Távol az alma matertől

A Leőwey Klára Gimnázium ma is őrzi és ápolja évszázados múltját: az iskolát a Notre Dame női tanítórend 1907-ben alapította, mindössze harmincnégy tanulóval. Egy évtizeddel később leánygimnáziumként működött, nem sokkal ezután pedig már Szent Erzsébet nevét viselte az intézmény.

A pécsi Miasszonyunk Rend iskoláját 1948-ban államosították, s a Mindszenty József bíboros ellen meginduló kommunista hadjáratnak az iskolában is voltak elszenvedői. A hecckampányt követően, 1948 karácsonyának másnapján tartóztatták le a prímást.
A Miasszonyunk Rend pécsi iskolájában tanuló közel háromszáz diák közül novemberben többeket is kicsaptak az iskolából.

Az idén hetvennyolc esztendős, mélyen vallásos családból származó Tímár Teréz Pia szerint, miután államosították iskolájukat, teljes lett a zűrzavar. Több szakképzetlen oktató is került az iskolába, a történelemtanár például tankönyvből olvasta fel az aktuális leckéket - bizonytalanná vált az órarendjük is.

A diákok és a tanárok között - érthetően - napról napra nőtt az ellentét.
Az átrendeződés ellenére azonban novemberben az iskolában megtarthatták az 1848-as forradalom és szabadságharc százéves évfordulójának ünnepségét. (Tímár Teréz elmondása szerint ekkor már készülhettek Mindszenty lefogására, s az akcióhoz kellő „hangulatot" akartak teremteni az országban.) Az iskolai ünnepség után ugyanis néhány napon belül megkezdődtek a kihallgatások, elindult a diákok megfélemlítése, november 16-án pedig két tanárnőjüket, a hittan tanárukat, és több diáktársukat - köztük Teréz húgát - is eltávolítottak az iskolából - néhányukat később visszavették.

A ma már idős asszonyt mindez még nem érintette, csak a Mindszenty karácsonyi letartóztatása után következő februári hullám: újra az iskolából történő kizárással fenyegettek meg egyes diákokat, majd február elején a - már megfélemlített - igazgató azzal jött be hozzájuk az osztályba, hogy Mindszentyt elítélték, s aki ezzel nem ért egyet, hagyja el a termet.

- A fél osztály kivonult. Másnap az egyik osztálytársammal együtt felfüggesztettek, szüleinkkel pedig közölték, hogy eljárás folyik ellenünk - emlékezik, majd hozzáfűzi:
- Mindez áprilisig tartott, de kihallgatásra egyszer sem került sor. Április elején aztán az igazgató odaadta az indexünket, abból tudtam meg, hogy a vallási- és közoktatási miniszter 1949. március 30-án kelt határozatával kizárt a helybeli középiskolákból.
Tímár Teréz - ennyi év után - ma már kalandként gondol vissza az akkor történtekre.

Mint fogalmaz, fiatalok voltak, s végül azok sem jártak jobban, akiket nem csaptak ki. S bár soha nem érettségizett le, később mégis elvégzett egy főiskolát, s olyan munkahelyre került, ahol lehetősége nyílt rá, hogy könyvtáros képesítést szerezzen.

- A velem együtt eltávolított osztálytársam egy grófnő lánya volt. Őt az ország összes iskolájából kitiltották, így nem tehetett mást, elment az akkoriban épülő bányászvárosba, Komlóra, malterhordó lánynak. Később férjhez ment, s úgy gondolom, hogy egész jól alakult végül az élete - fejezi be történetüket.

Az 1932-es születésű, Szombathelyen dolgozó professzor, Cholnoky Péter a pécsi nyolcosztályos Jézus Társasága X. Pius gimnáziumba járt. Ahogy ő fogalmaz, az első hat tanévüket „csak" a háború, a német megszállás és az oroszok bejövetele színezte.
Hetedikes gimnazistaként érte az iskola államosítása. „Már a tanév elején felerősödött a baloldali sajtó harca Mindszenty József prímás ellen, a kampány októberben tovább erősödött, november elején pedig követelni kezdték bíróság elé állítását és példás megbüntetését" - mondja.

Cholnoky személyes története november 13-án kezdődött: ezen a napon az igazgató kérésére egyik osztálytársával részt kellett vennie a város diáknagygyűlésén, hogy képviselje az osztályt és az iskolát. Emlékei szerint a szokatlanul meleg időben tele volt diákokkal a városházi nagyterem, több százan is lehettek ott.

Az összejövetel a Mindszenty elleni hadjárat egyik állomásának bizonyult: a szónok előbb a prímás gonosz áskálódását ecsetelte a demokratikus államrend ellen, majd felolvasták annak a táviratnak a tervezetét, amelyben a gyűlés résztvevői azt követelik az ország vezetésétől, hogy állítsák bíróság elé és szabják ki rá a lehető legszigorúbb büntetést.

Cholnoky úgy emlékszik, a jelenlévőkkel meg is szavaztatták ezt, ám hárman - ő, egy osztálytársa és egy másik fiú - nem emelték fel a kezüket, ezért kiküldték őket a teremből.

A következő tanítási napon aztán az igazgató közölte velük, hogy felfüggeszti őket - az eset miatt indított fegyelmi vizsgálat befejeztéig.

Másnap, november 16-án a város többi volt egyházi középiskolájában is köröztetni kezdték a Mindszenty példás megbüntetését követelő levelet. Tudomása szerint a diákok sok helyütt megtagadták az aláírást, az ő „jutalmuk" természetesen a kizárás lett.

Az akkor kamasz fiatalembert, felfüggesztése idején még Aczél György, a Magyar Dolgozók Pártjának akkori megyei titkára is behívatta, de ez sem segített, így néhány hét múlva ő is megkapta a legsúlyosabb fegyelmi büntetésről szóló beírást az indexébe: társaival együtt az ország összes középiskolájából kizárták.

„A barátom nem is fejezhette be a középiskolát, később építőipari munkából tartotta el magát. A megfélemlítés is eredményes volt, hiszen volt olyan osztálytársam, akinek szülei megtiltották a velem való érintkezést, sőt olyan is akadt, aki az utcán inkább átment a másik oldalra, nehogy együtt lássanak bennünket" - teszi hozzá.

Cholnoky végül édesapja - a pécsi orvosi fakultás egykori kémia professzora - két évfolyamtársának köszönheti, hogy előbb Kaposváron magántanulóként, később a fővárosban elvégezhette a középiskolát, és leérettségizett.

Némi éllel jegyzi meg, hogy mivel a kizárást soha nem vonta vissza senki, így 1950-es érettségije, majd az ezután Pécsett megkezdett orvosegyetemi tanulmányai is érvénytelenek. Mint mondja, kevesüknek volt szerencsés az élete, a legtöbb akkor kivágott diák élete derékba tört.

B. M. - A Magyar Nemzet alapján