Új rovatot indítunk Uránvárosról: Konrád György a kezdetekről

A hatvanas-hetvenes évek szocializmusában gombamód épültek az új lakótelepek, panelnegyedek hazánkban. Ez gyökeresen más folyamat volt, mint ami addig jellemezte a magyar városokat. 1967-től a városszociológiában is jártas író, Konrád György, szerzőtársával, Szelényi Ivánnal éveket töltött Pécsett (majd Szegeden), hogy tanulmányozza a fejlődő vidéket. Közel negyvenöt év elteltével arról kérdeztük a 78 éves művészt, milyennek látta az akkori Uránvárost.

- Íróként milyen indíttatásból fordult a városszociológia felé?
- Nem volt idegen az irodalmi törekvéseimtől. Az Életképek című folyóiratban javaslatomra jelentek meg felkért írók tollából városesszék Budapest különböző arcairól. A város mint olyan engem nagyon foglalkoztatott. Vidéki fiúként érdekelt a fővárosi világ. Tanulmányaim után ifjúságvédelmi felügyelőként kezdtem dolgozni. Alig volt olyan hely, ahol ne jártam volna.

- Budapest utáni kíváncsisága hogyan terjedt át a vidéki városokra, Pécsre és Szegedre?
- A város iránti érdeklődésemből adódott az az elképzelés is, hogy meg lehetne nézni az ország városhálózatát, települési rendszerét a tanyától Budapestig. 1965-től a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet munkatársaként dolgoztam, így lehetőséget kaptam egy öt éves kutatásra. Ennek köszönhetően volt szerencsém Péccsel is mélyebben megismerkedni.

NÉZZE MEG, MILYEN VOLT A SZÜLETŐ VÁROSRÉSZ A 60-70-ES ÉVEKBEN:

- Mit vizsgáltak pontosan?
- Az újonnan épült lakótelepeken élőket, szociális helyzetüket, elsősorban kérdőívezéssel. A szocialista építészet nagy hibája volt, hogy nem lehetett tudni, ki az építtető. Az állam adományozott lakásokat, de a szelektív adományozás előnyhöz juttatta a szocialista rendszer kádereit és a megbízhatóbbakat. Így a pécsi Uránváros új lakótelepei sem az alacsony jövedelmű munkásoknak épültek. Itt kaptak helyet az elit tudatú, jól kereső uránbányászok káderei is. Egyébként mi van ma a Magasházzal?

- Lakatlan áll.
- Hát igen, akkoriban azt tervezték, hogy a város vezetői költözzenek oda, hogy magasabban legyenek... Ugyanakkor nem nézték jó szemmel, hogy a munkások családi házakat építenek maguknak, a lakótelepek sokkal inkább közösségi formát jelentettek. Egyszóval: ideológiai szempontok is erősítették ezt a típusú építkezést.

- Mi történt a város többi övezetével?
- Érdekes módon ekkor Uránváros indult csak fejlődésnek. A belvárost és a többi helyet - mint a számomra kedves, mecsekoldali Zidinát - elhanyagolták, kivéve a Rózsadombot, amely akkoriban - Budapesthez hasonlóan - a módosabbak lakóhelye lett, és a vágyott élet a többiek számára. A Kertváros jó állapotban volt, gondozták a lakói. Az akkori árak jól mutatják a különbségeket. 1970-ben egy uránvárosi lakás drágább volt, mint egy családi ház: 1 négyzetméter előállítása egy családi ház esetén 2000 forint, társasházban 6-7000, míg a lakótelepi lakásokat illetően 10-12000 forint volt. Az egyik legdrágább volt tehát Uránváros - de azért nem a legjobb.

- Milyen szociológiai eredményekre jutottak a lakótelepekre vonatkozóan?
- Pécsett és Szegeden hasonló eredményeket kaptunk. Ez volt az első olyan nagyobb szabású szociológiai vizsgálat Magyarországon, melyet számítógépen dolgoztak fel. Igaz, a gép elfoglalt két termet is, de tudtunk kereszttáblákat készíteni, azaz összefüggéseket keresni például egy családra vonatkozóan a társadalmi, foglalkozási kategóriák között. Vagy megvizsgálni, hogy a térbeli mozgásuk és a társadalmi mobilitás hogyan függ össze. Uránváros ekkor elsősorban a fiatal népesség otthona volt, akik ott jól érezték magukat, nem vágyódtak el. Talán meg is öregedtek itt. A terület azóta funkciót váltott, manapság egyre több egyetemista vesz ki albérletet az idős, állandó lakosok között.

- Megfordult itt sok mindenki, de jelenleg a belváros intenzívebben fejlődik, és drágábbak ott a lakások is.
- A belvárosnak akkor is volt valami védettsége. Elhanyagolták ugyan, de legalább nem rombolták le. Eleven volt, a filmfesztiválok lendületessé tették, sokan emlékeznek még ma is a Nádor Szálló nyüzsgésére. De ahogy látom, Pécs ma sem szégyenkezhet.


Felső képünkön: Konrád György a Könyvhéten dedikál, alsó fotónkon: a művész a hetvenes években.

Takács Tímea - Fotók: www.konradgyorgy.hu - Videó: youtube/glsvideofilm