalóz" megoldás, a kaputelefonos módszer. Hírmorzsák összegereblyézése, próba szerencse alapon.

- Hála az égnek, hogy végre becsukták - szólt bele a készülékbe egy kérdés után, a hangja alapján legalább nyolcvanas asszony. - Zajos volt, szólt a zene, ráadásul a szagelszívás is korszerűtlennek számított. Az önkormányzaté a helyiség, nem tudom, mik a terveik vele.

- A szüleim szomorún állapították meg, hogy bezárt a vendéglő - árulta el egy egyetemista leányzó. - Engem soha nem zavart, ám vannak olyanok, akiket érzelmi viszony kötött hozzá. Elveszett az ifjúságuk egy darabja.

- Valóban, a lakók úgy tudják, önkormányzati fennhatóság alá tartozik a földszint - jelentette ki két reccsenés között, a kaputelefonon keresztül egy negyvenesnek vélhető férfihang. - Engem nem zavart, közömbös volt számomra, nem is látogattam. Azt viszont szívesen venném, ha tájékoztatást kaphatnánk a folytatásról. Hiszen mégis csak mi lakunk fölöttük, valami közünk lenne hozzá.

Kérdéseinket elküldtük Pécs Megyei Jogú Város sajtósainak. Ha válaszra méltatják elektronikus levelünket, akkor természetesen azt közöljük olvasóinkkal.

Pucz Péter - Fotó: Löffler Péter